Hogy a monetáris tanács két részre szakadt, az már a legutóbbi kamatdöntő ülésen kiderült, és úgy tűnik a megosztottság tartós maradt: kedden folytatódott a kamatcsökkentés, feltehetőleg a külső tagok nyomására. Bár az MNB-nek hivatalosan az árstabilitásra kellene ügyelnie, a kamatvágás mellett főként gazdaságélénkítő elképzelések szólhattak. Simor szerint a kamatvágás nem pörgeti fel a gazdaságot.
Folytatta a kamatcsökkentést a jegybank monetáris tanácsa, az előző, 6,75 százalékos alapkamatot 0,25 százalékponttal 6,5 százalékra vágta. Az alapkamatról a jegybank héttagú monetáris tanácsa legutóbb 4:3-as szavazati aránnyal határozott, a kamatcsökkentést a négy külső tag támogatta, míg a kamat szinten tartására Simor András MNB-elnök és a két elnökhelyettese szavazott. A külső tagokat tavaly tavasszal választotta meg a parlamenti többség, a négy helyre csak a Fidesz állított jelölteket.
Vagyis a múlt havi kamatdöntés volt az első olyan eset, amikor a kormánytöbbség közvetett akarata döntően befolyásolta az elvileg független jegybank monetáris politikáját és – mint az az ülés múlt héten közzétett jegyzőkönyvéből kiderült – szakmai érveit.
A keddi csökkentés ezúttal is szoros szavazás eredménye lehetett, és valószínűleg a négy külső tag szavazott a döntés mellett. Cinkotai János és Kocziszky György már korábban is rendszerint csökkentésre szavaztak, az előző hónapban pedig már Gerhardt Ferenc, és a korábban a legkevésbé csökkentéspárti Bártfai-Máger Andrea is a csökkentést támogatta, míg a három belső tag, Simor András jegybankelnök, valamint a két alelnök, Karvalits Ferenc és Király Júlia tartásra szavazott.
Az előző havi ülés után pedig már megindultak a találgatások, vajon egy kamatcsökkentési ciklus vette-e kezdetét, akkor Simor András, jegybankelnök azt mondta: „a monetáris kondíciók lazítására csak addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat és a kockázati megítélésünk javulása folytatódik”.
Londoni elemzők többsége kamatcsökkentést várt az augusztusi enyhítés után. Az előzetes felmérésbe bevont nagy citybeli házak - Capital Economics, Barclays, JP Morgan, Goldman Sachs, Bank of America-Merrill Lynch, 4cast, Morgan Stanley - felzárkózó piaci elemzői közül csak ketten adtak nagyobb esélyt annak, hogy az MNB kedden nem változtat 6,75 százalékos alapkamatán. Ugyanakkor a Reuters múlt heti budapesti felmérésében részt vevő 21 elemző közül 16 a piaci és az inflációs kockázatok miatt azzal számolt, hogy szinten marad a jegybanki alapkamat.
A testület a mai ülésen megtárgyalta a jegybank stábja által készített új inflációs jelentést, amely felrajzolja az MNB szakértői által készített makropályát, benne az infláció várható alakulását. Augusztusban a 12 havi infláció 6,0 százalék volt, az első 8 hónapban a fogyasztói árak átlagosan 5,7 százalékkal nőttek. Az elemzők decemberre 5,4 százalékos 12 havi inflációt prognosztizálnak, a jövő évre átlagosan 4,2 százalékot, ami meghaladja az MNB középtávú inflációs célját.
Az alacsonyabb kamat mellett szóló egyik érv a kamatdöntések során az, hogy a csökkentés általában jót tesz a gazdasági növekedésnek: a befektetőknek és a bankoknak kevésbé éri meg betétekben tartani a pénzüket, így fellelndül a hitelezés, amivel új forrásokhoz jutnak a vállalatok. Ez ugyanakkor olyan kis ország esetében, mint Magyarország nem feltétlenül teljesül, így erősebb lehet a kamat árfolyamra gyakorolt hatása – ha csökkentik a kamatot, kevésbé éri meg a külföldi befektetőknek magyar állampapírt vásárolni, a csökkenő kereslet pedig gyengíti a forintot.
