A gázolaj és a földgáz egyelőre rendelkezésre áll a világ legtöbb táján, de kiesésük gyorsan bedöntené a világgazdaságot. A fő gondot az jelentené, ha Kínában gyorsan újraindulna a termelés, mert egyelőre jóval alacsonyabb a kereslet az energiahordozókra, mint bárki várta volna. Az olajembargó miatt megint borultak az előrejelzések, de eddig az látszik, hogy ellenállóbb Európa, mint várni lehetett.
Egyelőre elmaradt az apokalipszis a világgazdaságban, amire mindenki számított, miután az év elején a koronavírus-járványból kikecmergő ipari termelést megbénította az ellátási lánc zavara és a nyersanyagdrágulás, ami rég nem látott ütemben gyorsította fel az inflációt.
Magyarországon áprilisban 9,5 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Leginkább az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek ára nőtt. Az éves maginfláció 10,3 százalékosra emelkedett a márciusi 9,1 százalékról. Az üzemanyagok ára 12,7 százalékkal emelkedett, 1,3 százalékponttal többel a márciusinál, ami rá is mutat a következő nagy próbatételre, ami a fejlett gazdaságokra vár:
meddig emelkedik még az energiahordozók ára az orosz–ukrán konfliktus mellett?
Az infláció ráadásul nem csak Európát viseli meg: áprilisban 8,3 százalék volt az éves infláció az Egyesült Államokban, ami csökkenést jelent a márciusi 8,5 százalékhoz képest, de még így is évtizedes csúcsok közelében van a szint. Az amerikai adat azért is fontos jelző, mert energiabehozatalában jóval kevésbé érinti az USA-t az oroszokkal szembeni gazdasági blokád, mint Európát, de a csip- és alapanyaghiány globális mértékét viszont jól visszajelzi.
Ebből is látszik, hogy eleve komoly zavarok voltak a világgazdaságban az orosz–ukrán háború, a rá adott nyugati szankciós válaszlépések nélkül is. Most pedig a kihívások egy veszélyes hálójából kellene kivergődnie a globális gazdaságnak: egyrészt az ellátási láncok, a szállítmányozás még mindig túlterhelt, az árak emiatt nagyon magasak, ami még annak köszönhető, hogy a világban a járvány után nagyon gyorsan indult újra a termelés.
Sokan vélekednek úgy, hogy ebben a helyzetben az Európai Unió hibázik, hogy megpróbál leszakadni az orosz fosszilis energiahordozókról, azonban egyelőre a héten bejelentett olajembargónak kisebb hatássa lehet, mint a felületes aggodalmaskodás alapján várni lehetne. Egyrészről az EU megfelelő pótforrások nélkül biztosan soha nem fogadta volna el az olajembargót, mert hiába vet fel erkölcsi kérdéseket, napi több száz millió eurót utal az unió az oroszoknak olajért és földgázért, ami finanszírozza az ukrajnai háborút, véres pénz ide-oda, az államszövetség még egy ideig nem vált volna le Oroszországról.
Az OPEC-országok és más olajkitermelők vidáman ugrottak be Oroszország helyére, hogy olajbeszállítói legyenek az EU-nak: a kartell közölte, hogy a következő két hónapban napi közel 650 000 hordóval növeli a kitermelést, szemben a tervezett mintegy 400 000 hordó/napos növekedéssel – ahogy arról a Financial Times is írt.
Nem is nagyon volt más választásuk: hiába nyernek az olyan nagy olajkitermelők, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek jelentős összegeket a 100-125 dollár közötti hordónkénti olajárakból, mert ha most nem lépnek be, hogy pótolják az oroszokra kivetett olajembargós mennyiséget, hamar földbe állna a világgazdaság, ami az olajárakat is lerombolná. Vagyis vagy lélegeztetőgépen tartják a világot, vagy sokkal nagyobb veszteségeik lesznek.
Az olajembargó legveszélyesebb mellékhatása az lehet, ha a gázolajtermelést nem sikerül időben stabillá tenni. E középdesztillátumokat és a földgázt az ipar egyaránt nagymértékben használja, és nem könnyen helyettesíthető, különösen Németországban és Közép-Európa más gyártási központjaiban, így Magyarországon.
