Az amerikai Time magazin, mint 1927 óta minden évben, idén is megválasztja az év emberét. A jelöltek között felülreprezentáltak a férfi politikusok, de akad köztük rebellis lányzenekar, internetes mém, újonnan felfedezett részecske és sztratoszféraugró is. Szavazni szerda estig lehet, de a végső döntést a lap szerkesztősége hozza.
Az év embere cím odaítélésének ötlete először Charles Lindbergh bámulatba ejtő teljesítménye láttán fogant meg a Time magazin szerkesztőségében: az akkor 25 éves pilóta először repülte át az Atlanti-óceánt leszállás nélkül, 1927-ben. Innentől kezdve a lap minden évben megválaszotta az év emberét, akinek portréja rendszerint a Time szilveszteri kiadásának címlapján jelenik meg.
Ahogy Jim Kelly korábbi főszerkesztő egy 2001-es interjúban elmondta: az év emberének kiválasztása demokratikusan zajlik, egészen a legutolsó hétig, ekkor ugyanis a főszerkesztő hozza meg a végső döntést – nem demokratikus alapokon. A cím elnyerésének tulajdonképpen egyetlen kritériuma van: ki az a személyiség, aki leginkább befolyásolta az eseményeket az adott évben, akár pozitív, akár negatív irányban.
Utóbbi kitételt azért is fontos hangsúlyozni, mert visszatekintve olyan politikusok is megkapták ezt a címet, mint Adolf Hitler (1938) és a három éven belül duplázó Sztálin (1939, 1942). A cím tehát nem feltétlenül jelent elismerést, és nem is feltétlenül egy ember kapja: 1956-ban pélául A magyar forradalmár volt az év embere, 1988-ban A veszélyeztetett Föld bolygó, 2005-ben pedig A jó szamaritánusok (akiket Bono, Bill Gates, valamint Melinda Gates képviselt). Tavaly A tüntetők érdemelték ki a címet, ezzel elsősorban az Arab Tavaszra hivatkozva, de megemlékezve a madridi, görögországi demonstrációkról, valamint a Putyin-ellenes tüntetésekről is (utóbbi azért érdekes, mert az idei top 100-ban még az orosz elnök is szerepelt).
Az internetes szavazás első köre után az eredetileg száz fős listáról mostanra csak negyven jelölt maradt, rájuk szerda estig lehet szavazni. A szavazók körében legnépszerűbb jelölt nevét pénteken közlik, a Time hivatalos Az év emberét bejelentő szilveszteri száma pedig december 21-én kerül az újságárusokhoz.
A hírhedt online trolltanya, a 4chan fórumozói többszöt próbálták már tönkretenni a Time internetes választását, 2009-ben például addig manipulálták automatikus klikkelőprogramokkal a szavazást, míg az oldal alapítóját, Christopher Poole-t hozták ki győztesnek, 13 millió szavazattal (a második helyezettnek alig másfél milliója volt). A trollok idén újra támadásba lendültek, a kattintórobotok ezúttal az észak-koreai diktárort, Kim Dzsongunt támogatják, aki emiatt nagy fölénnyel vezeti is a listát, 5,5 millió szavazata van a 2,2 millió szavazattal második Jon Stewart amerikai tévés személyiség előtt. A 4chan akciója idén kicsit bonyolultabb, mint a 2009-es trükk volt, azt próbálják elérni, hogy a toplista első 14 helyezettjének neveiből a "KJU gas chambers" kifejezés legyen összeolvasható, vagyis Kim Dzsongun monogramja, és a gázkamra szó. Mindezzel az észak-koreai koncentrációs táborokra akarják felhívni a világ figyelmét.
Jelenleg még negyvenen vannak versenyben, közülük most a tíz legrelevánsabbnak, és egyben legesélyesebbnek tűnő jelöltet mutatjuk be. Mivel értékelési szempontjaink eltérhetnek az alapvetően az amerikai piacra koncentráló Time nézőpontjától, ezért megeshet, hogy tévedünk, mindenesetre a korábbi címnyertesek ismeretében komoly esélyt látunk arra, hogy a most következő személyiségek közül kerülhet ki az év embere.
Aj Vej-vej
A legismertebb ma élő kínai művész pályáját 1983 és 1993 közötti New York-i tanulmányútja határozta meg leginkább, melynek során minden kezébe akadó eszközzel igyekezett megörökíteni a várost. Tíz éves tartózkodása során több mint tízezer fotót készített.
2008-ban művészeti tanácsadóként közreműködött a Madárfészek néven is ismert pekingi olimpiai stadion építésében, a szecsuáni földrengés után azonban egyre hangosabb ellenzékiként kezdte bírálni a kínai állam korrupciós ügyleteit, ezért hamarosan szembe találta magát a hatalommal.
