A forint 2024-ben jelentős gyengülést mutatott az euróval szemben, az év eleji 382-es szintről 410-es árfolyamig süllyedt, ami hozzávetőleg 7,3 százalékos értékvesztést jelent. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a fundamentumok ugyanakkor önmagukban nem indokoltak ekkora mértékű gyengülést. A szakértővel megnéztük, mi állhat a háttérben.
A forint az euróval szemben az évet 382-es árfolyamon kezdte – jelen sorok írásakor pedig nagyjából 410 forintot kell adni egy euróért.
Ez 7,3 százalékos leértékelődést jelent.
Az euróval szemben a forint január 8-án volt a legerősebb, akkor 377,1 forintot kellett adni egy euróért, miközben a leggyengébb árfolyamot december 19-én regisztrálhattuk, akkor 416,4-en állt a mutató – jelezte az Indexnek Regős Gábor, akivel a fizetőeszközünk idei teljesítményét és a gyengülés mögött húzódó tényezőket szálaztuk szét.
Az árfolyam február végére a 390-es szint fölé gyengült, majd itt tartózkodott 2 hónapon át, majd következett egy erősebb időszak májusban, amikor is az árfolyam 380 és 390 között tartózkodott.
Június és szeptember vége között stabilabb időszak következett, akkor az árfolyam 390 és 400 között volt, majd október elején átlépte a 400-as, novemberben pedig már a 410-es szintet is. „Természetesen ez a folyamat nem egyetlen tényezőre vezethető vissza.
A makrogazdasági fundamentumok ekkora mértékű gyengülést biztosan nem indokoltak a 2024-es évben”
– jelezte lapunknak a vezető elemző. Emlékezetes, hogy erről beszélt Orbán Viktor magyar miniszterelnök is az év végi nemzetközi sajtótájékoztatón és a Mandinernek adott interjújában.
A kérdés tehát az, hogy a forint kifejezi-e a magyar gazdaság alapjainak a stabilitását. Szerintem nem. Ez a mozgás azt mutatja, hogy nem a gazdaság teljesítőképessége változik, hanem a forintspekulációval szerezhető pénz mennyisége
– mondta a miniszterelnök az interjúban, megjegyezve, hogy „ez a Soros Györgyhöz hasonló héják világa”. A sajtótájékoztatón pedig a forintárfolyam ingadozásáról elmondta, hogy „ezek a kilengések természetellenesek”, és ez „már kívül esik a normálisnak tekinthető devizaérték-mozgás határán”.
Bár a végső számokat még nem ismerjük, az árfolyam szempontjából egyik legfontosabb mutató, a folyó fizetési mérleg egyenlege a tavalyi 0,2 százalékos többlet – és az azt megelőző 8 százalékot is meghaladó hiány – után az idén 2,3 százalék körüli többletet érhet el.
Ez a javulás leginkább a csökkenő beruházási aktivitás eredménye – a gépberuházásoknak jelentős importigénye van. Ez tehát inkább erősítőleg kéne, hogy hasson a forintra
– magyarázta lapunknak a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Az infláció az idei év átlagát tekintve 3,7 százalék körül alakul – ez a szakértő szerint lehetne alacsonyabb, de nem kirívó, az elmúlt évek magas értékei után egy normalizált árnövekedés látható a gazdaságban.
A költségvetési hiány érdekesebb kérdés. A hiánycél megemelkedett, az év első felében beérkező gyengébb adatokat kedvezőek követték, majd néha egy jobb, néha egy rosszabb adat érkezett. A 4,5 százalékos hiánycél nem tűnik tarthatatlannak, itt a végső adatot kell megvárni.
A hiány, ha nagyon minimális gyengülést indokol is, ekkorát még önmagában nem
– világított rá Regős, majd hozzáfűzte, hogy a növekedés a vártnál gyengébb lett, de az év egészét nem jellemzi várhatóan recesszió – a várt 4 százalékos bővülés helyett egy 0,6 százalék körüli növekedés lesz nagyjából. Ez semmiképpen nem erősíti a forintot, de ez is csak egy ok a sok közül.
Amikor a forint árfolyama gyengül, azt sokszor hajlamosak vagyunk a short pozíciók számlájára írni. Ez átmeneti piaci mozgásokat magyarázhat, de trendszerű gyengülést már kevésbé.
„Az október eleji gyengülésben azonban láthatóan volt szerepe annak, hogy a külföldiek forint elleni pozíciója növekedett”
– állapította meg Regős az MNB erről készült ábrakészlete alapján. „2024 tehát nem a forint éve volt.
Ennek hatását mindannyian érezni fogjuk – bizalomban, a háztartások befektetési döntéseiben vagy éppen az inflációban, és ezen keresztül a növekedésben
– vetítette előre a szakértő. „Az euróval szembeni majdnem 8 és a dollárral szembeni majdnem 14 százalékos gyengülés nyoma fokozatosan jelenik meg a gazdaságban – a dollárral szembeni gyengülésnek tehát a fele írható az euró-forint és a fele az euró-dollár árfolyam számlájára.”
