A mesterséges intelligencia forradalma nemcsak az ajtónkon kopogtat, hanem már be is lépett az életünkbe, és Palkovics László szerint Magyarországnak minden esélye megvan, hogy nyertesként kerüljön ki ebből az átalakulásból. A frissen kinevezett, mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos interjúnkban elárulta, hogyan tervezi idehozni a techóriásokat, miként változtathatja meg az AI a munkahelyeinket, és miért tévhit, hogy Magyarország csak „összeszerelő üzem” lenne, miközben valójában „high-tech ország”.
Orbán Viktor miniszterelnök múlt héten nevezte ki Palkovics Lászlót mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztossá, aki korábban technológiai és innovációs miniszterként is tevékenykedett. A kinevezés azt jelzi, hogy a kormány kiemelt figyelmet szentel a rohamosan fejlődő technológiának, amely gyökeresen átalakíthatja a gazdaságot és a társadalmat. Palkovics László interjúnkban többek között arról beszélt:
Kormányközeli körökben rebesgették már, hogy Palkovics László előbb-utóbb visszatér, és kap valamilyen feladatot. Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatos bejelentése meg is érkezett. Mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosként lép ismét színre. Hogyan jött a felkérés?
Visszatérésemet nem váratlan fordulat, hanem egy hosszabb folyamat előzte meg. Amikor 2022-ben lemondtam a technológiai és ipari miniszteri posztról, jeleztem a miniszterelnök felé, hogy ha bármikor szükség van rám szakpolitikai területen, akkor itt vagyok. Az egyetlen kérdés igazából az volt, mikor jön el az a pillanat, amikor megjelenik egy olyan terület, ahol hasznos lehet a tudásom, tapasztalatom. A mesterséges intelligencia (MI, AI = artificial intelligence) gyors fejlődése, valamint az ezzel járó kihívások és lehetőségek miatt a miniszterelnök úgy döntött, hogy szükség van egy külön kormányzati irányításra ezen a területen.
Nem érzi visszalépésnek, hogy nem miniszterként számítanak önre?
Ez pusztán technikai kérdés. A miniszterelnök nem szereti ciklus közben átalakítani a kormány szerkezetét, így ha egy feladat hatékonyan elvégezhető kormánybiztosi szinten is, akkor nincs szükség miniszteri pozíció létrehozására. Nem a cím vagy a pozíció fontos, hanem maga a feladat.
A negyedik Orbán-kormányban, 2018 és 2022 között innovációs és technológiai miniszter volt, majd az ötödikben technológiai és ipari miniszter. Utóbbi posztot azonban alig fél évig töltötte be, 2022 novemberében távozott. Miért?
A válságok miatt szerkezeti átalakításra volt szükség. Az energiakrízis önálló Energiaügyi Minisztérium (EM) életre hívását tette szükségessé, míg a hadiipari fejlesztések az orosz–ukrán háború hatására kerültek magasabb polcra. Ezért Magyarország is nagy erőkkel kezdett el fejleszteni ezen a területen, amely a Honvédelmi Minisztérium szárnyai alá került.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter anno úgy tolmácsolta távozásának indokát, hogy egységes portfólióként tekintett tárcájára, és az önálló EM megalakulása után nem vállalja annak vezetését.
Ez csak az egyik része. A Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) megszűnését követően a miniszterelnökkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a hadiipari fejlesztésekre koncentrálom a figyelmem. Az ezt a stratégiát koordináló N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezérigazgatójaként folytattam, amely a miniszteri székből történő távozásommal párhuzamosan került át TIM-től a honvédelmi tárcához. (Tavaly nyáron kormánydöntés értelmében a védelmi iparfejlesztés stratégiai irányítása a HM-től a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került – a szerk.)
Voltak olyan hangok, miszerint távozásában erőteljesen közrejátszott, hogy minisztertársai szemet vetettek olyan területekre, melyeket az ön tárcája vitt.
Megtisztelő, ha ez így volt, mert ez arra enged következtetni, hogy kiváló területeket vittem és valószínűleg jól is csináltam. Ugyanakkor
a magyar kormány struktúráját egy ember alakítja, és az a miniszterelnök.
A kormány szerkezetének és hatásköreinek átalakítása nem egyéni ambíciókon múlik. Ha tehát a korábban általam kezelt területeket más miniszterek vitték tovább, az egy természetes kormányzati struktúraváltás része volt, nem pedig hatalmi harc vagy rivalizálás eredménye.
A közvélekedés szerint vannak olyan miniszterek, a kormányzati irányításban fontos pozíciókat, szerepeket betöltők, akik echte politikusként kerülnek egy tárca élére, míg másokat szakpolitikusként, az általuk vitt terület szakértőjeként aposztrofálnak. Mások mellett Önt is utóbbi kategóriába sorolják. Palkovics László inkább szakember, vagy politikus?
