Hova lett Cromwell feje? Mi lett Napóleon péniszével? És a Mikulás csontjai? Megnéztük, hogy az elmúlt évszázadokban mely Kádár Jánoshoz hasonló formátumú vezérek és hírességek testrészei tűntek el az évek zűrzavaros forgatagában. Az eredmény nem annyira aggasztó: ükunokáink jó eséllyel még hallani fognak Kádár maradványairól.

A király szíve

„Az állam én vagyok" – mondta nagyképűen XIV. Lajos. „Ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett" – fogalmazta meg szinte ugyanazt Kádár János szerényen. Mégis hasonló sorsra jutottak haláluk után.

A Napkirály sírját a francia forradalom alatt nyitották fel és fosztották ki. Ekkor ellopták XIV. Lajos bebalzsamozott szívét is, amely később többszöri adásvétel után az ínyenc William Bucklandhez, a neves geológushoz és őslénykutatóhoz került. A bebalzsamozott szív ezt követő rövid életéről több forrás is beszámolt.

A férfi igazi gurmand volt: korábban evett már vakondot, krokodilt és majomagyvelőt is. Így hát adta magát az ötlet, hogy egy karácsonyi vacsorán kisüsse, és rengeteg babbal körítve megegye a szívet.

A királyné szíve

Talán még Hruscsov sem cserélte le olyan könnyen Nagy Imrét Kádárra, ahogy VIII. Henrik váltogatta a feleségeit. Ő még új vallást is alapított a katolikus egyházat hátrahagyva, csak hogy elválhasson első feleségétől, és elvehesse Boleyn Annát.

De Henrik kétségbeesetten szeretett volna egy trónörököst, felesége viszont csak egy lányt és néhány vetélést tudott felmutatni. A király erre azzal vádolta meg, hogy a köznépből származó férfiakkal fekszik össze, de még a saját testvérével is, ezért letartóztatta, és 1536-ban lefejeztette a londoni Towerben. Az a hír járta, hogy Henrik a szívét is kitépette, majd állítólag egy szív alakú bádogmedálban tartotta egy suffolki templom fülkéjében, és csak 1836-ban találták meg és temették el újra a templomi orgona alá. Egyes történészek szerint ez a mese azért valószínűtlen, mert a 14. század végére már kiment a divatból a szívtemetés.

A duce agya

Szögezzük le már az elején: nem feltétlenül kell kommunistának lenni ahhoz, hogy egy vezérnek elvigyék egy testrészét. Persze Benito Mussolini korábban kacérkodott a kommunizmussal (sőt, még brit ügynök is volt), mégis fasiszta vezérként vált egy csapásra világhírűvé.

Az amerikaiakat annyira foglalkoztatta az olasz uralkodó, hogy csak 21 évvel a halála után, 1966-ban adták vissza az özvegyének a duce halála után ellopott agyának egy részét. Rachele Mussolini úgy emlékezett, hogy félelmetes volt rájönni arra, hogy az amerikaiak azért vitték el férje agyának felét, mert tudni akarták, hogy mi tesz egy diktátort diktátorrá. (Egyébként az sem volt száz százalékos biztonságban, aki szinte mindenben Mussolini ellentéte volt, ugyanis a boncoláskor Albert Einstein agyát is ellopták, és 30 éven át őrizték.)

Később kiderült, hogy a duce agyát inkább csak trófeának vitték el. 2009-ben Mussolini unokája tett feljelentést a rendőrségen, hogy valaki üvegcsében Mussolini állítólagos vérét és agyának mintáit árulja az eBay-en, mire az aukciót megszüntették. (Pont, mint Ronald Reagen esetében.)

A törzsfőnök koponyája

Kádár előtt az imperialisták ellen talán csak Geronimo tudott hasonló szenvedéllyel küzdeni. A gerillasámán apacs törzsfőnök közel három évtizeden át harcolt az amerikai és mexikói haderők ellen, mielőtt elfogták, és 1909-ben elvitte a tüdőgyulladás.

Öt évvel ezelőtt került nyilvánosságra az a levél, amit a Yale egyetemen működő titkos társaság, a Skull and Bones egyik akkori tagja írt, és amelyben arról számolt be, hogy a társaság hat tagja – köztük Prescot Bush, George W. Bush nagyapja – 1918-ban Oklahomában, ahol az első világháború alatt önkéntesként szolgáltak, felnyitották Geronimo sírját, és ellopták a koponyáját. A Skull and Bones ellen ezután pereket indítottak, de a társaság azóta is tagadja, hogy a birtokában lenne az ereklye.

