Sós tengervíz a folyótorkolatban, eltűnő itatási és öntözési lehetőségek nehezítik az olasz gazdák mindennapjait Olaszország éléskamrájában. Félő, hogy a tejtermelés visszaesése miatt kevesebb parmezánt gyártanak.
Hetven éve nem látott mélységbe süllyedt a Pó vízszintje, a folyó helyenként csaknem kiszáradt, ami egyre súlyosabb gondot okoz az olasz élelmiszer-előállítás 30 százalékát adó régióban. Az is egyre aggasztóbb, hogy már a folyó torkolatától 20-30 kilométerre is kimutatható az Adriai-tenger sós vize, és a vízszint süllyedésével egyre jobban elönti a medret. Ez már csak azért is probléma, mert a folyó vizével öntözik a környező szántókat és kertészeteket, a növények számára pedig méreg a sós víz.
Massimiliano Fazzini, az Olasz Környezetgeológiai Társaság Éghajlati Kockázatok Osztályának vezetője szerint a jelenlegi, december 1-jén kezdődött hidrológiai évben a Pó folyó medencéjében egyes területeken 45–70 százalék körüli vízhiánnyal kell számolni, arra pedig esély sem volt a télen, hogy a víztározókat feltöltsék. „A helyzet kritikus, és csak rosszabbodhat” – mondta.
Egy Mantova melletti 300 tehenet tartó gazdaságban a következő a helyzet: ha a tehenek nem ihatnak napi 100–150 liter vizet, hogy a napi 30 literes tejhozamot elérjék, akkor kevesebb eredetvédett Parmigiano Reggiano parmezán sajtot tudnak előállítani. A tejgazdaság vezetőjének, Simone Minellinek a CNN szerint azonban egyre inkább amiatt fáj a feje, hogy mit ad majd enni a jószágoknak, mivel eddig a folyóból öntözte a takarmánytermő területeit, a vízkorlátozások azonban ezt egyre inkább ellehetetlenítik.
Mivel a régióban minden állattartó ugyanezzel a problémával küzd, egyre jobban aggódik, honnan tudna még takarmányt vásárolni. E nélkül ugyanis csökkentenie kell majd az állományt. Ha a tehenek teje elapad, vagy nem felel meg az eredetvédett sajt előállításához szükséges minőségi kritériumoknak, kevesebb parmenzán kerül a fogyasztókhoz is.
Minelli mellett a Parmigiano Reggiano konzorcium további 150 ezer ügyfele egyelőre még kap vizet, azonban kérdéses, hogy meddig. utoljára 2003-ban volt komolyabb aszály a térségben, azonban most sokkal kevesebb víz van a folyóban.
Ha nem esik az eső – és a közeljövőben nem jósolnak jelentősebb mennyiségű csapadékot –, a helyzet csak rosszabb lesz. Milánóban a polgármester kikapcsoltatta az összes díszkutat, és megtiltotta a személygépkocsik mosását, valamint a kertek és a gyepek locsolását. A Bolognához közeli Castenaso kisvárosban a fodrászoknak és a borbélyoknak állítólag
megtiltották, hogy kétszer mossák meg az ügyfelek haját, hogy megpróbáljanak spórolni a vízzel, mielőtt az ottani készletek túlságosan kimerülnek. Május óta kimerítő hőhullám sújtja Dél-Olaszország nagy részét is.
A tudósok a mediterrán régiót éghajlati válsággócnak nevezik. Az ember okozta válság miatt itt gyakoribbá és intenzívebbé váltak a hőhullámok, és kevesebb csapadék hullott nyáron. A hőmérséklet várhatóan 20–50 százalékkal haladhatja meg a globális átlagot, és az aszályok az évszázad közepére súlyosbodni fognak, még akkor is, ha a világ csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ha a kibocsátás továbbra is nagyon magas szinten marad, az aszályok és az erdőtüzek olyan súlyosak lesznek, hogy a mezőgazdaság folytatása nehézségekbe ütközik. A turizmus is kevésbé lesz vonzó.
Olaszország nettó élelmiszerexportőr, és számos fejlődő országnak szállít olyan árukat, mint a búza. Az itteni aszály csak súlyosbítja az élelmiszerválságot, amely a világ szegényebb részein élesen érezhető.
(Borítókép: Piero CRUCIATTI / AFP)