A miniszteri pozíció természeténél fogva politikai szerepkör, még akkor is, ha valaki szakmai háttérrel érkezik a kormányban. 2014-ben az iparból érkeztem a kormányba, amikor Orbán Viktor olyan szakembert keresett, aki érti a felsőoktatást, a tudományt és az ipart. Kezdetben szakpolitikai döntéseket hoztam, különösen a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés területén. Azonban 2018-tól miniszterként már azzal kellett szembesülnöm, hogy a szakmai döntéseknek politikai következményei is vannak. Ilyen volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteinek leválasztása, valamint az egyetemi modellváltás, amelyek szakmai döntések voltak, de politikai vitákhoz és tüntetésekhez vezettek. Döntéseimben mindig szakmai szempontok vezéreltek, és nem politikai megfontolások indukálták azokat, azonban egy miniszter nem tudja elkerülni a politizálást, mivel a kormányzati döntések mindig kihatnak a társadalom egészére.
Szakmai ügyekben öné az utolsó szó? Orbán Viktor elfogadta, amit korábban miniszterként mondott, és most a mesterséges intelligencia területén is az ön meglátásai érvényesülnek?
A miniszterelnök hallgat miniszterei, biztosai véleményére, hiszen ő maga nem ismerhet minden szakpolitikai részletet. Az iparpolitikában, a tudományos kérdésekben vagy épp az energetikában a döntés előkészítését a szakminiszter végzi, a végső döntést pedig a kormány hozza meg.
Honnan indult az AI területén a munka a magyar kormányzatban, és hol tart most?
Az innovációs és technológiai tárcánál már 2020-ban elkezdtünk a mesterséges intelligenciával foglalkozni. Elkészült Magyarország mesterségesintelligencia-stratégiája, amit nem a minisztérium, hanem a Mesterséges Intelligencia Koalíció dolgozott ki háromszáznál több résztvevővel. A minisztérium csak koordinálta, facilitálta a munkát. Persze figyelembe véve, hogy a mesterséges intelligencia nagy sebességgel halad, a 2020-as állapot ma már az őskornak számít. Ezért a stratégiát a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly Nagy Márton vezetésével elkezdte átdolgozni. A kormánybiztosi funkció feladata lesz a minisztériumokkal együtt ezt a stratégiát átírni, újraírni, megtartva, ami jó volt, és alkalmazkodva az új környezethez.
Mit jelent pontosan a mesterséges intelligencia Magyarország számára?
Két dolgot: egyrészt lehetőségeket, másrészt potenciális veszélyeket. Ha mi, mint magyar közösség elfogadjuk azt a gondolkodásmódot, hogy „kis ország vagyunk, ebben úgysem tudunk semmit tenni”, az hiba lenne, mert nem így van. Bármelyik pillanatban be lehet kapcsolódni ebbe a fejlődésbe, és be is kell kapcsolódnunk.
Ha az oktatásban nem használjuk intenzíven a mesterséges intelligenciát, vagy ha nem állnak elő olyan rendszerek Magyarországon, ahol a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok (kkv-k) esetében egy neurálisháló-alapú rendszert használunk kvázi tanácsadóként, azért nem fog senki tüntetni – de egy elrontott lehetőség lenne.
Az olyan deepfake-csalások, amelyek például arra buzdítanak, hogy hagyjunk el gyógyszereket és vásároljunk „mindenre is jó” csodaszereket, akár emberek halálát is okozhatják. Mit tud ezzel szemben tenni a kormány?
Ez a veszély nem csak a mesterséges intelligenciával fordulhat elő, a technológia rohamos fejlődése miatt sokkal hihetőbb és könnyebben létrehozható lesz. Ez tipikusan fogyasztóvédelmi kérdés, de a fogyasztóvédelemnek fel kell készülnie arra, hogy ha egy avatár vagy egy deepfake meggyőzően elmond valamit, ott már máshogy kell viszonyulnia a problémához.
Itt a jogalkotónak van komoly szerepe. Nem véletlen, hogy az EU AI Act négy kategóriába sorolta a mesterséges intelligencia veszélyességi szintjeit, és ami az első szinten van, tehát kritikus mértékben veszélyes, azt már be is tiltotta. De önmagában ez még nem oldja meg a problémát, mert ugyan a jog tartalmazza, hogy nem szabad átverni embereket, mégis megtörténik. Ki kell alakítani a technológiai hátteret, ami ezeket az ügyeket észreveszi, és rögtön be is avatkozik. Ez a jövőben fogyasztóvédelmi és rendvédelmi kérdés is lesz.
Egy államnak nemcsak feladata, de jól felfogott érdeke is, hogy bevételt, üzletet csináljon a mesterséges intelligenciából. Készül Magyarország arra, hogy vonzóbbá váljon az FDI számára ezen a területen, ahogy például Lengyelországban látjuk a Google és Microsoft több milliárd dolláros beruházásainál?
