1968-ban járunk... nem is, 1967-ben. Vagy mégis 1968-ban? Az E-Klub megalapításának pontos dátuma még a legkorábbi tagok közti beszélgetésekben is jó hangulatú vita tárgyát képezi. Az egykori rendezők néhanapján ugyanis még ma is találkoznak, bár több mint fél évszázad telt el a legendás klub megnyitása óta.

Egyetemi klub születik

Bár a pontos dátum már a feledés homályába merült, a klub megnyitásának jelentősége koránt sem: az E-Klub ugyanis egész Kelet-Európában az egyik első egyetemi klub volt, nevét az otthonául szolgáló Műegyetem E-épületéről kapta. „Ezek az egyetemi klubok azért jöttek létre, mert az akkori rezsim rájött, hogy ezerszer jobban járnak, ha a fiatalok ellenőrzött keretek között buliznak, és nem otthon a négy fal között” – meséli Vörös Sándor, az E-Klub egyik jelenlegi tulajdonosa.

Az E-Klub rendezvényei valódi összegyetemi bulik voltak, hiszen a programszervezők, a recepciósok, de még a pultosok is az egyetemisták közül kerültek ki. Előbbiek egy igazán elit klub tagjai voltak akkoriban, ahogy Juhász Zsolt, a másik jelenlegi tulajdonos mondja: „Voltak az egyetemisták, azon belül a kollégisták és azon belül az E-Klub szervezők. Nagyon klassz dolgunk volt: minden bulin ott lehettünk, sőt, még fizettek is érte, ráadásul a tagsági igazolványunkkal a többi egyetemi klubba is elmehettünk és még vendéget is vihettünk”. A helyzetük nem csak a korlátlan bulizás miatt volt különleges, hiszen ekkoriban még, klasszikus személybiztosítással foglalkozó cégek híján, ezen klubok szervezői feleltek a Magyarországra érkező hírességek személyi biztonságáért. Zsolt például megjegyi, hogy ő maga Tina Turner kocsija után is rohant, mert hát épp ez volt a dolga.

A dicsőséges kora-egyetemi múltról Zsolt és Sándor nem sokat tud mesélni, hiszen ők voltak az utolsó főszervezők, pedig a hetvenes években bizony zajlott itt az élet. De ahogy a világ és az ország változott, úgy változott az E-Klub is. Jött ugyanis a rendszerváltás, az addigi üzemeltető KISZ megszűnt, az E-Klub más gazdasági formába kényszerült. Először egyesületként kezdett működni, ahol a rendezők lettek az egyesületi tagok, s bár jó pénzt fizettek az egyetemnek a helyiség használatáért, végül egy rektori utasítás értelmében más helyet kellett keresniük.

Új otthon Budapest legnagyobb közparkjában

„Szerencsés véletlen, hogy ekkoriban üresedett meg a Népligetnél a Jurta Színház épülete, ahová beköltözhettünk 1992 márciusában. Bár eleinte csak béreltük az épületet, a kényszerű váltás végül felszabadító érzés volt – meséli Zsolt. Korábban az egyetemen rengeteg munka adódott amiatt, hogy a terület csak meghatározott időben üzemelt klubként. Állandóan pakolnunk kellett, péntek délután ki, vasárnap este vissza, mindent a meghatározott helyére. Most azonban szabadnak éreztük magunkat, a saját helyünkön voltunk, ahol végre otthon lehettünk.”

A helyet aztán több lépcsőben megvenni is sikerült az immár kft. formában működő E-Klubnak, és nekik maguknak is sok bérlőjük akadt az évek során. Az épületben szívesen láttak ígéretes cégeket és rendezvényeket, az egyikkel például egy közös együttműködés keretében csütörtökönként sales-kocsmát üzemeltettek, ahol nem egy buli mögé bújtatott üzleti találkozó is megesett.