Ha bármelyikből – még rosszabb esetben mindkettőből – hiány alakul ki, az sokkal gyorsabban és közvetlenebbül érinti a feldolgozóipart, mint a benzin vagy akár az elektromos áram hiánya. Ezen üzemanyagok drágulása gyorsabban fog átszűrődni a gyártott termékek árába is: a szállítmányozás, a mezőgazdaság főként gázolajat használ, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerek árában gyorsan megjelennek a pluszköltségek. Ha leállás lenne, akkor pedig az áruk hiányozhatnak.
A gazdaságpolitikai döntéshozóknak, beleértve a központi bankok döntéshozóit is, ezt figyelembe kell venniük, különösen mivel mindkét üzemanyagnak téli keresleti csúcspontjai is vannak, ami valószínűleg fokozza majd a kínálat szorítását, ahogy közeledik az ősz, és az EU végrehajtja az orosz olajimportra vonatkozó, ezen a héten elfogadott részleges tilalmat
– írja elemzésében Sarah Miller kőolaj- és gázpiaci szakértő az Energy Intelligence-nek írt elemzésében.
Szerinte Magyarország akadékoskodása az uniós olajembargó kapcsán némileg megnyugtatta a piacokat is: az, hogy a vezetékes orosz olaj vásárlása nem került tiltólistára, nem okoz azonnali sokkot Európában. Az orosz Ural kiváló forrás a gázolaj gyártásához, a magyar kivételezett helyzettel egy ideig az ellátás teljesen nem szakad meg. Hogy ez mennyire fog változni most, hogy az EU beleegyezett az orosz olajimport szankcionálásába, még nem tudni, és nagymértékben attól függ, hogy milyen gyorsan csökken az orosz termékek vásárlása.
A közel-keleti öbölbeli finomítók már be is léptek az ellátási résbe, és az amerikai finomítók rekordmennyiségű olajat exportálnak. Ennek ellenére a dízelolaj és a hasonló termékek készletei Európában, az Egyesült Államokban, Szingapúrban és más fontos kereskedelmi és fogyasztói csomópontokban jóval több mint egy évtizede a legalacsonyabb szinten vannak. Sarah Miller elemzése szerint így a dízelpiacok rendkívül sérülékennyé válnak az EU által az orosz olajimportra vonatkozó részleges tilalomhoz hasonló zavarok, valamint más tényezők, például a Mexikói-öbölben pusztító hurrikánok, Oroszországon kívül bárhol bekövetkező váratlan finomítói leállások és a Covid–19-korlátozások további enyhülése esetén újraéledő kínai kereslet miatt.
A földgáz árának emelkedése fokozza a dízelre nehezedő nyomást. Nehéz számszerűsíteni, hogy globálisan mekkora a gáz és a dízel közötti üzemanyagcsere lehetősége, de az biztos, hogy létezik. Ennek nagy része a villamosenergia-termelés oldaláról jelentkezik, ahol az egyéni felhasználók dízelüzemű generátorokhoz fordulhatnak, ha a hálózatból származó villamos energiát be kell osztani, de az ipar is végezhet bizonyos mértékű helyettesítést.
Ha mindkét tüzelőanyagból hiány van, az eredmények rendkívül károsak lehetnek, főként a nyugati gazdaságok számára, de a fejlődő országokban is, amelyek elérik azt a pontot, ahol egyszerűen nem tudják kifizetni a magasra szökő árakat. A gazdasági tevékenység jelentősen visszaeshet, ezzel együtt a párlatok iránti kereslet is csökkenhet.
A földgázellátás egyelőre kevésbé tűnik korlátozottnak, mint amitől egyesek tartottak, és az égbe szökő cseppfolyósítottföldgáz-spot (azonnali piacon mért) ára némileg enyhült az elmúlt hetekben. Ez az áresés azonban elsősorban a kínai gazdaságban az elmúlt néhány hónap során bekövetkezett, a Covid–19-járvány miatt bevezetett zárlatok miatti keresletcsökkenésnek köszönhető. Az ázsiai ország számos ipari központjában állították le a termelést, mert szigorú karanténokba zárták a lakosságot.