Abszolút. Magyarország egy nyitott és high-tech ország – akár szeretjük ezt, akár nem, ez egy tény, amit az IMF mutatott ki.
A magyar ipar által előállított termékek 71 százaléka a high-tech kategóriába tartozik, ez akkora arány, mint Németországban, és ezzel vezetjük az OECD-listát.
Egy ilyen országnak elemi érdeke, hogy az ilyen típusú technológiákat megjelenítse, pontosabban olyan környezetet generáljon, ami vonzóvá teszi ezek Magyarországra hozatalát. Ez részben jelenti a megfelelő jogszabályi környezetet – például 2016-ban már lehetővé tettük az önvezető autók országúti tesztelését, ha az illető ezt előre bejelentette.
Fontos a munkaerőpiaci környezet is: legyenek olyan szakemberek, akik értenek ezekhez a technológiákhoz. Ezen a téren sem állunk rosszul. Még 2021-ben sikerült meggyőzni a Continentalt, hogy Budapesten hozza létre AI-kutatóközpontját, ahol most mintegy 400 fejlesztőmérnök dolgozik az autonóm járművek érzékelésének fejlesztésén. De ugyanez igaz a Boschra és a Knorr-Bremsére is. A technológia alkalmazásának ösztönzőrendszere is fontos. Nemcsak akkor lehet támogatásokat kapni, ha valaki munkahelyeket teremt, hanem ha technológiával hozza létre ezt a képességet. A robotokat is be lehet számítani a támogatási rendszerbe, amit működtetünk.
Mennyire állja meg a helyét az a kritika, hogy Magyarország csak az összeszerelő üzeme a nyugati vállalatoknak? Gyakran hallani, hogy nálunk többnyire az alkatrészek beszerelése folyik, alacsony hozzáadott értékkel.
Ezt főleg az ellenzéki kollégáink szokták mondani, akik egyébként – tegyük hozzá –, amikor ők kormányoztak, mindent megtettek azért, hogy pont ilyen vállalatok jöjjenek Magyarországra. A Mercedes például pont nem a mi kormányunk alatt került ide, 2008-ban született meg a döntés. Az akkori kormány emberei most mégis olyan kritikát mondanak, hogy Magyarország csak „összeszerelő üzem”.
Nincs igazuk?
Beszéljünk erről komolyabban. Az összeszerelő üzem az, amikor ott vannak az alkatrészek, és emberek vagy robotok összeszerelnek valamit. De ha valaki látott már ilyet – és én szívesen mutatok bárkinek –, akkor tudja, hogy a történet ott kezdődik, hogy valahol ezt a terméket fejleszteni kell. Mérnököknek le kell rajzolni, ki kell számolni – ez a kutatás-fejlesztés. Ha megnézzük a környező országokat – Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, Szlovéniát, Horvátországot –, és összehasonlítjuk, mely ország autóipara mennyit költ kutatás-fejlesztésre GDP-arányosan, akkora 2021-es adatok szerint Magyarország a GDP 0,21 százalékát költötte erre. Ez magasabb, mint a cseheké, jóval nagyobb, mint a lengyeleknél, és meghaladja az osztrákokét is, akik egyébként komoly KFI- (kutatási, fejlesztési, innovációs) képességekkel rendelkeznek.
A kritikusok által „összeszerelő üzemmé degradált” folyamat eleje a termékek fejlesztése, kutatása – és ebben Magyarország a régió élvonalába tartozik.
Amikor 2014–2015 környékén elkezdtük kidolgozni a zalaegerszegi tesztpálya, a ZalaZone koncepcióját, nagyjából 3–4 ezer olyan mérnök volt az országban, aki olyan tevékenységgel foglalkozott, ami – direkt vagy indirekt módon – egy ilyen validációs környezetet igényelt. Ma ezek száma bőven 20 ezer fölött van. Csak önmagában a Boschnak van ötezer mérnöke.
Az összeszerelés csak egy eleme ennek a folyamatnak. Előtte meg kell tervezni a gyártástechnológiát, az épületet, ezt működtetni kell, optimalizálni, zöldíteni. Kellenek beszállítók, akik az alapanyagokat, félig késztermékeket legyártják. Fel kell venni az embereket, képezni kell őket. A Knorr-Bremse, ami szintén egy high-tech üzem Kecskeméten, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című könyvénél is terjedelmesebb tréningkatalógussal rendelkezik. Komplett, bonyolult rendszerekről van szó. Az autóipar ráadásul stratégiai helyzetbe került: spillover hatása van, vagyis húzza magával az elektronikai ipart is. Magyarországon nemcsak az autóipar, hanem az elektronikai szektor is kiemelt iparág. Ugyanez igaz a szerszámgépiparra és más területekre is.