A cél az volt, hogy az üzleti élet szereplői ezen a platformon informálisan is találkozhassanak, egy-egy tárgyalás előtt már legyen valami közös élmény. Ezt persze nem mi találtuk ki, léteztek már akkor is bulik az ügyvédeknek, orvosoknak, de szerencsére a miénk is elég sikeres volt.

Az E-Klub rengeteg zenekar születésénél bábáskodott, igen szoros kapcsolat fűzte például az Irigy Hónaljmirigyhez.

Mi, a zenekar tagjai gyakorlatilag az E-Klubban ismertük meg egymást – meséli Sipos Péter. Már akkor oda jártunk, amikor a Műegyetem E-épületében volt a klub. A bejutáshoz tagsági igazolvány kellett, így, ha például valaki balhézott, egyszerűen elvették tőle, és jövő héten nem mehetett be. Később, a Népligethez való költözés után én dolgoztam is az E-Klubban, programszervezőként és beszerzőként. És ha már így tűzközelben voltunk, itt tartottuk meg az Irigy Hónaljmirigy első lemezbemutató koncertjét is, méghozzá teltház előtt. A metró lejáróig állt a sor, egészen megdöbbentő élmény volt. Nagyon sokat jelentettek számunkra ezek a lehetőségek, és persze a klubnak is előnyös volt, hiszen mindig megtöltöttük a helyet, az emberek pedig nagyon szerettek inni a koncertjeinken. Mindenki jól járt, még a büfé is.

Az Irigy Hónaljmirigy mellett azonban más hazai zenekarok, előadók életében is fontos szerepet töltött be az E-Klub: Spigiboy is itt kezdte a karrierjét, Ganxta Zolee pedig itt mutatkozott be rapperként – addig dobos volt egy zenekarban -, a Tankcsapda pedig egy időben csak náluk akart zenélni.

Az a helyzet, hogy a Petőfi Csarnokon kívül nem igen volt versenytársunk. Sehol máshol nem fért el ennyi ember, nem lehetett ilyen színvonalú koncerteket tartani, csak ezen a két helyszínen. Épp ezért jöttek külföldi sztárok is, fellépett nálunk például az Iron Maiden és a Chumbawamba is – idézi fel Juhász Zsolt.

Műfajváltás és megújulás

Igazi újdonság volt akkoriban, hogy egy hely kimondottan a rockzene otthona volt. A bulik fergetegesen voltak, a zenekarok szinte otthon érezték ott magukat, de eljött az az idő, amikor már nem igazán lehetett többet kihozni a helyzetből.

1998-ban úgy nézett ki, hogy megnőtt az igény a diszkózenére, és csökkent az érdeklődés az élőzene iránt. A klub maga is megérett egy stílusváltásra – meséli Sándor. Egy-egy dizájnnak úgyis nagyjából 6-8 év a szavatossága, ezért úgy döntöttünk, áttervezzük helyet. És remekül jöttünk ki a dologból, ebben a műfajban még tudtunk újat mutatni! A zenekarokkal foglalkozni szinte egész napos, hetes elfoglaltság volt, ehhez képest a diszkós korszakban kezelhetőbb lett a munkamennyiség. Az emberek pedig imádták a habpartikat, a különböző tematikus bulikat. Egy ismerősünk tinidiszkót is üzemeltett a helyen, ilyenkor egy-egy szombati napon kétszer is meg tudtuk tölteni a klubot.

Az E-Klubban továbbra is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy dolgozzanak egyetemistákkal, hogy a munkavégzés inkább baráti, családias hangulatú legyen. Vörös Sándor szerint a sikerükhöz az is nagyban hozzájárult, hogy ők az egyetemi, mérnöki körökből jöttek, nem pedig a klasszikus vendéglátós-lehúzós attitűddel álltak az üzlethez.

A Halloween bulikat például mi honosítottuk meg az E-Klubban – meséli Zsolt. És mint mindent, ezt is ezerszázalékos lelkesedéssel csináltuk. Igazi horrordíszlettel, uszadékfás dekorációval, darkos zenékkel készültünk, sőt, koporsót is béreltünk, amit megtöltöttünk csipsszel. Valamikor még sült vér is szerepelt a menün. A sminkiskola tanulói is kint voltak, akiknél lehetett arcfestést kérni, de szerencsére a vendégek is komolyan vették a beöltözős bulit és fantasztikus jelmezekben jelentek meg.

