Több százezer inaktív ember – köztük kisgyermekes szülők, idősek, megváltozott munkaképességűek és hátrányos helyzetűek – jelenleg nem tud kapcsolódni a munkaerőpiachoz, miközben a cégek a szakképzett munkaerőért küzdenek. A megoldás a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztése, célzott képzések, mentorálás és a digitális kompetenciák fejlesztése lehet. A roma közösség foglalkoztatása is ebbe a körbe tartozik: esetükben különösen fontos a helyi, hosszú távú támogatás és az integrációt segítő programok – Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egyik beszédében ezt külön kiemelte. Közben a piaci hírek szerint a vállalatok leépítésekbe kezdtek.
Bár a legfrissebb számokban visszaesés látszik – több mint 30 ezerrel kevesebben dolgoznak, mint tavaly –, az biztosan elmondható, hogy miközben a cégek kapkodnak a szakképzett munkaerő után, Magyarországon több százezer ember van, aki egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán jelenik meg a munkaerőpiacon. Ők az úgynevezett „inaktívak”: kisgyermekes szülők, idősek, fiatalok, megváltozott munkaképességűek, hátrányos helyzetűek – akik gyakran nem azért nem dolgoznak, mert nem akarnak, hanem mert a rendszer nem kínál számukra működő megoldásokat.
De hogyan lehet őket bevonni a gazdaság vérkeringésébe? Ha a gazdaság ismét növekedési pályára áll, ez lehet a következő évek egyik legégetőbb kérdése. Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője szerint szemléletváltásra van szükség – mind céges, mind állami oldalon. Itt az ideje újragondolni, hogyan működik ma a foglalkoztatás – és hogy miként lehetne ezt a valós élethelyzetekhez igazítani.
„Az első lépés az, hogy elismerjük: nem mindenki tud vagy akar hagyományos, irodai keretek között dolgozni. És ez rendben van” – kezdi Göltl Viktor. Szerinte azok számára, akik például kisgyereket nevelnek, idősebbek vagy egészségügyi okok miatt nem tudnak teljes állást vállalni, a részmunkaidő, a távmunka, a rugalmas beosztás vagy akár a négynapos munkahét jelenthetne valódi lehetőséget. Ezek a modellek viszont ma még mindig inkább kivételnek számítanak, mint szabálynak.
„A magyar munkaerőpiac még mindig túlságosan merev. Pedig pont a rugalmasság lenne az, ami az inaktívakat visszahozhatná a rendszerbe.” A WHC ezért támogat minden olyan céges és állami kezdeményezést, ami ezeket az „atipikus” foglalkoztatási formákat terjeszti. De ez önmagában nem elég: az ügyvezető szerint a vállalatokat gazdasági ösztönzőkkel is segíteni kell, hogy valóban nyitottá váljanak ezekre a megoldásokra.
A munkavégzés rugalmassága mellett van még egy kulcstényező: a képzettség. És különösen a digitális kompetencia. „Ma már az iskolai végzettség önmagában nem elég. Aki nem boldogul a digitális eszközökkel, azt a piac nagyon gyorsan leírja.” Ezért kiemelten fontosnak tartja a célzott képzéseket – nemcsak szakképesítést nyújtó tanfolyamokat, de az alapvető digitális ismereteket fejlesztő programokat is. Emellett bevezetne mentorprogramokat is, amelyek segítik azokat, akik hosszú kihagyás után térnének vissza a munka világába.
„Kell valaki, aki kézen fogja az embert, amikor újra munkába áll. Egy mentor sokszor nemcsak szakmailag, hanem emberileg is hidat képezhet” – összegezte Göltl Viktor.
Ahogy említettük, a magyar gazdaság egyik legnagyobb kihívása ma a munkaerőhiány. Göltl szerint ez egyértelmű jele annak, hogy a rendszer nem működik hatékonyan. „Miközben a cégek nem találnak elég embert, ott van több százezer felnőtt, aki akár dolgozna is – ha lenne hogyan.” Az inaktív csoportok aktivizálása tehát nemcsak társadalmi, de gazdasági érdek is. A rugalmas foglalkoztatás, a képzések és a mentorálás mellett Göltl három további területet emel ki:
„Az inaktív rétegek munkaerőpiaci bevonásának egyik kulcsa az atipikus foglalkoztatási formák, mint a részmunkaidő, távmunka, rugalmas munkaidő és a négynapos munkahét előtérbe helyezése, melyek jobban igazodnak például a kisgyermekes szülők, idősek, diákok vagy megváltozott munkaképességűek élethelyzetéhez” – összegezte az Indexnek Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője.