2011 áprilisában két hónapra letartóztatták, azóta szabadlábon megfigyelés alatt tartják, ezért több kiállításának a megnyitóján sem vehetett részt, többek között az idén augusztusban nyílt budapesti tárlatén sem, de távol kellett maradnia nagyszabású washingtoni retrospektív kiállításának október 7-i nyitóünnepségéről is.
A művész legutóbb Gangnam Style-paródiájával hívta fel magára a figyelmet: a videón bilincsbe verve ropja az egyébként szintén az év emberének jelölt Psy globális hisztériát kiváltó táncát.
Barack Obama
A régi-új amerikai elnök magabiztos fölénnyel nyerte újra a novemberi választásokat, ezzel újabb négy évet biztosítva magának a Fehér Házban. A szoros választási előrejelzések ellenére Barack Obama végül 332 elektori szavazatot szerzett, ezzel fölényes győzelmet aratva a 206 szavazatot szerző republikánus Mitt Romney felett.
2012 nem csak a választások miatt állította kihívások elé az amerikai elnököt: idén követtek el merényletet a líbiai nagykövetség ellen, pusztított a Sandy hurrikán, 8 százalék körül stagnált a munkanélküliség, a gazdasági növekedés pedig a hibahatáron maradt. Az Economist szerint az Egyesült Államok jobb elnököt érdemelne nála, ezért egyetlen szerencséje, hogy erre a posztra Mitt Romney sem feltétlenül lett volna alkalmasabb.
Bassár el-Aszad
A szíriai elnök ugyanazt a ligát erősíti a jelöltek között, mint korábban Hitler és Sztálin: az ellenzéki mozgalmakat véres polgárháborúvá dagasztó politikus nem népszerűségével vívta ki a jelölését, hanem egyszerűen a világpolitikára gyakorolt hatásának volumenével.
A Time is elismeri, hogy a világ közvéleményének nagy része rettegve figyeli, ahogy a szír vezető már csaknem húsz hónapja fojtja vérbe az ellenzék demonstrációit. A harcokban eddig körülbelül negyvenezren haltak meg, a Time szerint azonban elismerésre méltó, hogy az elnök 2012 végéhez közeledve még mindig őrzi a hatalmát, amit „kevesen gondoltunk volna egy évvel ezelőtt".
Felix Baumgartner
Az osztrák bázisugró október 14-én hajtott végre sikeres sztratoszféra-ugrást: a Red Bull Stratos világrekord-kísérlet keretében harminckilenc kilométeres magasságból ugrott le, speciális védőruhában. A tervek szerint minimum 36 576 méteres magasságot ért volna el – az utasszállítók általában 10 kilométer magasan közlekednek –, ezt a bázisugró jóval meg is haladta. A korábbi rekord 31 333 méter volt. A rekordkísérlet az űrjárművekből való menekülés lehetőségeinek tudományos vizsgálata is volt egyben.
Mutatványával Baumgartner három rekordot is megdöntött: ez a legmagasabbról végrehajtott ugrás, emellett ballonnal ilyen magasra még nem jutott ember, sőt ő az első, aki szabadesés során átlépte a hangsebességet (bár ezt még nem erősítették meg). Nem sikerült azonban megdöntenie a leghosszabb ideig tartó szabadesés rekordját, ugyanis (egyelőre nem hivatalos adatok szerint) 4 perc 19 másodpercig tartott maga az ugrás.
Higgs-bozon
A Higgs-bozon kétségtelenül furcsán hatna Az év embere cím nyerteseként, de azért Az év részecskéje még lehet belőle. A tudományos világ részéről régóta izgalommal várt új részecske felfedezését ez év júliusában jelentették be a svájci központú Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) fizikusai. A megtalált részecske úgy viselkedik, mint az isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon, ám tulajdonságai kevésbé egzotikusak, mint várták – hangzott el Kiotóban egy hadronfizikai szimpóziumon. A CERN fizikusai a nagy hadronütköztető (ATLAS és CMS) két kísérletében nyert eredményeket ismertetve rámutattak, hogy nagy valószínűséggel arról a Higgs-bozonról van szó, amely a többi részecske tömegéért felelős.
