Az amerikai légitársaságok már díjat szednek minden poggyász után, beleértve a kabinba felvihető csomagokért, táskákért is. Ezek elszállítása - bizonyos súlyhatárig - korábban mindig benne volt a jegy árában, de most 20-90 dollár közötti összeget kérnek értük.

Pénzt kérnek újabban az étkezésért, az italért, a fülhallgatóért, a takaróért, a filmvetítésért. Most már nem érkezési sorrendben juthat az utas az első sorban lévő vagy ajtó melletti üléshez – ahol jobban kinyújthatja a lábát –, hanem ezekért a székekért felárat kell fizetni.

Néhány légitársaság, például a United Airlines és a SouthWest Airlines felárat kér a kövér utasoktól is, egyes esetekben két menetjegy megvásárlását is előírja számukra.

A utasok kizsebelésének irányzata tért nyerhet Európában is. A legnagyobb európai olcsó jegyes társaságnál, az ír Ryanairnél például fontolóra vették, hogy pótszékeket - gyakorlatilag zsámolyokat - állítanak be az utasszám, kihasználtság növelése végett. Ezekre le- és felszálláskor ülnek majd az utasok, különben meg állhatnak, hogy ne legyenek útban.

A repülőgépek berendezésével foglalkozó Avion Interiors vállalat egy őszi szakmai vásáron már bemutatta rövidebb repülőutakra kialakított, Skyrider fantázianevű ülőalkalmatosságát, amely afféle átmenet a sámli és a nyereg között, de ezt a hatóságok még nem szabványosították.

Szakmai szervezetek túlzásnak, nem túl valószínűnek tartják az állóhelyek vagy az "aligülő" helyek bevezetését, de úgy vélik, a többi szolgáltatás fizetőssé tétele jelentékenyen növelheti a bevételt, csökkentheti a költségeket. A repülőjegyhez járó szolgáltatásokat kezdetben megszüntető, majd külön díjazás ellenében többé-kevésbé visszaállító úgynevezett fapados légitársaságok közül a Ryanair és brit Flybe jelenleg a bevétele majdnem 20 százalékát szerzi a kiegészítő szolgáltatásokból. A hagyományos légitársaságok közül a nagy amerikaiaknál, a United Airlinesnál vagy a Deltánál ez az arány még csak hét százalékos.