A nácizmus üldözötteiként a II. világháború idején gettókban dolgoztatott személyek jogosultak a nyugdíjra - mondta ki a német szövetségi szociális bíróság.

Az ítélet rámutat: a szóban forgó embereknek akkor is jár ellátmány a német nyugdíjbiztosítótól (DRV), ha a gettóban munkakényszer állt fenn, és viszonzásul nem pénzt, hanem csak természetbeni járandóságot kaptak. A nyugdíjjogosultságot sem az ellátmány mértéke, sem a gettóban munkát végzők életkora nem befolyásolja.

Nem önként dolgoztak

A kasseli székhelyű német bírósághoz három, 80 és 87 év közötti idős ember - két férfi meg egy nő - fordult keresettel, kérve a gettóban munkával töltött idő beszámítását a nyugdíjalapjukba. Zsidókként mindhárman a nácik által Lengyelországban, illetve Fehéroroszországban létesített gettókban dolgoztak a Wehrmacht postájának, egy bőrgyárnak, illetve a Reichswerke Hermann Göringnek az alkalmazásában. Munkájuk fejében ellátást, élelmiszert vagy utalványokat, esetenként némi készpénzt kaptak.

A DRV korábban arra hivatkozva utasította el a felperesek igényét, hogy a gettóban kényszer hatására, nem pedig önként végeztek munkát. Ezen kívül nem részesültek díjazásban, tevékenységüket gyakran természetben honorálták a megszállók. Az alkalmanként kifizetett csekély készpénzt pedig nem a munkát végző emberek, hanem a zsidó tanács kapta - érvelt a nyugdíjbiztosító intézet.

Hetvenezer kérelemről kell dönteni

A szövetségi szociális bíróság elutasította a DRV felülvizsgálati kérelmét, amelyet az két tartományi szociális bíróság korábbi ítélete ellen nyújtott be Kasselban. A keddi döntés nyomán könnyebben érvényesíthetik nyugdíjigényüket a nácizmus üldözöttei. A múltban az úgynevezett gettónyugdíj iránt benyújtott kérelmeknek csupán mintegy 10 százalékát hagyták jóvá az illetékes német hatóságok.

A német nyugdíjbiztosító pénztárak előtt mintegy 70 ezer kérelem fekszik. Az igénylők többségének ellátmány iránti igénye havi 100 és 200 euró között van.