Hiába rendkívül megtérülő most orosz olajat finomítani, ha annak beszerzése a háború vagy a jogi és szabályozói környezet miatt ellehetetlenül, akkor nem maradhat nyersolaj nélkül Magyarország és Szlovákia – fogalmazott az Indexnek Gaál Gellért, a Concorde energetikai elemzője, akivel a Mol 2022-es évét vizsgáltuk.
A környező országok extraprofitadói és a Magyarországon bevezetett üzemanyagár-sapka sem tudta meggátolni a Molt, hogy tavaly a fennállása során a legmagasabb adózott eredményét érje el, a csoport 852 milliárd forint profitot generált, többet, mint az azt megelőző évben, ami már akkor rekordnak számított – hívta fel erre a figyelmet Gaál Gellért, a Concorde energetikai elemzője.
Mielőtt a vállalatot külön megvizsgáljuk, fontos kiemelni, az elmúlt két évben az egész olaj- és gázszektorra jellemző volt a profitráták kitágulása, köszönhetően a magas szénhidrogénáraknak és a többszörösére duzzadó finomítói marzsnak. „Mindezek mellett a Mol Csoportot jelentősen segítette az olcsó orosz olajhoz való hozzáférése is” – összegezte az elemző.
Megkerülhetetlen szereplő a régió üzemanyag-ellátásában a Mol, amely Magyarországon és Szlovákiában is rendelkezik finomítóval. Az energiaellátás tekintetében, Magyarországon is végez olaj- és gázkitermelést, amely az ország 10-15 százalékos fogyasztását fedezi. Emellett az FGSZ-en keresztül az ország nemzetközi gázszállításait is kezeli. Finomított termékek szempontjából Magyarországot (85 százalékban) és Szlovákiát (100 százalékban) szinte teljes egészében ellátja, ám Csehországba és Ausztriába is arányaiban jelentős mennyiséget exportál.
Ugyanakkor ezt az állapotot zavarta meg a tavaly kirobbant háború. A Concorde energetikai elemzője úgy vélekedett, az orosz–ukrán konfliktus a mindenkori helyzethez való gyors alkalmazkodásra kényszeríti a vállalatot. „Egyrészt az üzemanyagár-sapka miatt a teljes magyar üzemanyag-ellátás a nyakába hullott. Üzletileg nem érte meg Magyarországra importálni 480 forintos literenkénti ár feletti üzemanyagot, majd eladni a védett áron” – mondta.
Ez bizonyos mértékű veszteség elviselésére kényszerítette, de a számokból látható: voltak pontok, ahol sokkal erősebbnek bizonyult a vártnál.
„Mindemellett logisztikai szempontból is kihívás volt fizikailag elszállítani a megfelelő pontokra az üzemanyagot, hiszen korábban a Mol nagykereskedelmi piaci részesedése nagyjából 60 százalék körül mozgott, erre megvolt a kapacitása, ám az ársapkás időben az egész országot jóformán ez a vállalat látta el” – mondta Gaál Gellért az Indexnek. Másik fontos terület, amit ki kell emelni, hogy a már megindított orosz nyersolajtól való diverzifikálást fel kellett gyorsítani.
Hiába rendkívül megtérülő most orosz olajat finomítani, ha annak beszerzése a háború vagy a jogi és szabályozói környezet miatt ellehetetlenül, akkor nem maradhat nyersolaj nélkül Magyarország és Szlovákia.
A Concorde elemzője szerint olyan projektek kerültek előtérbe, amik elősegítik, hogy az adriai olajvezetéken a két finomító számára a mindenkor elégséges nyersolaj álljon rendelkezésre. Ehhez a területhez tartozhat még a további olajtárolók létesítése, nyersolaj-összekeverő facilitás, amelynek segítségével urali olajhoz hasonló minőségű nyersolajat lehet kikeverni más típusú nyersolajokból.
A brüsszeli szankciók pénzügyi oldalról nézve eredményt növelő módon hatottak a vállalatra, a régiónk engedményeket kapott az orosz olaj felhasználására. Így az orosz olaj olcsóságából fakadó pénzügyi előnyöket bizonyos mértékben (fontos kiemelni: az extraprofitadó csökkenti ennek hatását) még élvezheti a vállalat. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a Slovnaftnak (a Mol szlovák finomítójában) csökkenteni kell az orosz olaj felhasználását, ami miatt viszont többletberuházásokat igényel a vállalattól.
Komoly előrelépés, hogy összesen 30 darab projektet definiáltak a magyar és szlovák oldalon.
