Az Európai Unióban és számos hazai szakértőben megrökönyödést keltett a magyar vétó a globális minimumadóra. Ahhoz, hogy értsük, hogy miért lett ez végleg elutasítva, érteni kell, hogy mi is az a globális minimumadó, illetve hogy ennek gazdaságstratégiailag milyen jelentősége van. Az államok folyamatosan versengenek egymással, hogy a tőke náluk fektessen be. Ebben a versenyben elképzelhetetlen, hogy minden versenyző félnek előbb vagy utóbb ideális állapot alakuljon ki.
„Arra bátorítjuk Magyarországot, hogy gondolja újra álláspontját a globális minimumadóval kapcsolatban”, az Európai Unió nem adja fel ezt a fontos munkát – jelentette ki Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdaságpolitikáért felelős tagja Brüsszelben, az Európai Parlament plenáris ülésén. Ahogy arról mi is beszámoltunk, az olasz biztos azt is elmondta, hogy a globális minimumadó bevezetésére vonatkozó európai uniós irányelvnek közös célnak kell lennie a gazdasági közösségben, továbbá szerinte ez fontos gazdasági és társadalmi szempontból is.
A hétvégén viszont Emmanuel Macron francia elnök is határozottan üzent a magyar kormánynak, hogy álljon kötélnek az adó bevezetését illetően.
A magyar kormány szerint a globális minimumadó bevezetése adóemelést, a versenyképesség csökkenését és munkahelyek megszűnését jelentené Magyarországon, ezért a kormány a nemzetközi nyomás ellenére sem támogatja az erről szóló uniós irányelv elfogadását.
A magyar kormány szerint a globális minimumadó kétszeresére növelné a magyarországi vállalatok tényleges adókulcsát. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a jelenlegi helyzetben nem szabad tovább növelni a termelő vállalatok adóterheit. Úgy fogalmazott: „Az elhúzódó háború, az elszálló energiaárak, a háborús infláció és a megszakadó beszállítói láncok miatt egy ilyen adóemelés súlyos károkat okozna az európai gazdaságnak, különösen a közép-kelet-európai országoknak.”
Fontos megismerni a globális minimumadó „természetét” ahhoz, hogy jobban megértsük a magyar álláspontot, ezért lapunk megkérte Magyar Csaba okleveles nemzetközi adószakértőt, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatóját, hogy segítsen megérteni ezt az új típusú adónemet.
A beterjesztett szabályozás szerint olyan cégeknek/cégcsoportoknak kellene megfizetni ezt a terhet, melyeknek a konszolidált árbevétele eléri a 750 millió euró (közel háromszázmilliárd forint) összeget. De azt csak abban az esetben kellene alkalmazni, ha a leányvállalat országában az effektív adókulcs, vagyis a beszámítható adók és a speciálisan meghatározott adóalap hányadosa alacsonyabb, mint 15 százalék. A szabályok az OECD-országokban lévő leányvállalatok esetében 2023. január 1-jén, harmadik országok esetében 2024-től lépnének hatályba.
Magyar Csaba szerint „próbálnak figyelemmel lenni arra, hogy milyen mértékben áll fenn egy cégnek a valós gazdasági jelenléte – eszközök, munkavállalók – az adott országban. Ez a megközelítés egyébként magyar észrevétel nyomán került be a tervezetbe. Azért választják külön a termelővállalatokat, akikre így mentesség vonatkozna, mert értelemszerűen nem a klasszikus adóelkerülő kvázi üres cégek táborába tartoznak, hiszen tényleges tevékenységet folytatnak. Jelen pillanatban viszont az a cél, hogy ez a mentesség fokozatosan megszűnjön, és végül mindenkire egységesen vonatkozzon a 15 százalék.” Ha ez az új adó bevezetésre kerül, akkor az adószakértő szerint elég bonyolult rendszer jön létre, mert mindenkinek a saját országához kell csiszolnia a különféle egyéb adók és adóengedmények miatt.
Nem új trend, hogy az országok versenyeznek azért, hogy a nagyvállalatok az országukban nyissanak új üzemet, illetve hogy ott folytassák a tevékenységüket. Ahogy az sem, hogy emiatt a nagyobb és a kisebb országok között éles nézetkülönbségek húzódnak, hiszen a kisebb, alacsonyabb adókulcsú országokba vándorolnak át az adóbevételek.
Ezenfelül az államok nagy vonalakban jellemzően két taktikát választottak: egyes országok alacsonyan tartották a forgalmi típusú adókat, viszont a cégek nyereségét kíméletlenül megadóztatták. Más államok pedig magasan tartották a forgalmat terhelő adókat, viszont a vállalatoknak ezekben az országokban a nyereségük után jellemzően alacsony közterhet kellett fizetniük.
