Egyre nagyobb károkat okoz, hogy a szervezett bűnözés jó üzletet lát az illegális fakivágásban, bányászatban vagy a hulladékkereskedelemben. Mutatjuk, milyen módszerekkel szorítható vissza az ilyen bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosása. 

A környezetkárosító bűncselekmények, mint például az illegális fakivágás, az illegális bányászat és a hulladékkereskedés egy rendkívül jövedelmező területe a különböző bűnözői rétegeknek. Az ESG-szempontokat (Environmental, Social and Governance, azaz a társadalmi és környezettudatos befektetések) és az EU-s klímatervet figyelembe véve mára már döntő fontosságú lett, hogy ezeket a tevékenységeket megállítsák. Ahogy a többi bűncselekménynél, úgy ezeknél a bűntényeknél is fontos szerepet kap a megszerzett pénz tisztára mosása.

A Financial Action Task Force egy nemzetközi kormányközi szervezet, amely a pénzmosás elleni küzdelemhez dolgoz ki, fogalmaz meg ajánlásokat, hogy előmozdítsa a nemzetközi együttműködést a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás felszámolásáért. Újabb  tanulmányában az e körbe tartozó módszereket, kockázatokat és kihívásokat mutatja be.

A tanulmányban ismertetett környezetkárosító bűncselekmények jellemzően alacsony kockázattal, de magas haszonnal járnak. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a világ nagy részén hatályos szabályozói és jogi keretrendszerek nem veszik kellően figyelembe a bűnesetek súlyosságát: aránytalanul alacsony pénzbüntetések és gyenge szankciók jellemzik a jogi válaszokat. Ezeket kihasználva a bűnözők nagy haszonra tesznek szert:

Az ezzel foglalkozó bűnszervezetek és egyének rendszerint összeköthetők más illegális tevékenységgel is, mint például korrupcióval, drog- és emberkereskedelemmel, illetve adócsalással. A környezetkárosító bűncselekményeknek a pénzügyi költségek mellett súlyos negatív következményeik lehetnek a bolygóra, a közegészségre és a biztonságra, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre.

Mint ahogy a „hagyományos” bűneseteknek, úgy a szóban forgó bűncselekményeknek is megvannak a rájuk jellemző pénzmosási manőverei és aktivitásai. A korrupt aktorok, a kereskedelmi csalások és az offshore vállalati struktúrák mind jellegzetes elemei a pénzmosási akcióknak, illetve a fedőcégek segítségével gyakori a legális és illegális termékek összekeverése az ellátási lánc fázisaiban. Az ellátási láncban történő pénzmosásban szerepet vállalhatnak bűnrészes közbenső szereplők (pl.: finomítók, fűrésztelepek, aranyfeldolgozók/kohók) vagy más közvetítők (ügyvédek, fémkereskedők). A kereskedési csalások során előszeretettel indítanak hamis tranzakciókat, ahol az áruk csak papíron utaznak, vagy valóban szállítanak árut, de azt teljesen felesleges kerülők jellemzik, vagy eltitkolják az áru valódi jellegét.

A tanulmány nemcsak a környezeti bűncselekményekhez tartozó pénzmosás tipikus módszereit írja le, hanem jelentős mennyiségű ajánlást és kockázati indikátort is felsorol. Ilyen, az illegális tevékenység felfedését megkönnyítő indikátorok lehetnek a gyakori kifizetések a fakitermelési, bányászati vagy hulladékkezelési szektor szereplőitől egyének vagy üzletek számára, ahol a kedvezményezett aktivitása, üzletmenete nem összeegyeztethető (pl.: szépségszalonnak utalt gyakori összegek).

A banki ügyfélazonosításnál a megmagyarázhatatlan vagyonosodás vagy a természeti erőforrások kezelése vagy megőrzése terén felelős pozícióban lévő kiemelt közszereplőknek, magas beosztású tisztviselőknek szánt készpénztranszferek is gyanúra adhatnak okot. Konfliktuszónákban bányászati vagy fakitermelési licenccel rendelkező ügyfél szintén egy jellemző kockázati pont lehet. A hiányos környezetvédelmi dokumentáció, a hamis vagy megkérdőjelezhető állítások a banki kölcsönökön, vám- és szállítói dokumentumokon pedig figyelmeztető jelekként szolgálhatnak az ellenőrzések során. A tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy

A FATF szervezete ügynökségek közötti szorosabb együttműködést, a FATF-ajánlások alkalmazását, információmegosztást és a büntetőeljárások megkönnyítését várja a kompetens szereplőktől. Úgy vélik, a törvényhozóknak, pénzügyi hírszerző egységeknek és más kormányzati szerveknek, illetve a privát szféra pénzügyi intézményeinek mind szerepet kell vállalniuk az ilyen típusú pénzmosások megelőzésében és felismerésében. A pénzügyi intézményekre különösen nagy felelősség hárul, mivel jól működő ügyfélazonosítási, tranzakciómonitoring-rendszerrel kell rendelkezniük, és egyre nagyobb elvárás feléjük az eddigi jelentési kötelezettségek mellett a gyanús minták analitikai elemzése is.

Bernáth Dániel és Szvetlik Kitti, a KPMG tanácsadói