A hazai kormányzati adóreform törekvések a vállalkozások számára a korábbinál magasabb társasági adószintet és részben csökkenő járulékterheket ígérnek, másrészről viszont a még mindig jelentős hazai adóterhek mellett továbbra is meghatározó adójogi hátrányokkal kell küzdeniük a balkáni régiós versenytársaikkal szemben.
Tekintettel arra, hogy a jövedelemadó-terheket a vállalkozások költségként számolják el, a jövedelemadózásbeli különbségek jelentősen befolyásolják az adott társaság jövedelemtermelő képességét. Ennek javítása pedig - a jelenlegi forráshiányos gazdasági környezetben - kulcsfontosságú az adott vállalkozás tartós növekedéséhez - hangsúlyozza Gerendy Zoltán, a BDO Forte ügyvezető partnere.
Magyarország EU-tagállamként - többek között - a szabad tőkemozgás feltételeinek biztosítását is vállalta, de e lehetőségnek a magyar vállalkozások és a magyar költségvetés eddig elsődlegesen a tőkebeáramlásból származó előnyeit ismerte és szokta meg.
A működőtőke-beáramlás a világgazdasági válság és az ennek folyományaként felerősödött regionális pénzügyi kockázatok miatt most egy időre lényegesen alacsonyabb szinten mozog. Ez az alapvetően új helyzet a magyar vállalkozásokat is gazdasági helyzetük, költséghatékonyságuk áttekintésére és strukturális változtatásokra kényszeríti. Már a közelmúltban is tapasztalható volt, hogy a magyar vállalkozások Szlovákiába települnek az északi határrégióból, de ez a gazdasági kivándorlási folyamat a tartósan kedvezőtlen hazai adójogi környezetben a déli régiókban újból megismétlődhet vagy akár jelentősen fel is erősödhet különösen olyan területeken ahol még a nyelvi korlátok sem jelentősek - hívja fel a figyelmet Gerendy Zoltán.
A régiós jövedelemadózási különbségek a jelenlegi kormányzati törekvések ismeretében rövidtávon sajnos állandósulni látszanak, ezért a magyar vállalkozásoknak érdemes megfontolniuk a már esetlegesen fennálló régiós jelenlétükből eredően elérhető adójogi modellek előnyeit.
A szomszédos déli országok, Szerbia, Románia és Bulgária igen kedvező adózási környezetet kínálnak az ott letelepült vállalkozásoknak. A társasági adószint rendkívül kedvező és a nettó munkabér részaránya a teljes (járulékokkal növelt bruttó) bérköltséghez képest minden esetben 50 százalék felett mozog. Ez a helyzet már évek óta fennáll és várhatóan nem fog előnytelenül változni a kedvezőtlenebb világgazdasági kilátások ellenére sem.
Kiindulva abból, hogy már jelenleg is számos magyar vállalkozás rendelkezik leányvállalatokkal a balkáni országokban és ott folyamatos gazdasági tevékenységet végez, néhány adójogi megoldások merülhet fel a magyar vállalkozást terhelő adók összértékének csökkentésére. Így például szóba jöhet a regionálisan tevékenykedő vezető munkavállalók bérezésének megosztása az adott országok között, de járható út az egyszerűbb és könnyen mobilizálható résztevékenységek áthelyezése alacsonyabb adókulcsú szomszédos államba. Ugyancsak megoldást jelenthet a mobilizálható bevételek áthelyezése alacsonyabb adókulcsú államba és onnan osztalékágon történő hazahozatala.
A fenti alapmegoldásokon túl számos további megoldás létezik, ide értve akár a teljes magyar társasági adókötelezettség kiiktatását is a vállalatvezetés helyének külföldre történő áthelyezésén keresztül. Ezek aktuális áttekintése és megértése minden regionálisan tevékenykedő magyarországi cégcsoport pénzügyi és gazdasági vezetője számára érdekes és hasznos feladat.