A gazdaságilag kisebb országok – köztük Magyarország is – a másodikat választották, ellentétben a nagyhatalmakkal, amelyek jellemzően az első mellett voksoltak. Jól mutatja ezt, hogy itthon a nominális társaságiadó-szint 9, míg az effektív – vagyis a ténylegesen beszedett tétel – csak 5–6 százalék közötti.
A megkérdezett adószakértő szerint így „a kis országoknak lehetőségük lett arra, hogy odacsábítsák a nemzetközi cégeket”, de amikor a „gazdaságok szenvednek a kialakult nemzetközi helyzet miatt, nyilván minden állam azt szeretné, hogy minél több adóbevételre tegyen szert”. Ez az ellentét már évek óta ott lóg a levegőben.
Adó-világháború zajlik, de ez nem most kezdődött. Az amerikai büntetővámok kivetése tekinthető az első »puskalövésnek«. A vámháború mellett viszont azt is észrevették a nagyobb államok, hogy az adóbevételek oda vándorolnak, ahol kisebb az adóterhelés, ráadásul az 1970–80-as évektől kezdve folyamatosan csökken a társasági adó mértéke globálisan
– nyilatkozta lapunknak Magyar Csaba. Tehát kialakult az évek során egy adóverseny, amelyből eddig a kisebb országok jól jöhettek ki.
Magyarország tekintetében az adószakértő szerint: „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdaságunkban jelentős súlyban képviselteti magát a német autóipar. Ezek a nagyvállalatok, amikor úgy gondolták, hogy idejönnek, akkor a kedvező adózási környezetnek komoly szerepe volt.” Magyar Csaba szerint ha a magyar kormány most nem vétózott volna, akkor előbb-utóbb az eddig megszokottól teljesen eltérő adópolitikát kellett volna bevezetni. Szerinte a kisebb országok versenyképességét nagymértékben befolyásolná a minimumadó, és végül egy új multinak nem biztos, hogy megéri Magyarországra jönnie.
Azt, hogy eddig mégis miért támogatta a kormány ezt az új adónemet, és ez miért változott meg hirtelen, arra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban úgy reagált, hogy a korábbi tervezet, amelyet a magyar kormány is támogatott, nem erről szólt. „Amikor ez a konszenzus megszületett, arról volt szó, hogy a nagy digitális technológiai cégek átláthatóbb és hatékonyabb adóztatása és a globális minimumadó majd együtt halad előre, valamiért az elsőt elfelejtették” – ismertette a kormány álláspontját a külügyminiszter.
A szabályzás értelmében az OECD-országokban lévő leányvállalatok esetében 2023. január 1-jén, harmadik országok esetében 2024-től lépnének hatályba. Magyar Csaba szerint ez is egy nagy probléma a bevezetésnél, hiszen az „elmúlt időszakban nagyon sok ország ellen indult kötelezettségszegési eljárást egyes adózási irányelvek késedelmes vagy nem megfelelő bevezetése miatt. Nagyon sok ország most bólogat ezeken a megbeszéléseken, viszont amikor be kell vezetni, akkor nem lesz ilyen gyors. Kivárnak, és megkeresik a rést a pajzson a minimumadó bevezetése során.”
A szakértő szerint az Európai Unión kívül pedig nem fognak ennyire sietni az alkalmazással. Egy-egy kisebb országból ki lehet majd kényszeríteni az implementációt, de a folyamat másoknál várhatóan hosszabb lesz.
LEHETŐVÉ VÁLIK, HOGY A TŐKE ODA MENEKÜLJÖN.
A másik probléma a szakértő szerint, hogy a kényszerítés után a jellemzően offshore cégekkel jó kapcsolatokat ápoló államoknál felmerül a kérdés, hogy mire építsék ezentúl a gazdaságukat, hiszen a bevételeik nagy része innen származott.
Ahogy azt korábban bemutattuk, a magyar gazdasági modell egy nemzeti alapú megközelítésen nyugszik. A magyar modell abból indul ki, hogy a tagállamok gazdasági szereplői a másféle gazdasági kultúra miatt egymástól eltérően hoznak meg gazdasági döntéseket. Ezért minden országnak más a gazdaságfejlődési iránya. Így jut arra a következtetésre a magyar gazdaságpolitika, hogy ha külön-külön erősek a tagállamok, akkor erős az Európai Unió.
Ezzel szemben a globális minimumadó egy olyan gazdaságfilozófia terméke, amely világviszonylatban az országok közötti nagyon szoros gazdaságpolitikai kapcsolatot feltételez, Magyar Csaba lapunknak ezt úgy foglalta össze: „Mindenképpen érezhető egy gazdaságfilozófiai ellentét. Ez a kezdeményezés egy globális adórendet alakítana ki, viszont vannak országok, amelyek ennél lazább kötelékekben gondolkodnak. A konzervatívabb, protekcionistább gazdaságpolitika ezzel a globális adóval inkább szemben helyezkedik el.”