A kisebb kamat tehát ha segíti is a gazdasági élénkülést – hiszen olcsóbbá válhatnak a hitelek –, az így is magas infláció emiatt tovább nőhet, és várható a forint tartós gyengülése is. Részben ezért érveltek úgy a kamat tartására számító elemzők, hogy a sok bizonytalanság miatt egyelőre túl kockázatos lenne tovább csökkenteni a kamatot: szerintük még mindig erős a bizonytalanság egyrészt az IMF-trágyalások sikerességével, másrészt az európai adósságválság fejleményeivel kapcsolatban, ráadásul a piacok az elmúlt hetekben a régió összes országára pozitívan tekintettek, így részben külső okokkal magyarázható a helyzetünk javulása. Emellett az is a csökkentés ellen szólt, hogy mind a júniusi infláció, mind az idei évre vonatkozó inflációs kilátások a várakozásokat felülmúlóan romlottak – az inflációs folyamatok tehát az alacsony belső kereslet ellenére sem indokolták volna a csökkentést.
"Még nem jött el a kamatcsökkentés ideje, és tévedés azt hinni, hogy az alacsonyabb kamat segít a gazdaságnak" - mondta legutóbb Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az Indexnek adott interjújában. Úgy vélte, a hitelezést nem az alacsonyabb kamat pörgetné fel, hanem az, ha a kormány nem a bankrendszer zsebéből akarna minden költségvetési lyukat betömni. Addig viszont egyébként sem lehet növekedést várni, amíg nincs átgondolt gazdaságpolitika és kiszámíthatóság. IMF-megállapodás kell, már az eddigi csúszás vesztesége is háromszázmilliárd forint lehet három év alatt.
A 25 bázispontos csökkentés hatására a forint csak kis kilengést mutatott az euróval szemben, a jegyzések a 283-283,5 között ingadoztak. A dollár/forint jegyzések 219 körül, a svájci frank/forint jegyzések 234 közelében ingadoznak.
Az Equlior elemzői a kamatvágás után kiadott közleményükben emlékeztetnek, az augusztusi csökkentést követően csak mérsékelt volt a forint gyengülése az euróval szemben, azonban szeptember elején a kereskedési sáv a korábbi 275-280-hoz képest átkerült a 280-285-ös zónába. "A mostani kamatdöntést követően azt várjuk, hogy a forint teszteli a 287-es szintet az euróval szemben, azonban tartós forintgyengülésre továbbra sem számítunk" - vélik az Equlior elemzői.
Az előző kamatdöntés jegyzőkönyvéből kiderült, a monetáris tanács annak ellenére döntött az alapkamat csökkentése mellett, hogy egyetértettek abban, az adóváltozások, az adminisztratív intézkedések és a nyersanyagárak növekedése következtében a drágulás nagyobb lesz a korábban vártnál. Többen kiemelték, hogy az inflációs folyamatok szempontjából felfelé mutató kockázatot jelent az év során még várható költségvetési kiigazítás, a vártnál magasabb világpiaci olajár és a kibontakozóban lévő nemzetközi élelmiszerár-sokk.
Egyes tagok megítélése szerint a bérkiáramlás mértéke – a júniusi adatban bekövetkezett korrekció ellenére is – inflációs kockázatokat jelez, míg mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a laza munkaerő-piaci kondíciók miatt a béradat nem hordoz jelentős kockázatot az inflációs folyamatok szempontjából. Egyes testületi tagok véleménye szerint a maginflációs folyamatok és a termelési költségek emelkedése növeli az inflációs kockázatokat, míg mások amellett érveltek, hogy a tartósan gyenge belföldi kereslet mellett érdemi másodkörös hatásokra nem lehet számítani.
