Nem várt patthelyzet alakult ki az izraeli parlamenti választások után, Benjámin Netanjahunak egymással élesen szemben álló lehetséges partnerek között kellene egyensúlyoznia, miközben a királycsináló egy hirtelen berobbant volt tévés lehet. Az akár hetekig is elhúzódó koalíciós alkudozásokon múlhat, hogyan áll majd hozzá az új kabinet például a palesztin kérdéshez, vagy mennyire sürgetné a gyors fellépést az iráni atomprogram ellen.
A csütörtökre összeszámolt utolsó szavazatok is számítanak, de minden jel szerint patthelyzetet hozott a keddi izraeli parlamenti választás, amelyet hiába nyert meg Benjámin Netanjahu pártszövetsége, a jobboldal összességében pont ugyanannyi mandátumot szerzett, mint a centrista és balközép erők.
A Netanjahu vezette Likud-Béténu 31 képviselői helyet szerzett, második helyen a centrista Jes Atíd végzett 19 mandátummal, míg a Munkapárt 15 székkel bír majd. Az ultraortodox keleti vallásosokat tömörítő Sasz párt és a telepeseket támogató vallásos-nacionalista Habájt Hajehudi (Zsidó Otthon) 11-11 mandátumot kapott a választóktól. Az ultraortodox askenáziak vallásos pártja 7 helyet szerzett, Cipi Livni volt külügyminiszter Tnua (Mozgalom) nevű új, centrista pártja 6-ot, akárcsak a balliberális Merec párt (6). Együtt 12 helye lesz három arab pártnak. A Kadima párt 2 képviselői helye a még számolt utolsó tízezer szavazatokon múlik.
A választás előtt sok elemző azt jósolta, hogy a szűk többséghez egy minden korábbinál jobboldalibb izraeli kabinet állhat fel, ehhez képest most már nyilvánvaló, hogy centrista vagy baloldali párt bevonása nélkül Netanjahu nem alakíthat életképes kormányt. A választás estéjén mondott beszédében Netanjahu is jelezte, hogy a lehető legszélesebb koalíciót hozza létre, és számos lehetséges partnert megkeres.
Az alkudozásokat ugyanakkor bonyolítja, hogy több potenciális koalíciós partner is egymással élesen ellentétes véleményen van például a palesztin kérdésben, és nehéz megjósolni, hogy melyik oldal milyen kompromisszumokba kész belemenni. A szoros eredmény miatt mindenképpen ingatag kormánytöbbség állhat fel, így egyes elemzők azt sem zárják ki, hogy hamarosan újabb előrehozott választást kell kiírni.
Netanjahu október elején jelentette be, hogy előrehozott parlamenti választást tartanak, amit végül január 22-re írtak ki. Netanjahu azzal indokolta döntését, hogy új mandátumot akar kérni a néptől, de mindenképpen előre kellett hozni a választást, miután a pártok nem tudtak megállapodni a Knesszetben az új költségvetésről. A három hónapos kampány alatt a középpel ellentétesen mozgó Netanjahu valójában már a Jiszráel Béténuval kötött októberi szövetséggel megalapozta újabb győzelmét, ugyanakkor a koalíciós partnerei miatt kényszerpályára is került.
A választás legnagyobb meglepetése a magyar származású újságíró és tévés személyiség Jair Lapid által alapított centrista Jes Atíd (Van jövő) párt második helye volt. Az egy éve létrehozott mozgalom 19 képviselőjével legalábbis azonnal a legnagyobb ellenzéki erő szerepébe került, de sok izraeli elemző szerint Netanjahu nem nagyon hagyhatja ki Lapidot a koalícióból.
A Háárec szerint Lapid is úgy látja, hogy kormánypozícióból lehet igazi változásokat elérni, és Netanjahu is késznek mutatkozott a tárgyalásra. Lapid bejelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó csatlakozni egy Netanjahu vezette kabinethez, ha a kormányfő ígéretet tesz a közel-keleti békefolyamat beindítására. A Jes Atíd emellett a kampányban azt ígérte, hogy a nem vallásos középosztályt képviseli majd, ennek jegyében pedig kiterjesztené a kötelező hadkötelezettséget a társadalom tizedét alkotó ultraortodoxokra is.
