Az általános forgalmi adó minden gazdasági miniszter álma: jól behajtható, szinte mindenki fizeti, ráadásul a gazdasági növekedést sem fogja vissza jelentős mértékben. Az egyetlen gond vele, hogy nem túl igazságos, hiszen adott termékért ugyanolyan mértékű adót fizetnek a legjobban keresők és a rászorulók is, ráadásul a szegényebbek költéseiben több a vásárlás és így a befizetett áfa aránya. Orbán Viktor és Matolcsy György ötkulcsos áfát akar, de ha az Európai Unió engedné is – egyébként nem is engedi –, akkor is butaság lenne bevezetni.
Orbán Viktor a múlt héten megerősítette Matolcsy György korábbi kijelentését, miszerint a társadalmi igazságosságot az ötkulcsos áfának kellene megjelenítenie, aminek az egyetlen akadálya az uniós adószabályozás. Valójában azonban nem az európai uniós tiltás a többkulcsos általános forgalmi adó legfőbb közgazdasági ellenérve, hanem az, hogy a bevezetése nem hozná meg a kívánt hatást. Az áfa ugyanis a méltányos, szociális szempontokat megjeleníteni képes adórendszernek az egyik legkevésbé hatékony eszköze.
Hogy a többkulcsos forgalmi adó nem kósza gondolat a magyar gazdaságpolitikában, hanem régóta érlelt koncepció, azt jelzi, hogy a nemzetgazdasági miniszter már tavaly ősszel is felvetette a 35 százalékos luxusáfa ötletét. Akkor Algirdas Semeta, az Európai Bizottság adóügyi biztosa hűtötte le a kedélyeket.
Az EU kivételes esetben engedélyezhet a három kulcs mellett átmenetileg negyedik kulcsot is. Olyan ország is akad – ilyen például Belgium – ahol 5 százalékos alatti kulcsot is enged, de ezeket jellemzően még a csatlakozáskor alkudták ki az államok. Magyarországon jelenleg 5 és 18 százalékos kulcsok élnek a 27 százalékos, – európai szinten rekordmagas – kulcs mellett.
David Boublil, az adóügyi biztos szóvivője akkor az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi uniós szabályozás nem teszi lehetővé a normál rátánál magasabb áfakulcsok bevezetését, valamint mindössze három kulcs lehet a forgalmi adózásban. Ezenkívül részszabályok is vannak: csak egy normál kulcs lehet, aminek legalább 15 százalékosnak kell lennie – nálunk ez most 27 százalék, az elmúlt években volt 25, majd 20, majd ismét 25 százalék –, ami mellett két kedvezményes, minimum 5 százalékos kulcsot tarthat fenn egy tagország.
„Az unióban azonban megindult a gondolkodás az áfarendszer reformjáról, és annak elemét képezheti a ráták szerkezetének átalakítása is” – közölte akkor a szóvivő. Decemberre aztán kiderült, hogy az unió nem támogatja a differenciált áfakulcsok bevezetését, sőt inkább az egységes kulcs irányába menne el. Így a magyar kormánynak is le kellett mondania a luxusáfa ötletéről, az általános áfakulcsot azonban ez évtől 27 százalékra emelte.
Az áfa népszerűségét magyarázza, hogy az egyik legjobb, így legbiztosabb és legkevésbé kijátszható állami pénzszerzési mód. Az MNB korábban úgy számolta, hogy egy 1 százalékos áfaemelés rövid távon mintegy 80–100 milliárd forint többletbevételt hoz, középtávon az emelkedés valamivel kisebb, elsősorban a nyugdíjak indexálása miatt. A Költségvetési Tanács korábbi becslése szerint a 87 milliárdos azonnali hatásból 75-80 milliárd a középtávú hatás.
A forgalmi adó mellett szól az is – mint arra Csévfalvay Zoltán államtitkár hétfői, parlamenti felszólalásában is utalt –, hogy az viszonylag kis mértékben fogja vissza gazdasági növekedést, kutatások szerint ennél csak egy ingatlanadó fékezi kevésbé a gazdaságot. A forgalmi adó emelését korábban több szakmai szervezet is javasolta, az ötlet szerepelt már az Oriens 2008-as és a Reformszövetség 2009-es javaslatai között is.
A növelése mellett szóló érv az is, hogy kis mértékben torzítja a gazdaság szereplőinek a viselkedését, nehezen kerülhető meg, az adóalap jóval szélesebb, mint például a személyi jövedelemadó esetében. Leegyszerűsítve: bármilyen elterjedt is a feketfoglalkoztatás, a zsebben fizetések rendszere, a boltban vásárolt termékek után az is kifizeti az adót, aki egyébként nem dolgozik, vagy nem bejelentve dolgozik, vagy a valós fizetésénél kevesebbre bejelentve dolgozik.
Hogy a kormányok mégsem kizárólag forgalmi adókon keresztül oldják meg az állami bevételeket, annak viszonylag egyszerű oka van: társadalmilag ez a legkevésbé méltányos formája az adóztatásnak. A szegények ugyanis jövedelmüket nagyobb arányban költik fogyasztásra, mint a gazdagok. Míg egy-egy módosabb háztartásban a fizetés felét, harmadát is félre tudják tenni, addig a rosszul keresők gyakran az utolsó fillérjüket is élelmiszerre, közüzemi számlákra költik. (Hosszú távon valamivel jobb a helyzet, hiszen a megtakarításból is fogyasztás lesz.)