Orbán Viktor az évértékelő beszédében jelezte, hogy 2030-ra a technológiai változások új világot hoznak. Úgy fogalmazott, hogy a gyártásban „több lesz a számítógép, mint az agy”. Ez mit jelent a munkahelyek szempontjából?
Ez így van, és két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy mennyi tevékenység végezhető gépekkel. Ha ma egy Excel-táblázat helyett kockás füzetbe kellene vezetgetnünk a dolgainkat, azt senki nem kívánná. Ugyanez igaz, ha körülményes helyen kell egy csavart becsavarni, amit egy robot meg tud csinálni, és el sem fárad közben. A kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy emberek otthon ülnek és nem csinálnak semmit, vagy pedig új lehetőségek teremtődnek. Célszerű megnézni, milyen új munkakörök jelennek meg, amelyek nem gépesíthetők. A jövőkutatók érdekes, talán ma még nem is érthető szakmákat vizionálnak, mint például „avatarmenedzser”, testrésztervező vagy organikus farmer. Inkább az történik, hogy sokkal több hasznos tevékenységre jut időnk, ha azt a feladatot, amellyel egy gép is megbirkózik, nem nekünk kell elvégeznünk. Persze ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, újra kell magunkat pozicionálni a munkaerőpiacon.
Mi a helyzet a 40–50 évesekkel, akiknek a munkaköre megszűnik a technológiai fejlődés miatt? Hogyan képezzék át magukat?
Itt jönnek képbe a mesterségesintelligencia-alapú képzések, melyeket megfelelő eszközzel, rövid idő alatt el lehet végezni. Nem véletlen, hogy nemrég megjelentek az úgynevezett mikrokredit alapú képzések, és sikeresen haladunk vele. Amikor én elvégeztem az egyetemet '89-ben, akkor 4–5 évig a vállalati képzéseket leszámítva nem kellett újat tanulnom. Most ez a változás sokkal gyorsabb, ki kell találni, hogyan tudunk ehhez alkalmazkodni.
A mérnöki tevékenység is átalakul. A ChatGPT-nek elmondom, mit szeretnék, az pedig algoritmusokat, magas szintű kódot ír, és ha kell, hardverközeli kódot is készít. De ez eddig is így volt, a kódgenerálást már régóta nem fejlesztőmérnökök végzik. Ennek ellenére a mérnökökre való igény nem csökkent, hanem nőtt. Átstrukturálódnak a feladatok.
Említette azt a félelmet, hogy az AI „otthon tartja” az embereket. Adódik a kérdés, hogy nekik miből lehet bevételük. Itt jön képbe az univerzális alapjövedelem, amiről sok vita zajlik. Ez reális lehetőség a belátható jövőben?
A hatékonyság növekedésével a munka és szabadidő aránya változhat. Az osztrákok azt mondják, hogy négy nap alatt elvégzik azt a munkát, amit korábban öt alatt. A négynapos munkahét náluk realitás, nálunk még nem – ehhez még komoly hatékonysági növekedésre van szükség. Hozzá kell tennem, hogy például a munkaerőpiacon az MI-alapú képzések kiemelkedően sokat tudnak segíteni ebben, a Gábor Dénes Egyetemen kidolgoztunk egy ilyen rendszert, elképesztő hatása van.
Az alapjövedelem viszont egészen más kérdés. Az nem arról szól, hogy hatékonyabban dolgozunk, hanem hogy nem kell dolgozni, mégis kapunk pénzt. Ez szerintem kontraproduktív lenne. Ha az arányok megváltoznak és hetente négy napot dolgozunk öt helyett, az rendben van, de az alapjövedelemmel nem értek egyet.
Melyek most a legfontosabb feladatok az asztalán kormánybiztosként?
Egyrészt az, hogy meg tudjuk jeleníteni Magyarországot az Európai Unióban, Németországban, az Egyesült Államokban, Kínában. Hogy tudjunk idehozni olyan techóriásokat, mint a Google vagy mások. Másrészt a belső pozicionálás a feladat. Ha valaki egy olyan beruházást akar létrehozni, ami high-tech gyártással foglalkozik, akkor olyan ösztönzőket kell kidolgozni, amelyek az AI-alkalmazásokat erősítik – legyenek ezek robotok vagy irányítási rendszerek. De a legfontosabb feladat maga az AI itthoni pozicionálása – hogy eloszlassuk a félelmeket és átadjuk az embereknek ezt az eszközt. Ez nem egy űrbéli technológia, hanem olyasmi, amit tulajdonképpen holnap mindenki használhat.
A magyar kormány a közigazgatásban használja már az AI-t?
