Sólyom László kitiltása Révkomáromból csupa gyenge és cáfolható érvre épült, de a nyugati sajtó mégis úgy látja, hogy a civakodó kis államok egyformán felelősek a botrányos helyzetért. A szoboravatással kapcsolatos vita már februárban megkezdődött, de Sólyom ellen múlt szerdán indult a pozsonyi támadás.
A révkomáromi Szent István-szobor körüli vita már februárban elkezdődött. Amikor bejelentették a szobor építési tervét, a szlovák kormánykoalícióban lévő Szlovák Nemzeti Párt (SNS) rögtön tiltakozott, és fel elevenített egy korábbi szoborvitát. Még Mečiar idején a Matica Slovenská nevű szlovák nacionalista szervezet ugyanebben a városban szerette volna felállítani a szlávokat megtérítő Szent Cirill és Szent Metód szobrait. Az alkotás el is készült, de a mindig is magyar többségű önkormányzat (Révkomárom lakosságának kétharmada magyar) ezt megakadályozta. Az önkormányzat arra hivatkozott, hogy a településnek nincs semmi köze sem a két szenthez. Végül a Matica Slovenská városi székházának egyik balkonjára került a szoborcsoport, mert oda nem kellett önkormányzati engedélyt szerezni. Azóta is ott áll.
A 21-én felavatott, talapzatával együtt 8 méter magas és 25 tonnás Szent István-szobor elsősorban az önkormányzat pénzéből épült, de szoborjegyekkel bárki támogathatta az építkezést. A támogatók között volt Sólyom László magyar köztársasági elnök is. A szobor építését egy felvidéki kulturális szervezet, az eredetileg 1901-ben alapított (majd 1947-ben feloszlatott és a 90-es években újjászervezett) Jókai Egyesület kezdeményezte.
A szoboravató kapcsán az alábbi érvek mentén vitatkoztak a felek:
A szlovák miniszterelnök szerint nagyon udvariatlan volt, hogy Sólyom László csak egy héttel előre szólt, hogy Szlovákiába készül. Robert Fico szerint hazudott a magyar államfő, amikor arról beszélt, hogy két hónappal korábban már jelezte érkezését, mert hivatalos feljegyzés csak augusztus 13-án érkezett Pozsonyba.
A magyar köztársasági elnök hivatala szerint Sólyom László már június 19-én megmondta a a szlovák nagykövetnek, hogy augusztus 21-én szoboravatóra megy Révkomáromba. A magyar álláspont szerint a követnek kötelessége lett volna értesíteni a szlovák kormányt. Több magyar és külföldi protokollszakértő is nyilatkozott azóta az ügyről, és mindannyian azt mondták, hogy egy államfő nagykövethez intézett szavai hivatalos közlésnek minősülnek.
A szlovák külügyminisztérium szóvivője a magyar válasz után azt mondta, hogy Peter Weiss budapesti szlovák követ tényleg időben kapott tájékoztatást Sólyom útjáról, de a szlovák felfogás szerint ez a diplomáciai életben nem minősül hivatalos értesítésnek, annak „írásban kell megtörténnie”.
A szlovák közjogi méltóságok (miniszterelnök, elnök, házelnök) közös közleményükben arra emlékeztették Sólyom lászlót, hogy nagyon szerencsétlen, hogy pont azon a napon akar Szlovákiába menni, amikor 1968-ban a magyar csapatok is benyomultak Csehszlovákiába.
Erre az érvre Bajnai Gordon miniszterelnök reagált. Telefonon beszélt Ficóval, és emlékeztette, hogy az 1968-as bevonulásért már a magyar kormány, illetve elnökként Sólyom is bocsánatot kért, és az évfordulónak semmi köze sincs a tervezett látogatáshoz.
A szlovák kormány szerint sértő volt, hogy az ünnepségre nem hívták meg sem a szlovák kormány valamelyik tagját, sem a szlovák államfőt. Szerintük ez nagyon udvariatlan gesztus volt.
Az álláspontot osztja Mikulaš Dzurinda, a szlovák ellenzék vezetője is, aki két cikluson át kormányzott együtt a szlovákiai magyarok pártjával. „Hogyan lehetséges, hogy Komárom polgármestere nem hívja meg saját hazájának államfőjét egy ilyen rendezvényre?" – tette fel a költői kérdést. (Dzurinda a hivatalos szlovák érvelés több egyéb pontjával is egyetért.)
Az MKP-ból kivált magyar politikusok által frissen alapított Híd-Most nevű új párt is olyan nyilatkozatot adott ki, amely szerint jobb lett volna, ha szlovák méltóságot is meghívnak az avatásra. A helyzet érdekessége, hogy a vendéglistát összeállító révkomáromi polgármester (és egyben szlovák országgyűlési képviselő) is egyik vezetője a pártnak.