Kína cseppfolyósítottföldgáz-importja áprilisban 35 százalékkal zuhant éves szinten, míg az általában árérzékenyebb India importja mindössze 5,4 százalékkal csökkent, és a délkelet-ázsiai országok LNG-behozatala tovább nőtt, köszönhetően annak, hogy viszonylag nagymértékben támaszkodnak az olajindexált szállítási szerződésekre.
Miközben Európának sikerült némileg helyreállítania a gázkészleteket, az USA-ban ez elmaradt, és a belföldi gázárak még akkor is emelkednek, amikor az ország cseppfolyósító kapacitása teljes gőzzel működik, válaszul az európai árakra, amelyek még mindig abnormálisan magasak. Mivel a gáz központi szerepet játszik az otthonok és a nagyobb épületek fűtésében mind az Egyesült Államokban, mind Európában, a gázkereslet télen jellemzően nagy téli csúcsokat hoz.
Mivel a készletek még mindig alacsonyak, ez azt jelenti, hogy az amerikai és az európai spotgázárak és az LNG-spot-jegyzések világszerte valószínűleg erőteljesen visszaemelkednek a nyár végére vagy az ősz elejére, amint a határidős kínálati kereskedés a fűtési keresletet jelentő hónapokra vonatkozik.
Ha Kínában még elhúzódik a koronavírus-válság – egyelőre inkább ez látszik valószínűnek –, az még fékezheti a földgázárak emelkedését.
De még ha az LNG-kereslet továbbra is mérsékelt marad, Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon az időjárás lehűlésével szezonálisan nőni fog a kereslet, és nem volt elegendő idő Európa importáló infrastruktúrájának kiépítésére, nemhogy a globális LNG-kínálat jelentős bővítésére. Tehát drágulás még szinte biztos, hogy lesz. A nemzeti hatóságok Németországban és máshol is kimondták a nyilvánvalót: a háztartások fűtési célú gázt fognak kapni, mégpedig elsőbbséget élvezve az ipar előtt.
Mindezek mellett a fosszilis tüzelőanyagokról való egyre gyorsuló átállás fékező hatással van az energiaipar fosszilistüzelőanyag-kapacitásokba történő beruházásaira. Vagyis az iparágban már nem igazán látnak hosszú távon piaci megtérülést a gáz- és olajkitermelési, -finomítási, -feldolgozási befektetésekben: most vészhelyzet van, de a klímavédelmi célok miatt a világ hamarosan annyira leválik ezekről az energiahordozókról, hogy kár most dollármilliárdokat ölni új kapacitásokba.
Az olaj rövid és középtávú gazdasági ajánlattá vált, az olaj- és gázárak háborúval kapcsolatos emelkedésére adott lanyha beruházási válasz – még a viszonylag rövid beruházási ciklusú amerikai palaolaj- és palagáztermelők részéről is – szembetűnő jele annak, hogy ez a fékező hatás milyen erős
– írja elemzésében az Energy Intelligence.
Az olaj- és gázkitermelésből, valamint az olajfinomításból származó növekvő nyereségekből származó jutalom aránytalanul nagy mértékben jut az olajipari vállalatok részvényeire kifizetett osztalékokba. A kormányok még többet elszívhatnak ebből a váratlan nyereségadókon keresztül, ahogy ez már most is történik az Egyesült Királyságban vagy Magyarországon. A TotalEnergies és néhány más olaj- és gázipari vállalat a hatalmas nyereség egy részét napenergia- és más új energiaprojektekbe fekteti.
Úgy tűnik, hogy a pénz nem kerül nagy mennyiségben olaj- és gázkitermelésre és -finomításra. Anélkül hogy biztosítékot kapnánk arra, hogy az orosz kínálat nem fog visszaszökni, és hogy a recesszió, valamint a megújuló energiaforrások és az elektromos járművek használatának felfutása nem fogja rövid időn belül visszafogni a keresletet, és az árakat a mélybe taszítani, a beruházási csapot csak csöpögve lehet majd megnyitni.
(Borítókép: LNG-tartály-hajó 2022. március 30-án Rochester közelében. Fotó: Chris Ratcliffe / Bloomberg / Getty Images)