Mivel az áfa a szegényeket jobban sújtja, mint a gazdagokat, a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a technikai szempontból kedvelt, de kevésbé méltányos adónemet más adókon – például a progresszív, többkulcsos jövedelemadón keresztül – próbálják meg kompenzálni. A Budapest Intézet és az MNB munkatársai által készített 2010-es tanulmány rámutat, az adóelkerülést és adminisztrációs költségeket is figyelembe vevő modellekben általában az indirekt adók és a jövedelemadók valamilyen kombinációja az optimális.
A magyar gazdaságpolitika a jelek szerint fordítva gondolkodik: többkulcsos forgalmi adóval ellensúlyozná az egykulcsos adórendszer társadalmi egyenlőtlenséget növelő hatásait. „A társadalmi igazságosságot nem akkor kell számon kérni, amikor az emberek elvégzik a munkájukat, és megkapják az azért járó jövedelmüket, hanem amikor elköltik azt” – érvelt Orbán Viktor az általános forgalmi adó tagolttá tétele mellett.
A miniszterelnök úgy vélte, az ötkulcsos áfa esetén az alapvető élelmiszerek, a rezsiköltségek és a gyerekneveléssel kapcsolatos áruk nagyon alacsony kulccsal adóznának. A luxuscikkeket pedig – az ékszerektől a nagyon drága autókig – ebben az ötkulcsos modellben egy nagyon magas áfakulcs terhelné.
Csakhogy a forgalmi adó differenciálása jóval kevésbé hatékony újraelosztási eszköz, mintha a jövedelemadón keresztül próbálna meg méltányos lenni az állam. Ha a kulcsok különbözőek, az kihat a termékek keresletére is, az exportra termelő vállalatokat rövid távon versenyelőnybe hozhatja, miközben megnő a bevásárlóturizmus.
A termékek kategorizálása megnöveli az adminisztrációs költségeket, az üzleteknek többletköltséget okoz a termékek számlázása, elszámolása, miközben szabályozói oldalról az egyes kategóriahatárok felállítása is komoly feladat lenne. Ráadásul komoly teret enged a gyártóknak és a forgalmazóknak a lobbizásra, arra, hogy egyes termékeket kedvezőbb áfakulcsokba soroltassanak (ahogyan a csipszadó tavaly őszi bevezetésekor és idén januártól hatályos módosításakor is megfigyelhető volt a sakkozás a termékek besorolásához használt VTSZ-számokkal).
Ha a magasabb áfával sújtott prémiumtermék könnyen helyettesíthető egy alacsonyabb kategóriás termékkel, a fogyasztás eltolódik az olcsóbb termékek irányába, ami felhajtja annak is az árát. Ha az adott termék nem helyettesíthető olcsóbban, alacsonyabb kategóriással, jellemzően akkor is megszerezhető: külföldről. A terhelni kívánt felsőbb réteg tudatosabban vásárol, és ha megéri, akár Bécsig utazik ugyanazért az ékszerért, óráért, számítógépért, olasz vagy francia piacon vesz jachtot, vagy áttér az online vásárlásra.
A szakirodalom szerint magasabb kulcsot szabni ott érdemes, ahol a kereslet rugalmatlan, vagyis hiába növekszik az ár, a fogyasztás nem esik vissza jelentős mértékben. Ezek a termékek azonban jellemzően éppen az alapvető élelmiszerek, a közüzemi díjak, vagyis az a termékkör, ahol kimondottan csökkentést látna szívesen a kormány.
Ráadásul ha csökkentjük a szegények tejének és kenyerének az árát, azzal a gazdagok tejének és kenyerének árát is csökkentjük, sőt a Budapest Intézet munkatársainak tanulmányában egy korábbi, pénzügyminisztériumi számításra hivatkozva azt írja, például a tejtermékek kedvezménye nagyobb arányban jut a gazdagokhoz, mivel ők többet fogyasztanak. Vagyis hiába lenne könnyítés a szegényebb rétegeknek a többkulcsos áfarendszer, kevésbé alkalmas az egyenlőtlenségek kezelésére, mint például a progresszív jövedelemadó.
„Ha a szociálpolitikát a személyi jövedelemadóba nem visszük bele, márpedig a kormány erről beszél, és a jelenlegi szja-rendszer tényleg nem tartalmaz ilyen elemeket, akkor biztos nem az árakat terhelő adóban kell kifejezni, hanem valamilyen szociálpolitikai támogatási, juttatási rendszerben” – mondta Vámos-Nagy Szabolcs adószakértő a Portfolio.hu-nak az ötkulcsos áfa ötlete kapcsán.
Az általunk megkérdezett szakértők szerint ellenérv lehet az ötkulcsos adórendszer bevezetése ellen az is, hogy annak költségvetési hatásai nagyon nehezen becsülhetőek (az alapvető élelmiszerek kulcsának csökkentése bevételkiesést jelentene, amit a luxus és prémium kategóriás termékek magasabb áfakulcsa a már említett hatások miatt aligha ellentételezne). Hasonló mértékű adóátalakítást csak egy stabil költségvetéssel rendelkező ország engedhet meg magának. Amíg persze az EU nem megy bele az öt kulcsba, addig a differenciált áfa bevezetéséről lényegében kár is beszélni.