A magyar álláspont szerint Sólyom Lászlót civilek hívták meg, a programot nem az elnök kezdeményezte, ő csak egy vendég volt a sok közül. A szervezést irányító Bastrnák Tibor révkomáromi polgármester a vendéglistáról többször is nyilatkozott. Volt, hogy azt mondta, csak azokat hívták meg, akik pénzt is adtak a szoborra. Később az Új Szónak azt mondta, hogy tájékozódtak arról, hogyan lehetne meghívni Gašparovič szlovák elnököt, de ők úgy tudták, hogy a magyar elnöki hivatalnak kellene diplomáciai úton felvennie a kapcsolatot a szlovák elnökkel.
Gašparovič meghívásának kívánása egyébként némileg álságos érvnek tűnik. A budapesti szlovák követ már korábban jelezte, hogy Gašparovič ezen a napon szabadságon lesz. Még a Sólyomról szóló vita előtt pedig Gašparovič azt nyilatkozta, hogy amíg a Cirill és Metód szobrok nem kerülnek méltó helyre a városban, addig nem lenne hajlandó Szent István szobrának avatásán részt venni. Így két fontos előzetes jel is arra utalt, hogy Gasparovic ha hívnák se menne el.
Ráaádsul volt már rá példa, hogy állami vezető úgy ment Szlovákiába, hogy egyetlen szlovák méltóságot sem hívtak meg. Mirek Topolanek egykori cseh miniszterelnök 2007-ben egy ünnepségen csak ellenzéki szlovák politikusokkal találkozott, és maga Sólyom is volt már úgy a Felvidéken, hogy oda nem hívtak senkit a szlovák vezetők közül.
Lényegében ez volt a legfontosabb szlovák érv, erre hivatkozva nem engedték be a magyar elnököt Szlovákiába. Néhány ellentüntető valóban megjelent Sólyom tervezett beszédének helyszínén. A schengeni egyezmény értelmében az EU-s állampolgárok szabad mozgását csak rendkívüli biztonsági helyzetben lehet korlátozni.
A magyar fél vitatja e korlátozás jogszerűségét. Konkrét személyeket ugyanis csak akkor lehet kitiltani a schengeni övezeten belül, ha felmerül a gyanú, hogy bűncselekményre készülnek, ez azonban Sólyom esetében elég irreálisnak tűnik. Egyébként konkrét ügyekhez kötve lehetett volna lezárni a határt, ekkor felmerülhet biztonsági probléma is. Ilyenkor azonban nem egy személlyel szemben szokás eljárni, hanem egyszerűen fel szokták függeszteni a határ teljes átjárhatóságát.
Szlovák lapok is arról írtak, hogy a szlovák rendőrség feladata lett volna az esetleges rendzavarókat megfékezése, a valódi veszélyt nem Sólyom jelentette volna – már ha valóban felmerülhetett a rendbontás veszélye.
A magyar–szlovák viszályról leginkább gúnyos távolságtartással számoltak be az osztrák és német lapok. A Fraknfurter Allgemeine Zeitung szerint egyik fél sem tekinthető ártatlannak. Az osztrák Der Standard szerint „a magyar–szlovák vita elmérgesedése egyszerre nevetséges provinciális bohózat egy szobor felavatása körül, és nem veszélytelen konfliktus, amelyből mindkét ország csak nehezen talál kiutat”. A cikk írója a „Duna menti hidegháború” kifejezéssel jellemezte a helyzetet. A szintén osztrák Die Presse szerint „akárcsak egy XIX. századi vita: groteszk, nacionalista és tűzveszélyes”.
Mindhárom cikk szerint a kelet-európai nacionalizmus erősödését jelzik az ilyen típusú viták, és az EU közvetítését várják a konfliktusban.
Sólyom látogatásának előkészítése 18-ig úgy tűnt, hogy rendben megy. 13-án küldte el a magyar fél a látogatás technikai adatait, akkor még nem volt semmilyen tiltakozás. Múlt kedden, vagyis 18-án a szlovák és magyar protokollosok közösen bejárták a terepet, a magyar fél szerint akkor sem volt semmilyen fennakadás.
19-én, vagyis szerdán éleződött ki a konfliktus azzal, hogy a szlovák miniszterelnök, elnök és házelnök közös nyilatkozatot adtak ki, amely provokációnak minősítette Sólyom tervezett útját, és felszólították a magyar elnököt, hogy ne menjen Révkomáromba 21-én. Másnap a szlovák külügyminiszter a felszólítást megismételte a pozsonyi magyar követnek. A látogatás délelőttjén a szlovák elnök bekérette a magyar követet, és ő is üzent, hogy Sólyom maradjon otthon. Délelőtt Fico szlovák és Bajnai magyar miniszterelnök még telefonon egyeztettek, akkor még nem volt szó Sólyom kitiltásáról. A magyar elnök el is indult, és útközben érte a hír, hogy az adott napra a szlovák miniszterelnök hivatalosan is kitiltotta őt Szlovákiából. Végül a határnál megállt.