A Higgs-bozon többek között arra a jelenségre ad magyarázatot, hogy hová tűnik el a tömeg, amikor az anyagot egyre kisebb, szubatomi részecskékre bontjuk. Peter Higgs skót fizikus, a részecske névadója azt az elméletet állította fel, hogy létezik egy mező, ami az összes többi részecske tömegét adja, ennek a forrása pedig a Higgs-bozon. Egy sor más kvantumfizikai elmélet mellett a részecskefizika standard modelljébe, vagyis a négy alapvető fizikai kölcsönhatásból hármat (az elektromágneses, az erős és a gyenge kölcsönhatást) egyesítő modellbe is tökéletesen illik, és a gyakorlatban igazolja a teóriát a felfedezés.
Kim Dzsongun
Az ifjabb Kim egy éve vette át Észak-Korea vezetését apja, Kim Dzsongil halála után. Kezdetben sokan abban reménykedtek, a Svájcban is nevelkedett, 30 év körüli, a baseball iránt rajongó új vezető apjánál békülékenyebb külpolitikát folytathat, és a nukleáris fegyverkezés helyett inkább a gazdaság fejlesztésére, az éhínség felszámolására koncentrál majd.
Az áprilisi sikertelen nagy hatótávolságú rakétakísérlet, valamint a néhány napja bejelentett műholdfellövési terv nyomán szertefoszlottak a komoly reformokra vonatkozó remények. Ráadásul úgy látszik, a hatalma megerősítésére törekvő fiatal politikus a dél-koreai választások eredményének befolyásolásáról sem tett le.
Mitt Romney
Az amerikai elnökök meglehetősen felülreprezentáltak az év emberei között, – Hoover és Ford kivételével mindannyian legalább egyszer elnyerték a címet – az ellenjelöltek viszont jellemzően nem jutnak a címlapra, különösen nem az elbukott választás évében.
Bár a republikánus szenátor sok pillanatban megközelítette Obamát a kampány során, és az egyik tévévitában is fölényesen megverte, összességében nem bizonyult fajsúlyos ellenjelöltnek, amit többek között a külpolitikában való járatlansága is okozott. Az év emberévé választása legfeljebb a vereségét kompenzáló gesztusként lenne értelmezhető, azonban nehezen alátámasztható, hogy a viszonylag későn megválasztott bukott republikánus elnökjelölt lett volna az év legmeghatározóbb személyisége.
Mohamed Murszi
Az idén nyáron megválasztott 51 éves egyiptomi elnök Amerikában folytatta mérnöki tanulmányait. Az arab tavaszt követő politikai konszolidáció során a Muzulmán Testvériség jelöltjeként, demokratikus választások után került hatalomra idén nyáron.
A személyét övező kezdeti lelkesedés november végén hagyott alább, amikor új alkotmánytervezete miatt lázadások, majd december elejére egyre erőszakosabb, halálos áldozatokat is követelő utcai összecsapások robbantak ki. A helyzet stabilizálásának érdekében Murszi hétfőn elrendelte, hogy a 15-én tartandó népszavazásig a hadsereg felel a közrend fenntartásáért, ami a demokratikus konszolidáció tekintetében minimum aggályos.
Psy
Az elvileg társadalomkritikus, gyakorlatilag azonban idétlen táncával hódító koreai rapper Gangnam Style című száma kevesebb mint öt hónap alatt több mint 900 millió kattintást produkált a YouTube videomegosztón. Itt körülbelül le is zárhatóak az érdemei, a számot sokan feldolgozták, többek között a szintén év embere jelölt Aj Vej-vej is, de ez még talán kevés ahhoz, hogy valaki az év legnagyobb hatású figurája legyen.
Pussy Riot
Az orosz lányzenekar egy videoklipje révén vált híressé, amelyben a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban az oltár előtt színes maszkban, gitárral a nyakukban úgynevezett punk-imát adtak elő. A dalban arra kérték a Szűzanyát, hogy kergesse el Vlagyimir Putyin orosz államfőt.
A februári akció miatt a punkegyüttes három tagját márciusban őrizetbe vették, és bíróság elé állították. Augusztusban mindhármukat két-két év javító-nevelő munkatáborban letöltendő börtönbüntetésre ítélték vallási gyűlölet által motivált garázdaság címén. Egyikük, Jevgenyija Szamucevics büntetését a fellebbviteli bíróság szeptemberben felfüggesztettre változtatta. Az ítélet széleskörű tiltakozást váltott ki a zenészvilágban, Madonna például pólók árusításával tervezett segíteni a zenekarnak.
A korábbi ítélet kiegészítéseképpen novemberben a bíróság elrendelte, hogy korlátozzák az együttes három videoklipjéhez való hozzáférést a legnépszerűbb videomegosztókon. A döntést az orosz kulturológiai intézet szakvéleményére alapozták. A lányok az ellenük irányuló szankciók hatására egyszerű lázadó punkokból a szólásszabadság popkulturális szimbólumaivá nőtték ki magukat.