A távhőszolgáltatók árai feltehetően nem fognak változni, de az elképzelhető, hogy az érintett lakások nem lesznek a korábbiakhoz hasonlóan felfűtve. Mindenesetre az leszögezhető, egy pici ráfordítással sokat segíthetünk az energiahatékonyság-növelésben. Ezt pedig a későbbiekben már kifejezetten a pénztárcánkon is érezni fogjuk.
A távhőszolgáltatással kapcsolatosan összességében leszögezhető, hogy a szolgáltatónak kétféle árbevétele van: az egyik részt a fogyasztóktól szedi be – ezen belül van a lakossági és nem lakossági bevétel, a másik részt a távhő-ártámogatás (távhőkassza) adja. Az első bevételi csoporton belül a lakossági szereplők védett áron kapják, míg a második csoportban a nem lakossági szereplők piaci áron kapják a szolgáltatást.
A fogyasztóktól származó árbevétel nem fedezi a távhőszolgáltató teljes költségét, és ahhoz, hogy a rezsicsökkentés a lakossági fogyasztók számára fennmaradhasson, muszáj támogatásban részesülnie a szolgáltatónak – főleg, ha földgáz alapon történik az energiabeszerzés. Ezért az állam már korábban létrehozta a távhőkasszát, amelynek a mértéke éves szinten korábban 10 és 50 milliárd forint között volt, mára 900 és 1000 milliárd forintra duzzadt.
A távhőt alapvetően földgáz alapon állítják elő, így a költségek nagyobb részét a földgázvásárlás teszi ki.
A kérdés az, hogy ezt tudja-e tartani a kormány. Ezzel kapcsolatosan a múlt héten nagy port kavart Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) energetikáért felelős államtitkár nyilatkozata, miszerint 980 milliárd forint fűtési költséget prognosztizálnak az idei szezonra a magas gázárak miatt. Ezért „tervben van az idei télen a lakossági felhasználóknak átadott hőmennyiség csökkentése a távhőrendszerekben, ennek mértéke és mikéntje azonban még nincs kidolgozva”.
Nem sokkal az államtitkári nyilatkozat után reagált Palkovics László technológiai miniszter, aki úgy fogalmazott, hogy nem változtatják a „távfűtéses lakásoknak a díjait”, legalábbis most ez nincsen tervben. A miniszter szerint „addig nem lenne fair ehhez hozzányúlni, amíg az ott élőknek a szolgáltatók nem tudnak olyan lehetőséget biztosítani, hogy valóban maguk tudják szabályozni a lakásukban elfogyasztott hőmennyiséget, ilyen módon a hőmérsékletet”, de szerinte a következő „fűtési szezont már célszerű lenne úgy elkezdeni, hogy mindenki eldönthesse azt, hogy milyen hőmérséklet legyen a lakásában, és mennyit akar érte fizetni”.
Tehát a díjak megváltoztatása a miniszter nyilatkozata szerint továbbra sem várható, és a lakossági fogyasztókra a védett ár vonatkozik. Ám az elképzelhető, hogy a lakásokba érkező hőmennyiség csökkenni fog. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy minden egyes távhőrendszernél meg van határozva a minimumkövetelmény, amit a szolgáltatónak teljesítenie kell. Ezek az egyedi közüzemi szerződésekben szerepelnek.
Tehát, hogy hány fokos vizet kell biztosítani, illetve hogy hány fok lesz a lakások hőmérséklete, az távhőszolgáltatónként eltérhet.
Ezentúl a hőmérsékletet erősen befolyásolja az is, egy panellakás esetén, hogy az épületen belül maga az ingatlan hol helyezkedik el.
Lapunknak Bali Gábor azt mondta: a gyakorlat úgy alakult ki, hogy a szolgáltató számolja ki, hogy milyen hőmennyiséget kell eljuttatnia a hőközpontokba. Ezzel teljesíti a szerződésben vállalt minőségi kritériumot.
„A kérdés nem az, hogy kevesebb energiát akar-e eljuttatni a lakásokhoz, hanem, hogy az ezeket szabályzó szerződések központilag vagy más jogszabály alapján módosíthatók-e” – fogalmazott Bali Gábor, aki szerint a jelenlegi jogszabályi keretek között a távhőszolgáltatónak tartania kell a szerződésben foglaltakat. Ezeknek a szerződéseknek pedig nincs egységes formája, tehát van, ahol irányérték van meg adva, van, ahol pedig határérték, de van, ahol kritérium sincs.