Az Economx hasábjain Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. szenior elemzője rávilágított, hogy „Donald Trump elnökválasztási esélyeinek növekedésével párhuzamosan szeptemberben indult meg az intenzív gyengülés”.
Mivel a kampányban tett ígéretek – védővámok bevezetése, gazdaságösztönző intézkedések – potenciálisan magasabb amerikai inflációt, így szigorúbb monetáris politikát, és összességében erősebb dollárt okozhatnak.
A monetáris politika már egy érdekesebb kérdés. Az év elejét egy 10,75 százalékos alapkamattal kezdtük, és egy 6,5 százalékossal zárjuk.
A 6,5 százalékos alapkamat az év eleji piaci várakozásoknál minimálisan magasabb, a várakozásokhoz viszonyítva tehát ennek még erősítenie is kellene a forintot.
Ugyanakkor látható, hogy a 6,5 százalékos kamatszint az év végére már alacsonynak bizonyult ahhoz, hogy támaszt nyújtson a forint számára
– mutatott rá Regős Gábor, megjegyezve, hogy ha csak a kamatszinteket nézzük, akkor ez érthető is, és nem is. Akár a Fedhez vagy az EKB-hoz, akár a régiós jegybankokhoz nézzük a magyar rátát, továbbra is van kamatelőnyünk, de már nem akkora mint korábban:
„A kamatelőnyünk tehát csökkent, de nem illant el. Nem tudja tehát erősíteni a forintot, de ekkora gyengülést nem magyaráz. Már csak azért sem, mert ha megfigyeljük, a jegybank az év során patikamérleggel valósította meg a lazításokat, azok aktuális mértékét igazítva az aktuális árfolyamváltozáshoz – ennek megfelelően az utolsó kamatcsökkentés szeptemberben történt” – állapította meg a közgazdász.
Hozzátette, a szigorú lengyel monetáris politika nyomot hagy a forint-zloty árfolyamon is, az év elejéhez képest a gyengülés itt 9,4 százalék.
December 19-én a forint történelmi mélypontján volt a zlotyhoz képest.
Lengyelországhoz képest a piac tehát a mostaninál jóval nagyobb magyar kamatot vár el egy stabil zloty-forint árfolyamért. A cseh koronához viszonyítva a gyengülés ennél kisebb, 6,0 százalékos volt.
Sokat változott ugyanakkor az év során a piaci hangulat. Itt gondolhatunk egyrészt arra, hogy a Fed kamatpolitikájával kapcsolatos várakozások nagy változékonyságot mutattak: az év elején idénre még 6 darab 25 bázispontos vágást árazott a piac, majd később csak 1-et, a nyáron ismét elkezdtek jelentősebb lazításokat árazni, majd pedig Trump győzelmével ismét szigorúbb monetáris politikát vártak.
Ezek a várakozások befolyásolták az euró-dollár árfolyamot is: az euró az év eleji 1,11-es szintről 1,04-re gyengült – ebben persze a politikai változások mellett a gyengébb európai teljesítménynek is szerepe volt.
Márpedig ha az euró gyengül a dollárral szemben, akkor a forint jellemzően az euróval szemben is gyengül
– emelte ki a szakértő. Itt tehát elérte hazánkat a Trump-trade, ami a magasabb tőzsdei árfolyamok mellett gyengébb forintot is hozott.
Hazánk kockázati megítélését is érdemes figyelembe venni a forint kapcsán. Ezt részben az egyensúlyi mutatók határozzák meg – ezek nem indokoltak drasztikus forintgyengülést, sőt.
Jelentős kockázat ugyanakkor az Európai Bizottsággal való viszony és a hazánknak járó uniós források egy részének visszatartása – bár ez politikai kérdés, mégis van gazdasági hatása, és kihat az árfolyamra is
– fogalmazott Regős. Szintén kockázatot jelentett az orosz–ukrán háború sorsa: amikor épp az eszkaláció irányába ható lépések történtek, az is gyengítette a forintot. Ennek egyébként a lengyel tőzsdére volt még jól nyomon követhető hatása.
„A magyar monetáris politika kapcsán is árazni kezdett a piac egy kockázatot: a jövő márciusi jegybanki elnökváltást, amiben egy túl laza monetáris politika kialakulásának kockázatát látták. Nem véletlenül igyekezett Varga Mihály jegybankelnöki meghallgatásán nyugtatni a kedélyeket, és a stabil és kiszámítható árfolyam programját hangsúlyozni” – véli Regős.
A kockázatok kapcsán említhető – és említette is a Moody’s – a magyar gazdaság függése a némettől és ennek növekedésre gyakorolt negatív hatását – ez pedig az export alakulásával kapcsolatos várakozásokon keresztül hat az árfolyamra.
Azt, hogy mi várható 2025-ben, pontosan nem tudjuk, viszont jól körvonalazható, hogy milyen tényezők hatnak majd biztosan a forintra:
„Reméljük, hogy a forint tud erősödni, és utána beáll egy stabil szintre – összhangban az új jegybankelnök ígéretével. Hogy hogy lesz, azt nem tudjuk, de hogy mi befolyásolja, azt sejthetjük” – zárta Regős Gábor.
(Borítókép: Németh Emília / Index)