Ezek segíthetnek abban, hogy 2025 után akár urali típusú nyersolajon kívül is működni tudjanak a finomítók. A beruházások összesen 2-4 évet vesznek igénybe és 500–600 millió dollárban mérhetők. Nehézségeket jelent, hogy jelentősen emelni szeretnék az olajvezetékek használatai díját az ukrán és horvát üzemeltetők. Mindemellett az Adria-vezeték bővítéséről is egyezkedni kell a horvátokkal, ennek az átfutási ideje jelentősen befolyásolja a diverzifikációt.
És jöjjön a feketeleves, ugyanis annak ellenére, hogy a régió ellátása gyakorlatilag egyedül a vállalat vállán nyugszik, tavaly csoportszinten megközelítőleg 820 milliárd forintot (2,2 milliárd dollárt) vontak el azok az országok, ahol a Mol Csoport működik.
Ezt az összeget érdemes összevetni az éves 1,734 milliárd forint (EBITDA) amortizáció és kamatfizetés előtti eredménnyel és 852 milliárd forint adózott profittal
– mondta Gaál Gellért, aki hozzátette, jól látható, megközelítőleg a kormányzati elvonások mértéke megegyezik a tavalyi éves profit nagyságával. Ebből pedig nagyjából a kétharmad része a magyar extraprofitadó és az üzemanyagár-sapka költsége. És akkor arról nem beszéltünk, hogy a nyugati olajipari vállalatoknak arányaiban közel sem kellett ekkora közterhet viselniük.
A nyomott piaci konszenzushoz képest, ami 300 forint volt, részvényenként 50 forinttal magasabb egy részvényre jutó osztalékot hagytak jóvá.
Ugyanakkor ez arányaiban alacsonyabb kifizetési hányad, mint a 2021. évi, hiszen akkor a teljes egy részvényre jutó profitból (673 forint) 45 százalékot fizettek ki osztaléknak (302 forint), míg most pusztán 38 százalékot (928 forint és az osztalék 350 forint), azaz a többleteredmény (255 forint) pusztán 19 százalékát. „Vagy egy másik oldalról megközelítve közel 40 százalékkal nőtt a profit, de az osztalék csak 15 százalékkal” – húzta alá Gaál Gellért.
Ha ránézünk a Mol pénzügyi számaira, illetve arra, hogy az előző évekhez képest hogyan alakult a profit, akkor félig már meg is kaptuk a választ arra kérdésre, milyen jövő előtt állhat a vállalat. „Előre tekintve az eredményessége erősen függ attól, milyen mértékben tud orosz nyersolajat finomítani, illetve annak relatív ára miképpen alakul. Ha a mostani 25 dolláros hordónkénti árdiszkont visszacsökkenne a korábbi 1-2 dolláros szintre az erőteljesen hatna a csoport eredményességére” – zárta a Concorde elemzője.
„A Mol Csoport arra számít, hogy a 2026-ra befejeződő beruházások után a finomítói szabadon választhatnak orosz vagy nem orosz nyersolaj között” – mondta Hernádi Zsolt. A Mol Csoport elnök-vezérigazgató a napokban kitért arra is, hogy a Mol részben európai uniós forrásokból tervezi finanszírozni a dunai és a Slovnaft finomítóinak az uráli olajról való diverzifikálásához szükséges 500–700 millió dolláros technológiai beruházásokat, valamint hangsúlyozta, tavaly a Slovnaft-betáplálásnak csak mintegy 5 százaléka volt nem orosz olaj, de ez 2023 végére mintegy 30-35 százalékra, azaz 2 millió tonnára fog emelkedni. Igyekeznek mindent megtenni, hogy Ukrajnában és Horvátországban megakadályozzák az olajtranzitdíjak emelését – az előbbi esetén közvetlenül a csővezeték üzemeltetőjének fizetnek az orosz nyersolaj tranzitjáért, a vita a szolgáltatás áráról van. A jövőbeni osztalékfizetéssel kapcsolatban az elnök-vezérigazgató annyit ígért, hogy az alaposztalék (ez részvényenként 150 forintot jelent) a későbbiekben is kifizethető, ha nincs rendkívüli körülmény.
Fontos kiemelni, hogy márciusban a Mol azt is bejelentette, hogy megérkezett a Mol-csoport tulajdonában lévő azerbajdzsáni Azeri–Chirag–Gunashli olajmezőn kitermelt kőolajszállítmány a pozsonyi Slovnaft finomítóba. Ez egy történelmi lépés, hiszen teljesen integrált értékláncot hoztak létre, egy energiaválság kellős közepén.
(Borítókép: Egy munkás ellenőrzi a vízrendszert a Mol vállalat egyik finomítójában Százhalombattán. Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)