Index Vakbarát Hírportál

„A nevetés: Isten anyanyelve” - Müller Péter ezen a nyelven beszél most megjelenő, VILÁGVÉGE !!! című könyvében

2019. október 17., csütörtök 09:34 | aznap frissítve

Müller Péter új könyve a humor nyelvén mesél az emberiség legnagyobb félelméről, az egyre fenyegetőbb világválságról. Egyszerre derűs játék és spirituális üzenet, melyet a lelke mélyén élő Bohóc írt. A Bohóc arcán és tekintetében, aki a fedőlapról nevet ránk, ott van a mű legfontosabb üzenete.

Müller Péter, a legnagyobb válságról vidáman és játékosan beszél. Vallja, amit a bölcs Szókratész, hogy a nevetés: Isten anyanyelve. Más szóval, hogy lelkünk legmélyén öröm és derű él. Így nyilatkozott a legújabb könyvéről:

Ezt a művemet jókedvemben írtam.
Sokat nevettem közben. Nemcsak a világon, főleg önmagamon nevettem. . Remélem, olvasóimnak is sok derűt s felemelő élményt okoz.
Ma már tudom, a humor a legnagyobb adomány.
Igyekezetem az isteni anyanyelven, a nevetés nyelvén elmondani, hogy nemcsak elmúlóban van a világ, amelyben élünk, hanem ugyanakkor egy új világ van születőben!

Az életünk sohasem tapasztalt válságban van. Mindenki tudja. Válságban van a lelkünk, a családunk, a társadalmunk, gazdaságunk, civilizációnk, földi életünk jövője.
Minden. 
Mindenki keresi az útját ebben a zűrzavarban.
Más témája nem is lehet egy írónak, mint ez a fenyegető csődhelyzet. Mióta élek, 82 éve, ebben élek és bennem is ez él.

Könyvem címe lehetett volna az is, hogy „Újjászületés”. Mert ezzel végződik. Minden újat megelőz a régi elmúlása. A „Világvége!!!” címet mégis őszintébbnek tartottam, hiszen valamennyien világválságban élünk.

A régitől pedig kétféleképpen lehet búcsúzni.
Sírva, félve, remegve – vagy bátran kacagva, nevetve.
Én az utóbbit választottam.
Emlékszel, hogyan indul a Zorba tánca?
- Taníts meg táncolni! – kéri tőle a tanítványa, miután minden igyekezetük összeomlott.
Zorba szeme boldogan fölcsillan. Erre a kérésre várt. Átöleli a fiút, és boldogan, röhögve azt kiáltja neki:
- Főnök! Látott már ilyen csodálatos összeomlást?
És ettől kezdve önfeledten kacagnak. Egymást átfogva pörögnek, forognak, boldogan és szabadon, mint a szerelmesek.
Ezt a táncot jártam írás közben.
Megéltem, hogy a derű és a kacagás lelkünk legmélyén van, és nem múlik el soha.
Halhatatlanok vagyunk.
Aki nem táncol és nem nevet, nem érti a lényeget.
Nem érti Isten nyelvét.

Müller Péter könyveiből dedikált példányok rendelhetők: http://mullerpeter.hu/

Rovatok