Az államigazgatásban már zajlanak az alkalmazások. Amit láttunk már jóval korábban a Belügyminisztériumtól, később pedig az informatikáért felelős minisztériumtól, azok mesterségesintelligencia-alapú megoldások. Ugyanígy az oktatásban is teljesen triviális a használata. Ma már nagyon gyorsan tudunk olyan tartalmat generálni, ami AI-alapú. Fogjuk a meglévő tananyagot, és villámgyorsan át tudjuk alakítani, strukturálni. Prezentációt tudunk készíteni, kérdéseket generálni, és ha akarjuk, a saját, teljesen élethű digitális iker, az avatárunk el is mondja, ha kell idegen nyelven, tökéletesen kiejtve, tökéletes gesztikulációval.
Van egy projektünk a Semmelweis Egyetemen a neurodivergens gyerekek oktatási rendszerére is. Egy autizmussal élő ember tanításánál nagyon kell figyelni az ő reakcióira. Ha nem figyel vagy nem érti, vissza kell térni a korábbi részekhez és újra, más módon el kell magyarázni. Ilyen tananyagokat automatikusan tudunk generálni a mesterséges intelligenciával.
A vállalati szféra hogyan tudja hasznosítani az AI-t? Elképzelhető egy olyan kreditrendszer, mint Kínában?
Mindenképp elképzelhető egy ilyesfajta kreditalapú rendszer, amelyben támogatjuk, ha a cégek akár AI-technológiát használnak. A magyar vállalatok számára ez fontos eszköz lehet.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) programot indít, hogy a kkv-k számára egyszerűsített, „dobozos” AI-megoldásokat kínáljon.
Egy vállalkozó megadja a cége adatait, és a rendszer megmondja, hogy a hasonló cégek milyen intézkedésekkel lettek sikeresek.
Az állam hatalmas adatvagyonnal rendelkezik az állampolgárokról. Ezeket milyen AI-fejlesztésekre használják majd, és lesz-e garancia arra, hogy az állampolgárok magánszférája nem sérül?
Fontos, hogy ezeket kizárólag anonimizáltan lehet használni, erre már ma is rendelkezünk megoldással, amely működik is. Az adatvédelem nagyon fontos, nem az állampolgárok személyhez kötött és azonosításra alkalmas adatait használjuk fel. Valakinek az a kényszerképzete lehet, hogy akkor majd az állam mindent tudni fog róla, de ez nincs így. Ilyen téves aggályok merültek fel a Digitális Állampolgárság Programmal (DÁP) kapcsolatban is, hogy ha használjuk, akkor majd követnek minket. Ha az állam követni akar valakit, az egy teljesen más jogszabályi történet és más eszközrendszert jelent. A Digitális Állampolgárság Program egyébként egy sikertörténet, aki használja, meg tudja erősíteni.
Kínában van egy szociális kreditrendszer, amely pontszámokkal értékeli az állampolgárokat. Magyarországon elképzelhető hasonló?
Az állampolgárokat nem célszerű osztályozni. Kína egy másfajta politikai berendezkedéssel bír. Minden, ami listázást és osztályozást jelent, az ellen mi tiltakozunk, rosszak az emlékeink ezzel kapcsolatban. Ez talán nem az a terület, amit prioritásként kellene kezelnünk.
Az ön nevéhez fűződik az egyetemi modellváltás, vagyis amikor alapítványi fenntartásba kerül az intézmény. Sok kritika érte az átalakítást, tüntettek is ellene. Miként emlékszik vissza? Helyes lépés volt a modellváltás?
A változásokat ért kritikák politikailag motiváltak voltak, különösen brüsszeli részről. Pedig a magyar kormány transzparens javaslatot tett le az Európai Unió asztalára a kuratóriumi tagok kinevezésének rendezésére, ám azt Brüsszel nem fogadta el. Visszatérve a kérdésre, az egyetemeket fenntartó alapítványok közelebb kerültek az intézményekhez, ami a lehető legjobb dolog, ami történhetett. Az új rendszerben a kuratóriumi tagok és a felügyelőbizottságok kizárólag az adott egyetem ügyeivel foglalkoznak, szemben azzal, amikor korábban a minisztériumban három főosztályvezető próbálta kézben tartani az összes állami egyetem ügyeit. Azért is hatékonyabb a kuratóriumi rendszer, mert nagyobb felelősséget és lehetőségeket biztosít az egyetemek számára. A kuratóriumok nem szólnak, nem szólhatnak bele az egyetemi autonómiát érintő ügyekbe, a feladatuk, hogy az egyetem fenntartható, magas színvonalú működésének a feltételeit biztosítsák, támogassák az egyetemet.
A kritikák nem csak politikai színezetűek. Az egyetemek átalakítása mellett a magyar tudományos élet és innováció irányításában is komoly konfliktusokat generáltak a kormány lépései, elég csak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átalakítására gondolni. A tudományos terület képviselői számos nyilvános állásfoglalást, kiállást fogalmaztak meg és fogalmaznak meg a mai napig.