Tényleg elképesztőek voltak a Halloween bulik – emlékszik vissza Spigiboy, azaz Spiegelhalter László is. Én személy szerint nagyon sokat köszönhetek az E-Klubnak, a DJ-karrierem abszolút ott teljesedett ki, és óriási élményekkel gazdagodtam. 1999 és 2005 között talán nem túlzás azt mondani, hogy én voltam az E-Klub házigazdája és kicsit az arca is. Sosem fogom elfelejteni, ahogy a Jó estét Budapest, Népliget, E-Klub! köszöntésemre szó szerint ezrek tomboltak minden héten.

Nagyon jó kapcsolatokat ápoltak más rendezvényekkel is a szervezők. A Szigeten a kezdetektől fogva kinn voltak, mint vendéglátósok. A Sziget szervezői eleinte a legmenőbb klubokkal oldották meg a vendéglátást, az E-klub pedig vitathatatlanul az egyik legnagyobb volt Budapesten és az országban. Mindig a nagyszínpad környékén kaptak helyet, így pedig a Sziget és az E-Klub egymást erősítették. A Budapest Parádéra is kimentek egy kamionnal, amikor pedig a felvonulásnak vége volt, a buli az E-Klubnál folytatódott.

Az E-Klub öröksége

Az E-Klub szellemisége, hatalmas sikere és népszerűsége Vörös Sándornak és Juhász Zsoltnak köszönhető – és persze azoknak az embereknek, akik az ő hívásukra érkeztek ide dolgozni. Azonban az ő életükben is eljött az a pont, amikor már nem egy szórakozóhelyen akarták tölteni az éjszakáikat.

2007 környékén kezdtük érezni, hogy kiöregedtünk a buliszervezésből. Nekem akkor született meg a fiam, így kellett egy újabb megújulás nekünk és a klubnak is. Az E-Klub innentől kezdve ezen a néven befejezte a működését, az épületet pedig bérbe adtuk. Egy ideig Diesel Klub néven működött a hely, majd Morrison's Liget és később Liget Club néven lett újra az egyik legnépszerűbb fővárosi szórakozóhely. 2011-es nyitása óta az üzemeltetők rengeteg energiát és pénzt fektettek bele, hogy 21. századi bulihelyszínt alakítsanak ki – meséli Sándor.

Mivel ekkoriban történt a West Balkán tragédiája, így a Liget Club esetén mindenre odafigyeltek: felújították a teljes elektromos rendszert, minden burkolatot tűzállóra cseréltek, a vizesblokkokat és a fűtésrendszert is korszerűsítették.

A kétezer négyzetméteres, nagyjából 2500 fő befogadására alkalmas helyet sok évnyi sikeres működés után a Covid döntötte le a lábáról.

Minden nap 50-60 ember dolgozik egy ilyen szórakozóhelyen, akiket teljes bizonytalanságba taszított a járvány, állami támogatást egyáltalán nem kaptunk, így a jelen helyzetben nincsen más megoldás, mint új üzemeltetőt keresni az épületnek – mondja Sándor. – Az épület maga korszerű és jó állapotú, és az évek során olyan sok különböző rendezvénynek, eseménynek és cégnek adott otthont, hogy őszintén reméljük, méltó folytatást kaphat még ez a legendás hely.

Bár az eredeti E-Klub így már csak szellemiségében létezik, az egykori programszervezők nem veszítették egymást teljesen szem elől. Régi törzshelyükön, a Műegyetem E-épületében olykor-olykor még ma is összegyűlnek – az akkori egyetemisták közül sokan már több tudományos fokozottal rendelkeznek, és bár különböző generációkhoz tartoznak, az emlékek összekötik őket.