A kamatdöntési opciók vitája során egyes tagok arra hívták fel a figyelmet, hogy a júniusi inflációs jelentés alappályájához képest magasabb inflációs adatok és a felfelé mutató kockázatok miatt nem megalapozott az irányadó kamat csökkentése. Egy tanácstag arra világított rá, hogy az utolsó inflációs jelentés óta beérkezett makrogazdasági adatok olyan mértékben módosíthatják az inflációs folyamatokról alkotott képet, amit csak a következő inflációs jelentés készítése során tud majd számszerűsíteni a Magyar Nemzeti Bank. Többen azt is kiemelték, hogy a várt kormányzati hiánycsökkentő lépések egyelőre nem ismertek, így annak fogyasztóiár-indexet érintő hatása sem becsülhető meg még az augusztusi kamatdöntés idején.
Egyes tagok már az ülésen úgy vélték, a kamat csökkentése nem konzisztens a júniusi inflációs jelentés óta kiadott kamatdöntéseket indokló közleménnyekkel, különös tekintettel az azóta bekövetkezett gazdasági és inflációs folyamatokra. Megosztott volt a testület a recesszió okainak megítélésében. Egyes tagok úgy vélték, hogy a romló külső növekedési kilátások mellett elsősorban a szigorú hitelezési feltételek fogják vissza a növekedés lehetőségeit, ezzel szemben mások arra mutattak rá, hogy rossz konjunktúra-kilátásokon túl a nehezen kiszámítható üzleti környezet és a gazdasági szabályozás is jelentősen hozzájárul az aktivitás visszafogásához.
"A külsős tagok a kedvező globális környezetet kihasználva feltehetően ezúttal is a gyenge növekedési kilátások miatt döntöttek az alapkamat csökkentéséről" - vélte a tanács döntése után Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. Szeptemberben látott napvilágot a gyenge második negyedéves GDP adat, és a legfrissebb kiskereskedelmi és ipari termelés számok is kellemetlen meglepetéseket okoztak, emlékeztetett a szakértő.
A mostani kamatcsökkentés indokolhatósága szerinte talán azért problémásabb az augusztusi lépéshez képest, mert a jegybank a most publikálásra kerülő inflációs jelentése szerint feltehetően egyre messzebb kerül az inflációs cél elérésétől. A mostani ülés azért is különleges, mert az eddigiektől eltérően a jegybank három órakor a közlemény helyett egy úgynevezett állásfoglalást publikál, amely a monetáris tanács helyzetértékelése lesz a várható folyamatokkal kapcsolatban, és egyben az inflációs jelentés bevezetőjéül is szolgál majd.
A piac kíváncsian várja, hogy a külsős tagok hogyan tudják konzisztenssé tenni az inflációs célkitűzés keretein belül a céltól távolodó inflációs prognózissal egyidejű kamatvágást. A magyar jegybank működéséhez keretet adó inflációs célkövető rendszerrel több probléma van, amely a válság során különösen reflektorfénybe került. Bebesí szerint számos feltörekvő piaci ország jegybankja nem alkalmazza mereven a rendszert és egyre fontosabb szerepet kapnak a növekedési kilátások. A mai lépéssel szerinte a magyar jegybank is ebbe az irányba mozdult, a stratégia lehet sikeres, azonban feltétlenül meg vannak a kockázatai, hisz a piac elbizonytalanodik a döntéshozatali mechanizmusban.
Az Equilor elemzői közleményükben úgy véllik, a piaci szereplők 6,25 százalék alatti jegybank alapkamatra számítanak év végén, ami további vágásokat helyez kilátásba. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője szerint a kamatcsökkentés folytatására csak az IMF tárgyalások lezárása után kerülhet sor. Az eddigi kamatcsökkentésekre leginkább a globálisan enyhülő monetáris kondíciók, a nagy jegybankok újabb mennyiségi lazításai adhattak lehetőséget, ami a hazai pénzpiaci hozamokra is igen erőteljes hatással van. Az elemző szerint ha sikerül a megállapodás az IMF-fel, az év végéig további 25 bázispontos kamatcsökkentés lehetséges a negyedik negyedévben kerülhet sor, így az év végére 6,25 százalékra csökkenhet az alapkamat. Ezt a jövő év első felében további 50 bázispontos kamatcsökkentés követhet, így a jövő év végén 5,75 százalék lehet az alapkamat.