Az MTA átalakítása szakmai döntés volt, mely végül szintén politikai színezetet kapott. Az átalakításoknak azonban nem volt más célja azon kívül, hogy hatékonyabbá tegyék a magyar kutatási rendszert, és biztosítsa az intézetek tudományos autonómiáját – még az MTA köztestületétől is –, független működését, mint a világ kiemelkedő kutatóintézetei esetén. A Max Planck Intézet volt a példa.
A tudományos élet számos szereplője szerint a kormány elszívja az autonómia levegőjét előlük.
Miért sérülne az egyetemi autonómia, amikor a kuratóriumok nem szólnak bele a kutatási vagy oktatási kérdésekbe? A kutatások irányítását nem az állam vagy az alapítványok végzik, hanem az egyetemek és a kutatóintézetek maguk határozzák meg, milyen területeken dolgoznak. Jómagam is egyetemi emberként dolgoztam ilyen testületekben, és mindig óvakodtam attól, hogy szakmai döntésekbe beleszóljak. A kuratóriumok legfeljebb az egyetem működését érintő indikátorokat határozzák meg – például a hallgatói létszámot és a képzések minőségét –, de nem mondják meg, mit és hogyan kell tanítani vagy kutatni, mindössze finanszírozási kereteket biztosítanak, és ha rendelkeznek forrással, kiírhatnak pályázatokat bizonyos témákban.
Nem tart attól, hogy a mesterséges intelligencia területén is hasonló politikai és szakmai feszültségek alakulhatnak ki?
A korábbi történésekből kiindulva a lehetőség fennáll, de nem számítok nagyobb volumenű tiltakozásokra. Az MI fejlődése és alkalmazása sok lehetőséget hordoz, politikai dimenziója is van. A médiában is lehetett látni például, amikor valaki egy ismert személy képével visszaélve csalásra használta a technológiát. Így már politikai helyzet képződik, úgyhogy nem gondolnám, hogy a terület minden szempontból békés lenne. A mesterséges intelligencia veszélyt is jelent. Ha az AI problémát okoz, ott már egyértelműen a kormány a felelős. Itt látszik a kettősség: ha a lehetőségeket elrontjuk, az egy mulasztás; de ha bármi rossz, az emberek életét közvetlenül érintő dolog történik, az egyértelműen a kormány felelőssége.
Szeretjük azt hinni, hogy a mesterséges intelligenciáról már mindent tudunk, de annyira a kezdetén vagyunk az egész történetnek, hogy bármikor bárki be tud kapcsolódni és tudja csinálni. Nem nagyon látjuk még ennek a végét.
Az AI szabályozása világszerte eltérő megközelítésekkel történik. Az Európai Unió egy óvatosabb, konzervatívabb megközelítést alkalmaz, amelyben az AI-szabályozás elsősorban a potenciális problémák minimalizálására összpontosít. Az EU létrehozta az AI Actet, amelyben különböző veszélyességi szintek szerint kategorizálják a mesterséges intelligenciát, és a legkritikusabb alkalmazásokat már most tiltják. Az Egyesült Államok sokkal lazább szabályozást alkalmaz, és inkább arra törekszik, hogy ne akadályozza az AI fejlődését. Az amerikai stratégia szerint először hagyni kell az innovációt kibontakozni, és csak utólag foglalkozni a lehetséges veszélyekkel. Kína és más ázsiai országok szintén eltérő megközelítést alkalmaznak.
Magyarország célja, hogy aktívan részt vegyen az AI fejlesztésében és vonzó környezetet teremtsen a technológiai beruházások, a társadalmi és gazdasági alkalmazások számára. Ehhez úgy alakítjuk ki a jogi környezetet, hogy az kedvező feltételeket biztosítson a fejlesztéseknek.
Tavaly távozott a győri Széchenyi István Egyetem kuratóriumi elnöki posztjáról, valamint az említett N7 hadiipari holding éléről is. Mi áll ezek mögött?
Felmerült, hogy a hadiipari fejlesztések nem csak a magyar hadsereg számára készülnek, hanem szélesebb iparpolitikai jelentőséggel bírnak, ezért érdemes lenne azokat visszahelyezni az ipart felügyelő minisztériumhoz, így került a HM-től az NGM-hez. Ez teljesen rendben van, én is ipari miniszterként kezdtem el a munkát, így szakmai alapon indokoltnak tartottam a tárcák közötti transzfert. Az én szerződésem a HM-mel volt érvényben, ami lejárt. Ennyi a történet, nem kell mást mögé gondolni.
Ami az egyetemi pozíciót illeti, akkoriban zajlottak a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalások az alapítványi fenntartású egyetemek kuratóriumi tagságáról. Ahogy említettem, a magyar kormány javaslatot tett Brüsszel számára a helyzet rendezésére. Azt gondoltam, hogy volt miniszterként, aki az egyetemi modellváltást levezényeltem, azzal segíthetem a tárgyalásokat, ha lemondok a kuratóriumi elnöki pozícióról. Reméltem, hogy ez enyhítheti a Brüsszellel fennálló konfliktust, de sajnos a gesztus nem hozott érdemi változást a tárgyalások kimenetelében.
