Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójának alkalmából az Oeconomus Intézet átfogó írással jelentkezett az akkori Magyarország gazdasági helyzetéről, valamint a népesség és a települések megoszlásáról.
175 éve kezdődött az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarországon. A 2023-as megemlékezés különlegességét adja, hogy Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját is ünnepeljük. 1848-ban nem csupán Magyarországon alakult ki forradalmi helyzet, Európa történetének legnagyobb forradalmi hulláma söpört végig a kontinensen. Ez volt az úgynevezett népek tavasza.
Hosszabb szabadságharc azonban csak Magyarországon bontakozott ki.
A feszültségek hátterében társadalmi krízisek, politikai feszültségek, technológiai változások egyaránt megtalálhatóak, de az 1845 és 1848 közötti mezőgazdasági válság, élelmiszerhiány és gazdasági recesszió is a kiváltó okok között volt. Az egyes országok között eltérés mutatkozott a tekintetben, hogy a többszörös válság mely eleme érvényesült leginkább – írja az Oeconomus.
Az Osztrák Birodalom nyugati felében a feldolgozóipar és az ipari termelés gyorsan növekedett, míg a Magyar Királyság maradt a mezőgazdaság és élelmiszer-termelés központja. Ugyanakkor a mezőgazdaság és az abból élő népesség jelentős változásokkal szembesült a 19. században. A vizeket szabályozták és a tájhasználat átalakult, ami a többségi társadalom számára nehezítette a megélhetés feltételeit, ahogyan erre Andrásfalvy Bertalan ártéri gazdálkodásról szóló kutatásaiban felhívja a figyelmet.
A magyar korona országainak népessége Erdéllyel együtt csaknem 13 millió főt számlált a nemzetiségekkel együtt. Ezzel a népesség közepes nagyságú európai államnak számított az ország. A Habsburg Monarchia lakosságának 45 százaléka élt itt, a birodalom területének 55 százalékán.
Magyarország a 19. század közepén még mindig a Habsburg Birodalom legritkábban lakott területei közé tartozott, 43 fő per négyzetkilométeres népsűrűségével. Ennél ritkábban lakott országokat csak Európa északi és keleti peremén találhatunk. A preindusztriális társadalom jellemzőinek megfelelően a lakosság túlnyomó többsége a 14 ezer falu valamelyikében élt, mezőgazdasági termelésből. A 126 városban lakott a népesség egytizede (a 783 mezővárossal együtt egynegyede), valódi városi funkciót azonban csak töredékük látott el: a városlakók többsége, legalább részben, szintén a mezőgazdaságból élt.
1845-ben Budán 42 124, Pesten 79 777 ember élt, összesen 121 901 fő, a népesség 1 százaléka. Az 1850-es népszámlálás adatai szerint Budán már 58 533, Pesten 127 533 fő (összesen 186 468 ember) lakott.
A nemesség létszáma a polgári forradalom előtt kb. 550 ezer fő volt, a lakosság 4 százaléka, ami európai összehasonlításban igen magas aránynak számított. A nemességen belül a legélesebb választóvonal a birtokkal rendelkező és a birtoktalanok között húzódott, de további különbségek is fennálltak. Emellett a polgári rend is erősen differenciálódott. A hagyományos városi polgárság mellett megjelentek az első tőkés vállalkozók. A lakosság 80 százaléka az úrbéres jobbágyok és zsellérek mellett a majorságok cselédsége, a mezővárosok lakói és a szabad parasztság (jászok, kunok, hajdúk, székelyek) voltak.
Összehasonlításként érdemes megjegyezni, a társadalmi egyenlőtlenségek elemzése alapján a 20. század elején a felső 1 százalék a jövedelem akár 20 százalékát is kereste az Egyesült Államokban, illetve egyes európai országokban. A legkisebb különbségek az 1980-as évekre alakultak ki. Azóta az országok között nagyobb különbségek rajzolódtak ki, de sok esetében újra kinyílt az olló a társadalmi rétegek között.
(Borítókép: Koszticsák Szilárd / MTI)