Lehetséges, hogy Kádár maradványainak és felesége hamvainak meggyalázása mögött pont az unoka, az USA előző elnöke áll?

A lázadó feje

Nem mindenkinek volt akkora szerencséje, mint a szovjet csapatokkal Nagy Imrét megpuccsoló Kádárnak, bár Oliver Cromwell nem népköztársaságot, hanem köztársaságot csinált. (Igaz, a Csonka Parlamentet később fel is oszlatta, és Lord Protectorként uralkodott haláláig.)

A vasbordájú angol puritán trónbitorló 1658-ban halt meg, de testét két évvel később, a visszaállított angol monarchia idején kiásatták, felakasztatták, és egy jelöletlenen sírba dobatták. Ezután 300 évet kellett várnia, mielőtt a fejét örök nyugalomra helyezték. Először elrettentésül lándzsára tűzték, és húsz évig lógott a Westminster Hallban, majd egy kis múzeumba vitték. 1814-ben Josiah Henry Wilkinson vette meg. Oliver Cromwell fejét végül csak 1960-ban temették el.

A Mikulás csontjai

Nehogy azt higgye valaki, hogy csak hadvezérek és államférfiak szerezhetnek halálos ellenségeket. Ami sok néninek Kádár János, az a gyerekeknek a Mikulás. Bizony, nemcsak a gulyáskommunizmus mesés kincseit elhozó Csermanek Jánosnak, hanem még annak a Szent Miklósnak is ellopták a csontjait, akiről a Mikulást (szocialistáknak: Télapó) mintázták.

1087-ben olasz kereskedők a korábbi években a flottájuk nagy részét megsemmisítő viharok miatt azt hitték, hogy Szent Miklós védőszent elpártolt tőlük, így kalózokkal feltörették a sírját, a csontjait pedig a dél-olasz Bariba vitték.

A törökök és olaszok között még most vita van a csontok visszaszállításáról, de a Vatikán már Bari mellett áll ki. A maradványokat most egy megerősített betonkoporsóban tárolják.

Demrében minden évben görög és orosz hívők százai gyűlnek össze december 6-án, hogy Szent Miklósra emlékezzenek a tiszteletére emelt templomban.

A császár pénisze és belei

I. Napóleon francia császár – aki túlságosan beleőrült az imperializmusba – lehet, hogy szívesen cserélt volna az egyszerű munkásparaszt Kádárral, mármint ami a koponya ellopását, nem pedig a lelkiismeretfurdalást illeti.

Bonaparte Napóleonnak ugyanis halála után a hímvesszőjét vágta le egy orvos (vagy talán az a pap, aki jelen volt a császár utolsó pillanatainál).

A kis darab húst az idő folyamán több gyűjtő is magáévá tehette. Legutóbb 3000 dollárért került John K. Lattimer világhírű urológus tulajdonába, akinek a halála után egy fekete dobozba zárták, és a padlásra vitték, mint az elveszett frigyládát.

Napóleonnak egyébként a hímvesszőjén kívül a belei is a holttestén kívül kerültek: a két része 1841-től az angol sebészek királyi múzeumában pihent. Negyvenkét évvel később azonban arról kezdtek el vitatkozni az orvosok, hogy a szervek – amelyeket korábbi vizsgálatok egészségesnek állapítottak meg – rákosak lehettek-e, és ez a vita még az 1960-as években is tartott, pedig a bélminták a második világháborúban egy bombázás során megsemmisültek.

Az őrült pap pénisze

Bár Kádár mindig forró csókkal köszöntötte Brezsnyevet, azért a cári Oroszország leghíresebb szerzetese, az osztályidegen Raszputyin hímvesszőjének történetét még egy úttörőtábor esti rémtörténetei között sem hallgatta volna szívesen. A történelem egyik legmisztikusabb szerzetesének hírhedt pénisze még a francia császár hímvesszőjénél is rögösebb utat járt be. Nem csoda hát, hogy Raszputyin pénisze saját cikket kapott a Wikipédián.

Miután a cári családra egyre nagyobb befolyással bíró szerzetest 1916-ban megölték, néhány beszámoló szerint a merénylők levágták a péniszét. A boncolás hivatalos iratai felszívódtak a Sztálin-korszak alatt, mint ahogy számos kutató asszisztens is, akik látták a dokumentumot.