Volt iparminiszterként hogyan látja a gyenge ipari teljesítményt. A magyar ipart a németek gyengélkedése húzza le. Ebből kifolyólag nem kellene diverzifikáltabb iparpolitikát folytatni, hogy ne legyünk ennyire kitettek a külső folyamatoknak?
A járműipar magas aránya a gazdaságban adottság: a rendszerváltás előtt is az volt, és a szocialista ipar képességeire épült rá a jelenlegi high-tech járműipar, aminek természetesen örülünk, de persze az iparpolitika ennél sokrétűbb, el kell olvasni az NGM által kidolgozott, a kormány által elfogadott iparstratégiát. Ahogy említettem, Magyarország nem összeszerelő üzemek hazája, ezért például a mesterséges intelligencia területén várható fejlődések épp ezt a diverzifikációt hivatottak elősegíteni. De mondhatom az akkumulátorgyártást, ahol nem csak az összeszerelünk, hanem teljes ökoszisztémát működtetünk. Hozzátenném még azt is, hogy akkumulátor, elektromosenergia-tároló nem csak az autóba kell és meghatározó technológia, hanem gyakorlatilag mindenhova: a mobiltelefontól elkezdve az elektromos hálózatig az elkövetkező évszázad meghatározó technológiája.
Az akkumulátorgyártás legutóbb 50 százalékos visszaesést produkált a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. Rossz lóra tett Magyarország?
Átmeneti visszaesésről, időszakos piaci hullámzásról van szó, ami az elektromos autók iránt mutatott keresletcsökkenéssel magyarázható.
Hosszú távon az ágazat stabil növekedése várható, nem hiszem, hogy az autó nem lenne a jövőben is meghatározó része az életünknek.
Az akkumulátorgyártás egy jelentős ökoszisztéma. Nem csupán az autóiparban fontosak, hanem számos más eszközben is megtalálhatók – például pacemakerek, telefonok, fűtési rendszerek. Emellett az iparág számára az új technológiák – például polimeralapú akkumulátorok, szilárdtest-akkumulátorok és még egy sor nem ismert megoldás – lehetőséget biztosítanak a fejlődésre.
Ahogy említettem, Magyarország nem csupán összeszerelő gyárakat épít, hanem teljes akkumulátor-ökoszisztémát fejleszt, amely magában foglalja az alapanyagokat, az újrahasznosítást és a másodnyersanyagok felhasználását. Utóbbi nagyon fontos, ugyanis gyakori kritika, hogy Magyarország használtakkumulátor-lerakat lesz, hegyekben állnak majd az akkumulátorok. Ezzel szemben
az akkumulátorok anyagveszteség nélkül 100 százalékban újrahasznosíthatók – szemben például a gumiabroncsokkal –, mivel kizárólag értékes anyagokat tartalmaznak.
A „black mass” nevű anyag, amely az elhasznált akkumulátorok feldolgozása során keletkezik, értékes másodnyersanyagként újra felhasználható.
Sokan aggódnak az akkumulátorok környezeti hatása miatt is. Amellett, hogy a gyáraknak kétségkívül be kell tartaniuk a hatályos környezetvédelmi előírásokat, érdemes megjegyezni, hogy a fenntarthatóságot azzal is növelik, hogy az akkumulátorgyárakat lehetőség szerint a felhasználási helyek közelébe telepítik, elkerülve a hosszú szállítási útvonalakat, illetve kiküszöbölve azok megszakadását, amit a Covid idején alkalmazott lezárások miatt az autóipar igencsak a bőrén érzett a félvezetők hiánya okán.
Ha már az autóipar szóba került. Merre tart az iparág? Tíz év múlva tényleg csak elektromos autókat gyártanak, ahogy azt az Európai Parlament megszavazta, és vége lesz a belső égésűeknek, vagy azért nem eszik olyan forrón a kását?
Ennek megértéséhez érdemes kontextusba helyezni, mi folyik a járműgyártás területén. Az iparág globális technológiaváltáson megy keresztül, amelynek két fő mozgatórugója van: a hajtáslánc technológiai átalakulása és az irányítás automatizálása. Az elektromos és hibrid autók térnyerése egyszerre jelent lehetőséget és kihívást is a gyártóknak. A vevők oldaláról is bizonytalanság tapasztalható, mivel sokan kivárnak, hogy milyen irányba fejlődik az elektromobilitás, és hogy a következő generációs technológiák milyen előnyöket hoznak.