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint áprilisban a 15–74 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 666 ezer fő volt. A munkanélküliek száma 215 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,4 százalék volt. A 2025. február–áprilisi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma a 15–74 évesek körében 4 millió 673 ezer fő volt, 32 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.
„Mintegy 35 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma az előző hónaphoz képest. Ennek nagyjából egytizede került munkanélküli státuszba, míg a többiek kivonultak a munkaerőpiacról, vagyis az inaktivitás növekedett jelentősen. Ennek megfelelően jelentősebben mérséklődött mind az aktivitási, mind pedig a foglalkoztatási ráta is. Persze ez csupán egyhavi változás, ugyanakkor a háromhavi átlagot mutató hivatalos statisztika is hasonló fordulatról számol be” – hívta fel erre a figyelmet Virovácz Péter, az ING vezető elemzője.
2023 nyara óta először csökkent 4,9 millió fő alá a gazdaságilag aktívak száma Magyarországon. A visszaesés mögött részben az áll, hogy sokan maguktól hagyják ott a munkaerőpiacot, de a fő ok továbbra is a folyamatos népességfogyás. A munkaerő-kínálat tehát egyre szűkösebb, ami hosszabb távon komoly akadályt jelenthet a gazdaság számára.
A foglalkoztatottak száma is most a legalacsonyabb 2023 tavasza óta – ez már egyértelmű jele annak, hogy a 2022 közepe óta tartó gazdasági stagnálás szépen, lassan begyűrűzik a munka világába is. A cégvezetők borúlátók: a legtöbb vállalati felmérés szerint nemhogy bővítést nem terveznek, hanem inkább a leépítés lehetőségét fontolgatják. A tartós kereslethiány miatt már azok a cégek is elgondolkodnak az elbocsátásokon, akik eddig inkább megtartották a munkaerőt – ez tovább nehezíti a munkát keresők helyzetét, különösen a hátrányos helyzetű térségekben élők, így például a roma közösségek számára.
Februárban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az egyik Kormányinfón az Index kérdéseire kifejtette, szerinte a legnagyobb eredményt a kormány a cigányok foglalkoztatásában érte el 2010 óta. Mint mondta, ha megnézzük az akkori és a mostani számokat, akkor az egy országra vonatkozik ugyan, de két világot tükröz: „a cigány férfiak jelentős része dolgozik, és a cigány nőknek is több mint a fele” – mondta.
Szintén a kancelláriaminiszter mondta május derekán egy konferencián, hogy a munkaerőhiány és a roma közösség integrációja továbbra is komoly feladat. Gulyás Gergely számítása szerint 2010-ben még alig minden tizedik roma embernek volt munkája, ma már több mint 48 százalékuk foglalkoztatott.
Szerinte itt még van tennivalója a kormánynak, ugyanakkor ehhez célzott programokra és tudatos társadalompolitikai lépésekre van szükség.
Amikor a roma közösség munkaerőpiaci helyzetéről kérdezzük, Göltl nem hárított. Bár – mint mondja – pontos statisztika nincs arról, hány inaktív roma állampolgár van ma Magyarországon, a becslések szerint akár 300 ezren is lehetnek. „Ez egy nagyon sokszínű csoport, de közös pont, hogy sokan közülük hátrányos helyzetű térségekben élnek, alacsony iskolai végzettséggel, kevés lehetőséggel. Ez egyértelműen célzott segítséget igényel.”
Szerinte a megoldás ugyanaz, mint más inaktív csoportoknál: képzések, mentorálás, a mobilitás támogatása, és nem utolsósorban a regionális munkahelyfejlesztés – különösen az aprófalvas, elzárt térségekben. Göltl szerint a cégek felelőssége nem ér véget ott, hogy betartják a törvényt. „Mi abban hiszünk, hogy a munka nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is. Aki ma esélyt kap, holnap már lehet, hogy ő segít majd másnak talpra állni.”
