Várhatóan PM-állásfoglalás teszi helyre a közeljövőben a számítási hibát, aminek nyomán - ha nem orvosolnák - a második és további pénzkivonások esetén az esetek többségében negatív kamatjövedelmet állapítanának meg, írja a Napi Gazdaság. Az igazi gondot jelentő problémákban ugyanakkor továbbra sem közeledett a két fél álláspontja, vagyis a biztosítók értékelése szerint továbbra sem versenysemleges a szabályozás. Miközben ugyanis a kedvezményes adósáv az egyéb tartós befektetéseknél 3-5 év lett, a biztosításoknál ehhez 5-10 éves megtakarítást ír elő.

Komoly problémát jelent, hogy az egyszeri díjas biztosításoknál az adókedvezmény igénybevételének 4-6 év utáni alkalmazását a jogalkotó a szerződés meg nem szűnéséhez köti, miközben egyéb befektetéseknél nincs ilyen megkötés. Normál esetben ez azt jelenti, hogy az egyszeri díjas biztosításokra is az "alap" 5-10 éves szabály érvényes, egyes biztosítók szerint ahhoz, hogy ez a - jellemzően 3-6 éves - konstrukció versenyképes maradjon, a biztosítók trükközésre kényszerülnek. Azt ugyanakkor maguk is elismerik, hogy az általuk preferált életbiztosítási szerződések minimális időtartama a tíz évet meghaladja, tehát elvben nem jelent túl nagy hátrányt.

Érdekes ugyanakkor, hogy az adókedvezmény igénybevételére választott technika tízéves időtáv alatt a biztosítók számára egyértelműen rosszabb, vagyis azonos cash flow-jú szerződéseknél az új szabályozás esetén rosszabbul jár az ügyfél, ha a biztosítást választja, míg tíz év után a korábbi előny csökken számottevően.

Az érintettek szerint a jogszabály végrehajthatatlan, ugyanis a biztosításokra történő befizetéseket a biztosítók megfelelő tartalékokba helyezik, így a díjak „elszakadnak" a befektetésektől. Ez annyit tesz, hogy biztosítások esetén nem mondható meg, hogy egy adott hozam konkrétan melyik befizetéshez tartozik - miközben a törvény ezt írja elő. Valószínűleg ez ügyben a PM elfogadta, hogy az első bevét-első kivét (FIFO) technikát alkalmazzák a biztosítók a jövőben.