Miután az Egyesült Államok gazdasága az első negyedévben meglepő módon visszaesett, az elmúlt három hónapban vélhetően egy megnyugtató 4 százalékos növekedést produkálhatott. Sőt, egyre több jel utal arra, hogy bármennyire is megviselik az amerikai gazdaságot az orosz–ukrán háború hatásai és a magas infláció, rengeteg potenciál van még a bővülésre.
Az első negyedévi meglepő zsugorodás után egyre több jel utal arra, hogy a gazdaság a második negyedévben erőteljesen fellendül, és több mint 4 százalékos GDP-növekedés várható az Egyesült Államokban. A munkaerőpiac erős, a fogyasztók költekeznek, és most már van bizonyíték arra, hogy a feldolgozóipar nem küzd annyira az orosz–ukrán háború által gerjesztett ellátási zavaroktól, mint ahogyan attól a szakértők tartottak, miközben az építőipari termelés továbbra is egyre magasabbra kúszik.
Az álláslehetőségekre és a munkaerőpiacra vonatkozó statisztikák megerősítik azt az üzenetet, hogy az Egyesült Államokban nem munkahely nincs elég, hanem dolgozni akaró emberből van hiány. Az álláslehetőségek 11,4 millióra csökkentek a felfelé módosított 11,855 millióról, de ez azt jelenti, hogy minden egyes amerikai munkanélkülire még mindig közel két üres állás jut. Összehasonlításképpen: az Egyesült Királyságban minden egyes munkanélküli britre egy üres álláshely jut, Németországban pedig minden egyes munkanélküli németre mindössze 0,4 üres álláshely jut – írja összefoglalójában az ING vezető nemzetközi elemzője, James Knightley.
A szűkebb munkaerőpiac nagyobb felfelé irányuló nyomást jelent a bérekre, ami valószínűleg az USA-ban az inflációt jobban tartja, mint más fejlett piacokon. Ez viszont alátámasztja azt az álláspontot, hogy a Federal Reserve továbbra is agresszívebb lesz a kamatemelésben, mint az európai jegybankok, ami segít a dollár támogatásában a következő hónapokban.
Az Egyesült Államok feldolgozóipari ágazatából származó hírek még kedvezőbbek voltak, az ISM-jelentés szerint a főindex meglepő módon 56,1-re emelkedett 55,4-ről. Miközben mindenki azzal számolt, hogy a gyenge kínai termelés visszafogja a gyártást. Ehelyett az új megrendelések szépen emelkedtek, 53,5-ről 55,1-re, a termelés pedig 53,6-ról 54,2-re. A rendelésállományok továbbra is intenzívek, és a beszállítói szállítási idők ismét hosszabbodnak, miközben a vevői készletek jelentősen csökkennek.
Vagyis még a jövőkép is pozitív az Egyesült Államokban, nem fest úgy, hogy komoly visszaesésre készülnének a gazdasági szereplők.
Az amerikai számokat kiegészítve az építőipari kiadások a vártnál valamivel kisebb mértékben emelkedtek (0,2 százalék volt a tényadat a 0,5 százalékos várakozással szemben). De összességében az látszik, hogy inkább elhalasztották a beruházásokat, mint teljesen letettek volna róluk.
Emiatt az ING a múlt heti nagyszerű fogyasztási és az egészséges népmozgalmi adatok után a második negyedévre 4-4,5 százalékos éves szintű növekedésre vonatkozó előzetes GDP-előrejelzést tart indokoltnak. Tehát messze nem hisznek a recesszióban, miközben sokan még mindig ilyen forgatókönyvekkel állnak elő.
Mindenről igazából az amerikai jegybankként funkcionáló Federal Reserve tehet: egyrészről karöltve az amerikai kormányzattal együtt a koronavírus-járvány alatti felpattanás közepette is kitartottak azon állításuk mellett, hogy az infláció pusztán átmeneti. A legtöbb elemző legkésőbb ezt már 2021 második felében vitatta, de a Fed és a Biden-kormányzat nem tágított, arra az egyébként jogos érvre hivatkozva, hogy a nyersanyagdrágulás, a szállítmányozás válsága idővel tompuló hatások.
Viszont a Fed éppen ezért elkezdett minden monetáris eszközt felhasználni arra, hogy még több pénzt pumpáljon a gazdaságba, hogy támogassa a növekedést. Már 2020 márciusa óta cukros bácsiként mindent megadtak a gazdaságnak azzal, hogy havonta több milliárd dollárnyi államkötvényt és vállalati adósságot vásároltak, és két éven keresztül nulla közelében tartották a kamatlábakat – ahogy azt a CNN összefoglalta.
A gazdaság elszállt a Fed kínálatától, az infláció pedig négy évtizedes csúcsra szökött. 2022 márciusában Jerome Powell Fed-elnök végül azt mondta, hogy behúzza a féket, és a központi bank agresszív kamatemelésbe kezdett. Májusban a Fed több mint 20 év óta a legnagyobb kamatemelésről döntött, amikor 50 bázispontot húzott a meglévő szintre. Majd megígérte, hogy kész erre egészen addig, amíg az infláció tolerálható sávba nem süllyed.
Csakhogy abban igazuk volt, hogy az ellátási zavarok, a chiphiány és bizonyos nyersanyagárak esetében tényleg enyhül a nyomás. Miközben más esetekben viszont erre a közeli jövőben nem sok esély van, így az olajárak egy ideig nem mennek az egészségesebbnek tűnő 70-80 dollár körüli sávba, ahogy földgázból is keresleti piac lesz.
A történelmileg nagyarányú kamatemelések folyamatos sorozata és a Fed mérlegének gyors leépítése segítene kigyógyítani a gazdaságot az ingyenpénz függőségéből: de közben rontja a beruházási kedvet, a hitelezés drágább lesz, ami összességében visszafogja a gazdaságot. A gazdaság lassításával a Fed az infláció megszelídítését reméli, ami papírforma szerint recesszióba is taszíthatja a gazdaságot.
De egyelőre az amerikai gazdaság nem vesz tudomást az olyan külső problémákról, mint az ukrajnai háború, vagy a kínai koronavírus miatti járványügyi zárlatok. Inkább abban bíznak, hogy a nemzetközi kitettséget a Joe Biden vezette kormány úgy oldja meg, hogy minden erejével támogatja az amerikai cégeket, vagy azt, hogy csökkentsék a külföldi függőségüket. Egyelőre inkább feléjük is billen a mérleg.
Ettől még sokan mindig tartanak a recessziótól: Elon Musk Tesla-vezér például sokakra ráijesztett, hogy pénteken azt mondta, „pokoli rossz előérzete” van a gazdaságról. Jamie Dimon, a JPMorgan Chase vezérigazgatója szerint gazdasági hurrikán közeleg.
Lehet, hogy a fenti kedvező adatok egyelőre még csak a kellemes szellő a forró tengerparton, de már a nyomában van a vihar.
(Borítókép: Igor Golovniov / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)