Göltl Viktor szerint több százezer ember visszavezethető lenne a munka világába – a megfelelő feltételek megteremtésével. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár úgy látja, a munkaerőpiac állapota kifejezetten kedvező. „Ma gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság” – mondta az Indexnek, hozzátéve: a kormány célja, hogy „aki tud és akar dolgozni, az munkába álljon”, de ennek alapja a munkahelyek védelme, nem pedig tömeges külföldi munkaerő bevonása.
Az államtitkár hangsúlyozza, hogy bár a vendégmunkásokat szabályozott körülmények között alkalmazni lehet, csak akkor kerülhet erre sor, ha nincs magyar jelentkező. A cél tehát továbbra is az, hogy „a hazai tartalék mozgósításával” történjen a hiányzó munkaerő pótlása. A politikus szerint a munkavállalási korú, 15–64 éves inaktívak száma jelenleg 1,3 millió fő – ám ez egy nagyon vegyes összetételű csoport: több mint felük a 15–24 éves korosztályhoz tartozik, azaz zömmel diákok. A többség nő (60 százalék), ami részben demográfiai okokra, részben a Nők 40 programra vezethető vissza. Emellett 314 ezer ember nyugdíjban vagy egyéb ellátásban részesül.
Foglalkoztatáspolitikai szempontból viszont az a 110 ezer ember a legfontosabb, aki ugyan inaktív, de szeretne dolgozni – ők jelentik a munkaerőpiac tartalékának „derékhadát”. Területileg a legtöbb inaktív a fővárosban és Pest megyében él (400 ezer fő), a legkevesebb a dél-dunántúli régióban található (120 ezer fő). A legtöbb „hadra fogható” munkavállaló is a központi régióban van, míg a legkevesebb Közép-Dunántúlon. Czomba szerint a kormány több szinten is igyekszik mozgósítani a munkaerőpiaci tartalékokat:
Valamint az államtitkár szerint fontos azt is hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint a közfoglalkoztatottak jelentős része – főként a fiatalabbak – előbb-utóbb el tud helyezkedni a versenyszférában is.
De térjünk vissza a romák integrációjára. A roma közösség külön figyelmet igényel – ebben mind Göltl, mind Czomba egyetért. Az államtitkár szerint a roma munkavállalók helyzete azért számít speciálisnak, mert sokszor halmozottan hátrányos helyzetben vannak: alacsony iskolai végzettség, elszigetelt lakóhely, strukturális diszkrimináció.
„A romaintegráció nemcsak munkaerőpiaci kérdés, hanem társadalmi igazságossági és esélyegyenlőségi feladat is” – fogalmazott Czomba Sándor.
Az általános munkaerőpiaci eszközök (bértámogatás, képzés) mellett szükség van komplex, hosszú távú, helyi szinten gyökerező programokra is.
Ezek megvalósításában a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyekért és Roma Kapcsolatokért felelős államtitkársága is részt vesz. A foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár kiemelte:
A roma emberek munkaerő-piaci integrációja azért igényel speciális megközelítést, mert több, egymással összefonódó strukturális, társadalmi és egyéni akadály nehezíti a beilleszkedést. Ezek a problémák túlmutatnak a »szokásos« munkaerőpiaci eszközök hatókörén, így alternatív, komplex megközelítések szükségesek a kezelésükhöz. Álláspontom szerint a romaintegráció nemcsak munkaerőpiaci kérdés, hanem társadalmi igazságossági és esélyegyenlőségi feladat is. A siker kulcsa az egyén, a közösség és a munkaadó együttes támogatása, valamint az, hogy a programok hosszú távúak és helyben gyökerezők legyenek.
Bár a vállalati és a kormányzati nézőpont nem mindig egyezik, abban most egyetértés van a fogalalkoztatás tekintetében, hogy a munkaerő-tartalék felszabadítása kulcskérdés a gazdaság fenntartható fejlődése szempontjából. Göltl Viktor szerint ehhez leginkább rugalmas munkakörnyezet, digitális kompetenciafejlesztés és emberközpontú HR-megoldások kellenek.
Czomba Sándor szerint pedig a szabályozott migráció helyett a hangsúlyt a magyar emberek aktivizálására kell helyezni – támogatásokkal, képzésekkel, programokkal és helyi innovációkkal. Közös bennük, hogy egy sokszínű munkaerőpiacban hisznek – ahol nemcsak az számít, hányan állnak munkába, hanem az is: hogyan, hol és milyen feltételekkel.
((Borítókép: Christopher Pillitz / Getty Images)