A Veresi Paradicsom Kft. ügyvezetője szerint mindennap újraírják életük alapjait. A szamócát tervezték is meg nem is. Igazából a barna vírus miatt vágtak bele a téli szamócába, amit mi – tévesen – epernek nevezünk.
Aki ismeri, ismeri, aki nem, az majd most:
Hová mész, Lajoska?
Epret szedni.
De hát január van, Lajoska!
Tudom, sapka, sál!
Veresegyházon, a Veresi Paradicsom Kft. üvegházaiban az eprészkedéshez nem kell se sapka, se sál. A felsőruházat is a jó ízlés határáig lekéredzkedne. Odabent nyár van, viszonylag nagy a páratartalom. Epersorok között járunk.
Ami szamóca – javít ki Márkus Zsolt, a Veresi Paradicsom Kft. Ügyvezetője. Fogadjuk el, egyrészt jobban ért hozzá, másrészt pedig a szakmai neve valóban szamóca a köznyelvben epernek titulált sokak kedvence.
Nagyon nehéz lenne olyan embert találni, aki ne szeretné a szamócát (akár a rajongásig), ami ravasz egy gyümölcs. Kezdjük azzal, hogy az áltermését esszük meg. Bizony. Becsap minket ez a fránya szamóca, mindannyian azt hisszük, hogy az a piros, nagyon édes, lédús izé, amit ízléssel és megfontolással tömünk magunkba, az a valódi termés, de Rodolfo szavaival élve az eper is felkiálthatna: Vigyázat, csalok, ez az áltermésem!
A szamóca valódi termései az aszmagok, amelyek szabadon fekszenek a meghúsosodott, kúp alakú vacok külső felületén. Szóval azért csak megesszük a valódi terméseket is. És egyéb meglepetést már nem okoz.
Illetve mégis, hogy ha elhisszük a boltokban télen is kapható import eperről, hogy ugyanazt az ízélményt kapjuk, mint a nyáron a földekről szedettől. Márkus Zsolt sokáig tudná sorolni a problémákat. Ha valaki elhiszi, egy gyakran hét-nyolc napon át utaztatott frissen szedett gyümölcs beltartalma nem vész el (azaz megmarad mámorítóan finomnak), az téved.
Ezeket a gyümölcsöket olyan vegyszerekkel kezelik, amelyektől két héttel a szedés után is frissnek tűnnek. Gyakran ezért érezzük úgy, ha import epret eszünk, mintha műanyagot rágcsálnánk. Ugyanez érvényes a télen kapható szőlők zömére is. De térjünk vissza a veresegyházi szamócára, illetve előbb még a paradicsomra.
Nem nehéz kitalálni, hogy a Veresi Paradicsom Kft. elsősorban mivel foglalkozik. Ebben az évben azonban olyan vendég költözött a veresegyházi üvegházakba, amely sehol nem kívánatos. A barna vírus amellett, hogy megöli a növényt, kipusztíthatatlan a tudomány jelenlegi állása szerint. Biztató kísérletek vannak a védekezésre, de Márkus Zsolt szerint jelenleg a kármentés a cél.
A vírus az elültetett palánták negyven százalékában könyörtelenül végzi pusztító hadjáratát. Egy palánta normál életciklusa 12 hónap, a vírus ezt a felére redukálja.
Nézzük a sorvadó leveleket, az elsötétedő palántaszárakat, helyenként még piroslik a termés. A növények a végóráikat élik.
Minden palánta holland import. Utaztatás előtt a helyi élelmiszer-biztonsági hatóságok többször is átvizsgálták és rendben találták. Nehéz elhinni, hogy menet közben fertőződtek meg, de nincs értelme veszekedni, pláne perelni, mert a palánták jövőre is onnan jönnek. Kiváló minőségű, bejáratott fajták.
Magyarországon senki nem foglalkozik fajtanemesítéssel. A versegyháziaknak saját kutatólaboratóriumuk van, kísérleteznek is szorgosan. Márkus Zsolt szerint a kutatómérnökök nem unatkoznak, a főnöknek mindig vannak ötletei. Viszonylag hatalmas a játszótér.
Nagy okosságokat már nem lehet kitalálni, apró finomságokkal lehet hangolni, hogy a pari még kívánatosabb legyen. Páratartalom, öntözés, fény. Önmagában ez kevésnek tűnik, de nagyon nagy a variációs lehetőségek listája.
A végeredmény minket igazol. Ipari környezetben termelünk olyan paradicsomot, ami a Michelin-csillagos éttermeknek is megfelel
– mondja Márkus Zsolt.
Kóstolgatunk, egyik ámulatból esünk a másikba, hogy ezek az apró bogyók miként tudnak ekkora ízbombát rejteni magukban. Az egyik roppantás utáni eufória közben az ügyvezető elárulja, ez a Veresi Isti, amelyet Veres István séfről nevezett el, aki korábban a Michelin-csillagos Babel éttermet irányította. Isti nem is tud róla, hogy paradicsomfajta viseli a nevét –mondja Márkus Zsolt. Halkan tesszük hozzá: eddig.
Visszatérünk a szamócákhoz, ami kicsit kényszer hozta vállalkozás, a kieső paradicsomtermést kell valamivel pótolni. Gyorsan kellett lépni, a már kialakult kapcsolatrendszernek köszönhetően viszonylag hamar találtak termelőt, akit meg lehetett győzni arról, hogy Veresegyházon abszolút jó helye lesz a palántáinak. A növényeket általában másfél évre előre kell lekötni, egy palántáról három-négy évig lehet termelni, de ez már a minőség rovására megy. Így ezek a szamócák egyéves korukban lecserélődnek.
Kétszázhúszezer palántát ültettek el két hektáron, ami nagy kockázat. Cserébe Európában Hollandiától keletre csak Veresegyházán termesztenek téli epret. A know-how is onnan jön, tulajdonképpen csak copy paste-ezni kellene, de ez sem ennyire egyszerű.
Ha szemléltetni kellene, akkor a minőségi paradicsomtermesztés a BL-csoportkör, a téli szamócáé pedig a Bajnokok Ligája döntője. Ez az abszolút csúcs
– mondja Márkus Zsolt.
Ezért mindennek nagyon a helyén kell lennie. Az alaptechnika adott, azt kell áthangolni a magyar viszonyokra. Ehhez teljesen más klímavezérlésre van szükség. Mennyi legyen a természetes, mennyi a mesterséges fény, milyen legyen az öntözés, mekkora legyen a hőmérséklet és a páratartalom, apró tilitoli az értékekkel azért, hogy ízben, színben, polcolhatóságban is minőségi termék kerüljön az üzletekbe.
Beszélgetés közben folyamatosan teszik a dolgukat a szlovák vendégmunkások. Számuk meghatározhatatlan. Poszméhekről van szó, nem igazán támadó fajták, de olykor megijednek, akkor pedig jön a védekező reakció, ami elég fájdalmas tud lenni.
Az életciklusuk negyven napig tart, addig poroznak, esznek, alszanak. Néhány méhecske már csak vánszorog a padlón, olyannal is találkozunk, amelyik örök mozdulatlanságba dermedt. A poszméh megtette a kötelességét, a poszméh mehet.
Kifelé menet arról beszélgetünk, mivel lehetne még kísérletezgetni. A lelki szem előtt a panna cotta lebeg, és az, hogy az ehhez elengedhetetlen vaníliából már egyre kevesebb van. Amikor bedobjuk, Márkus Zsolt elmosolyodik:
Ez a következő projektünk.
(Borítókép: Ruzsovics Dorina / Index)