Általánosságban elmondható, hogy ezek a kérdések elsősorban a panellakásokban élő felhasználókat érintik, és összességében három kategóriája van a felhasználóknak: lakossági, intézményi és nem lakossági – a lakossági felhasználóból van a legtöbb. Ahol nem lakossági felhasználó van, ott meg kell egyezni valamilyen módon az árban – ezekre vonatkozik a sokat hangoztatott piaci ár.
A távhős fogyasztás is csökkenthető, és ez lehet országos érdek. Ha mindenki vállalja, hogy próbál kevesebb energiát felhasználni, azaz csökkenthető a komfortszint a távhős fogyasztási helyeken, akkor a távhősök is hozzá tudnak járulni az energiatakarékossághoz. Energiagazdálkodási szemszögből mindenképpen ez lenne helyes, de ez központi döntést igényelne, és nagyon nehéz lenne műszakilag megvalósítani
– nyilatkozta Bali Gábor. Igazából az a probléma, amire a miniszter is utalt, hogy egy panellakásban az sem tud többet fűteni, aki egyébként kifizetné. Ez műszakilag jelenleg megoldhatatlan, hiszen egyedileg a lakásokban szabályozatlan a leadott hőmennyiség. Ehhez rendszerszintű átalakítások kellenek, tehát ebben a kérdésben jelenleg műszaki problémák vannak.
A miniszteri nyilatkozatból, illetve összességében a kialakult piaci helyzetből arra lehet következtetni, hogy az ár nem fog változni, viszont az elképzelhető – a szabályozói beavatkozások függvényében –, hogy magában a leadott hőmennyiségben változások lesznek.
Az energiahatékonyság növelésére a panellakásokban élőknek sok lehetőségük nincs. Így a hőérzetük javítására se, amennyiben a távhőszolgáltatók csak a szerződésekben vállalt minimumot teljesítik. Talán a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb opció a nyílászárók cseréje lehet, ezért lapunk megkérdezett egy ilyen területen dolgozó vállalkozót.
Földesi Károly, az Ablakszakértő Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak úgy fogalmazott, hogy
a nyílászárók cseréjével nagyjából 30 százalékkal lehet növelni a teljesítményt.
Értelemszerűen nem csak a panellakások esetén érhető el megtakarítás, hiszen csökkenni fog a felhasznált energiamennyiség. A szakember szerint a nyílászárókkal kapcsolatban a felújítás nem nagyon merülhet fel, mert „nagyon kevesen foglalkoznak már ezzel, illetve a régi nyílászárókhoz nincsenek megfelelő alkatrészek. Továbbá a javítással nem fog érdemben javulni a hőmegtartó hatás”. Így mindenképpen a cserét preferálja.
Az Ablakszakértő Kft. ügyvezető igazgatója szerint egy komplett ablakcseréhez szükséges gyártási idő nagyjából 3-4 hét. Nyílászárónkként munkadíjjal együtt pedig 200 000 forinttal lehet számolni, de természetesen ez csak egy irányár. Panellakás esetén nem érdemes vastagabb üvegű vagy különleges minőségű ablakot beszerelni.
A szakember szerint nagyjából 5 hét alatt kész van az egész felújítás, és a cseréjével maximalizálhatjuk a szolgáltatók által nyújtott hőellátását. Szinte teljesen kihasználhatjuk azt a kapacitást, amit teljesít a szolgáltató. Földesi Károly szerint 2-3 fokot mindenképpen lehet nyerni egy ilyen a beruházással. A szakember azt is hozzátette: az aktuálisan használt nyílászárók, ahol a csere az építés óta nem történt meg, már egyáltalán nem nevezhetők korszerűeknek.
Amikor megtörténik a bontás, akkor lehet látni, hogy az ablakok és a fal között a legrosszabb a helyzet, a takarás mögött. Tehát a fal és az ablak között távozik a legtöbb hőmennyiség, ezért a szakember elsősorban a homlokzati nyílászárókat javasolja cserélni. Ezek a cserék nagyjából egy-két napos felújítást igényelnek, de természetesen ezt a cserélni kívánt ablakok darabszáma befolyásolja.
(Borítókép: Index)