Az autóipar mára az egyik legösszetettebb iparággá vált, amely egyre inkább ökoszisztéma-szemléletben működik. Az új innovációk, például az autonóm vezetési rendszerek és az elektromos hajtásláncok, bár az autóiparban kerültek kifejlesztésre és gyártásra, egyre inkább átkerül a korábban sokkal meghatározóbb ipari területekre, mint például a repülőgépipar vagy a hadiipar. Érdekes, hogy
megfordult a technológiaátvétel iránya: az új technológiákat korábban az űriparban, aztán a hadi- és a repülőgépekben alkalmazták először, csak utána kerültek a civil termékekbe. Ma ez fordítva (is) történik.
Az európai autógyártók korábban alábecsülték a versenytársakat, és kiderült, hogy nem az amerikai, hanem a kínai és japán autóipar bizonyult valódi kihívónak. Ezek az országok már 30 éve fejlesztik az elektromos és hibrid hajtásláncokat, így jelentős előnyre tettek szert, miközben Európa csak az utóbbi években kezdett intenzíven foglalkozni az elektromos autózással.
Az autóipari átmenet nemcsak technológiai, hanem gazdasági kérdés is. Az iparág szereplőinek jelentős pénzügyi forrásokat kell átcsoportosítaniuk a belső égésű motorok fejlesztéséről az elektromos hajtásláncok fejlesztésére, miközben a piac még nem teljesen stabilizálódott. Az autógyártók komoly költségeket vállaltak az átállás során, és sok esetben túl gyorsan hoztak döntéseket, amelyek nem mindig bizonyultak fenntarthatónak. Ennek következménye a jelenlegi piaci visszaesés, de hosszú távon az autóhasználat továbbra is növekedni fog, így a gyártók alkalmazkodni fognak az új kihívásokhoz, és vélhetően a szabályozó Európai Unió ennek megfelelően vizsgálja felül álláspontját 2026-ban. Szóval a belső égésű motor újra kulcstechnológia lehet, és ebben mi Európában a legjobbak vagyunk. Szóval pánikra semmi ok.
Ha 5 év múlva visszatekintünk a mostani időszakra, milyen eredményeket szeretne látni a mesterséges intelligencia területén?
Több konkrét eredményt várok. Egyrészt a magyar oktatást ténylegesen át lehet alakítani mesterségesintelligencia-alapú eszközökkel. Ez igaz az alapfokú oktatásra, középfokú szakképzésre és a felsőoktatásra is.
Másodszor, a magyar tulajdonú vállalatok fejlesztésében is komoly eredményeket várok. A nagy nemzetközi vállalatokkal direkt módon nem kell foglalkoznunk, ők ezt maguktól is megoldják, itt a motiváló környezet biztosítása a feladat. De a magyar gazdaságban működő jelentős számú, részben magyar tulajdonú kkv esetében van feladatunk. Erre van egy jó eszközünk, amit következetesebben tudunk használni, ez pedig a Nagy Elek elnök úr vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amely meghirdette a tudásalapú kamarát.
Harmadszor, Magyarország is jelentős szereplője a mesterséges intelligencia világának. Bízom abban, hogy kezet foghatok Elon Muskkal egy nagy amerikai mesterségesintelligencia-beruházás magyarországi alapkőletételénél. Persze ez most nem egy konkrét bejelentés, nincs ilyen beruházásról tudomásom jelen pillanatban, de megjósoltam Krausz professzor Nobel-díját is...
Negyedszer, remélem, hogy olyan tudományos eredmény születik, talán egy újabb Nobel-díj, ami a mesterséges intelligenciához is kötődik.
Akkor most szeretnénk felkérni, hogy az Index hasábjain jósolja meg, ki lehet a következő magyar Nobel-díjas.
Három olyan embert támogatott a 2020 környéki innovációpolitika, akiknél valószínűsítettük a Nobel-díj elnyerését. Szerintem
Roska Botond lesz a következő.
A magyar kormány támogatta az itteni kutatásait, amelyből cég is létrejött, a BrainVision Center. Ez a cég csodás dolgokat csinál. Tavaly Roska Botond megkapta a Wolf-díjat, amely hagyományosan a Nobel-díj előszobája. Krausz Ferenc esetében is így történt – ő is megkapta a Wolf-díjat, aztán a következő évben Nobel-díjas lett.
Aki még esélyes Nobel-díjra – bár nem tudjuk, mikor – már teljesen a mesterséges intelligencia területén dolgozik: Peták István, az Oncompass vezetője. Ő az, aki a génhibák alapján próbálja meghatározni, hogy milyen gyógyszer-konfigurációval lehet leghatékonyabban gyógyítani egy-egy onkológiai betegséget. Megnyerte az európai digitális innovációs díjat, majd ugyanezt Amerikában is megismételte. Ma már van amerikai cégük, és a világ egyik legjobb egészségügyi intézménye, a Mayo Klinika tanácsadója.
Amit ehhez még hozzátennék, ami a három tudós esetén közös, hogy mindhárman az AI eszközeit is használják...
(Borítókép: Palkovics László 2025. február 27-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)