Néhányan azt állították, hogy egy szobalány találta meg a levágott testrészt a gyilkosság színhelyén, és meg is tartotta azt, amíg az 1920-as években egy Oroszországból Párizsba emigrált nők csoportjának birtokába nem került, akik úgy imádták a szervet, mint egy termékenységi amulettet, és egy fából készült ékszerdobozban tárolták. Amikor Raszputyin testvére, Marija tudomást szerzett erről, magának követelte, és 1977-ben Kaliforniában bekövetkezett haláláig őrizte a testrészt. Később kiderült róla, hogy csak egy tengeri uborka volt.

2004-ben Igor Knyazkin, az Orosz Természettudományi Akadémia prosztatakutató központjának igazgatója Szentpéterváron megnyitott egy orosz erotikamúzeumot. Knyazkin állítja, hogy a kiállított tárgyak között lévő 30 cm-es „tartósított pénisz" Grigorij Raszputyiné volt. Knyazkin kifejtette, hogy a tételt egy francia műgyűjtőtől vásárolta meg 6600 euróért, valamint úgy véli, hogy már a puszta látványa is meggyógyítja az impotenciát.

A Szent Jobb

Magyarországnak nemcsak az utolsó, de az első egyeduralkodójának holttestét is megcsonkították: az I. István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan leválasztotta István mumifikálódott jobb kezét, amit a bazilika kincstárába vittek. Innen a kincstár őre, Merkur ellopta és elrejtette. 1083-ban, István király szentté avatásakor I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot. (Egy másik legenda szerint a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során maga Szent László király emeltette ki István sírjából.)

A török hódoltság idején az ereklyét Fehérvárra menekítették, onnan pedig Boszniába került. Innen keresztény kereskedők 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorba vitték. Holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül, és Mária Terézia császárnénak csak hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie. II. József császár parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh „vörös csillagos vitézek” gondoskodtak. (Talán ha Kádár sírját is nemzetközi vörös csillagosok őrzik, most is meglenne a koponyája?)

A Koronaőrség a második világháború alatt egy salzburgi barlangban dugta el, a háború után pedig az amerikaiak adták vissza, de 1987-ig páncélszekrényben őrizték a kommunisták. Most a budapesti Szent István-bazilikában van, a hitelessége erősen kérdéses.

A Szent László herma

Nem is lenne igazság, ha az I. István karját szentté avattató I. László koponyája – amit az évszázadok alatt gyakorlatilag szétdaraboltak – nem jár be kalandos utat. Miután Lászlót szentté avatták, testét díszes sírba helyezték át, de a fejét egy külön ereklyetartóba rakták, hogy így vallásos tisztelet tárgyává tegyék. Az eredeti ereklyetartó fából készült, így egy tűzvész 1406-ban elpusztította, de a koponyának nem esett baja.

Zsigmond királysága alatt ezüsttel vonták be, kivéve a legfelső részét, hogy ott meg lehessen érinteni. Később a Báthory családé, majd 1606-ban a győri püspökségé lett. A török megszállás miatt Borostyánkő várában őrizték, de a felszabadulás után visszakerült Győrbe. A 15. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományoztak, és azt ott szintén díszes hermában őrzik.

Az elvtárs koponyája

A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának sírját 2007. május 2-án rongálták meg a budapesti Fiumei úti sírkertben. A tettesek Kádár János koponyáját és csontjait, valamint a felesége hamvait tartalmazó urnát vitték el a sírból, a Munkásmozgalmi Panteon falára pedig egy Kárpátia-idézetet fújtak fel („Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956-2006").

A maradék csontokon a rendőrség DNS-vizsgálatot végzett, és azokat éjjel titokban csempészte vissza a sírba. A Munkáspárt azóta is újra szeretné temetni a főtitkár maradványait.

Attól valószínűleg nem kell tartani, hogy mondjuk a fasisztaveszély vagy egy szélsőjobbos Dániel Péter esetleges terrorakciója miatt aggódó Szanyi Tibor rejtette el Moszkvában Kádár János csontjait, hogy megőrizze az utókornak, mint ereklyét, de mégsem mondhatjuk azt, hogy örökre elveszhetett. A történelem során előforduló hasonló esetek ugyanis azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kádár koponyája valahol egyszer – akár több száz év múlva is – felüsse a fejét.