Netanjahu azért is került nehéz helyzetbe, mert a centrista párt álláspontjával szöges ellentétben áll a koalícióba jósolt ultraortodox pártok, legfőképpen a Habájt Hajehudi (Zsidó Otthon) véleménye. Az éppen Netanjahuék kárára megerősödő Bájt Hajehudi a kormányfő volt kabinetfőnöke, a milliomos üzletember Naftali Bennett vezetésével szintén nehezen megkerülhető az új törvényhozásban.
Az újonnan létrejött párt egyenesen azzal kampányolt, hogy be kellene kebelezni Ciszjordánia egyes részeit, ami teljesen lehetetlenné tenné egy későbbi palesztin állam létrejöttét. A kormányba való bekerülésük így a tárgyalást is ellehetetlenítené a közel-keleti konfliktus kétállamos megoldásáról.
Királycsináló helyett egyesek királyt akarnak látni az izraeli politikába hirtelen berobbant Lapidban, a Netanjahuval minden együttműködést kizáró Munkapárt például támogatná miniszterelnöki jelölését. Seli Jehimovics pártelnök egyenesen azt mondta, hogy a következő napokban mindent meg kell tenni Netanjahu leváltásáért.
Elméletileg nem elképzelhetetlen, hogy Lapid miniszterelnök legyen, de környezete szerint nem dédelget most ilyen ambíciókat. A Munkapárt által emlegetett balközép kormánytöbbség esélyét az is csökkenti, hogy a baloldali blokkhoz számolt, 12 képviselői helyet szerző arab izraeli pártok komolyan nem jöhetnek szóba a kormány tagjaként.
Simon Peresz államfő mindenesetre a jövő héten megkezdi az egyeztetéseket a pártok vezetőivel. Az elnök általában a legtöbb szavazatot kapott párt vezetőjét kéri fel kormányalakításra, amire aztán legfeljebb 42 nap áll rendelkezésre. Miközben hetekig húzódó huzavonára számíthatunk, a világban sokan aggódva figyelik, milyen irányba indulhatnak el a választások után a palesztin béketárgyalások, vagy éppen az Irán elleni megelőző csapás kérdése. Ezek alapjaiban függnek a leendő koalíció összetételétől.
Ami a palesztin kérdést illeti, Lapid feltételei már ismertek, de az elmúlt hónapok eseményei inkább távolabb vittek a kétállami megoldástól. A nyolc napig tartó gázai konfliktus végén kötött tűzszünet után egy héttel az ENSZ Közgyűlésében a palesztinok megfigyelő állami státust kaptak, amire válaszul Izrael újabb háromezer telep építését jelentette be Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában. Napokkal a választás előtt a nemzetközi bírálatok ellenére maga Netanjahu is kizárta, hogy újraválasztása esetén bármilyen telepet is lebontsanak.
A béketárgyalások kérdése nagyon gyorsan középpontba kerülhet a választás után. A Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóságot vezető Mahmúd Abbász palesztin elnök arról beszélt a Háárecnek adott interjúban, hogy ha a választások után sem lesz előrelépés a telepépítések és a béketárgyalások ügyében, akkor telefonon felhívja Netanjahut, és átadja az irányítást az izraeli kormánynak.
Az AP-nek több palesztin tisztviselő is jelezte, hogy amennyiben Netanjahut újraválasztják, de nem tesznek lépéseket a béketárgyalások felújítása felé, akkor a gázai konfliktus miatt háborús bűncselekményekkel vádolhatják meg Izraelt, emellett tüntetéseket is kilátásba helyeztek Ciszjordániában. A keddi választás eredményének ismeretében Azzam el-Ahmad, a Fatah egyik vezetője szerint Izrael jobboldali tömbjének meggyengülése kedvező fejlemény, mégsem számít valódi változásra az új izraeli kormány politikájában.
A Politico szerint Netanjahu a legutóbbi kormányülésen felidézte, mit mondott az amerikai szenátoroknak. „Nem a telepépítés a probléma a Közel-Keleten, hanem hogy Irán atomfegyvereket próbál építeni.” Netanjahu kampánya is arról szólt, hogy az országnak eltökélt és tapasztalt vezetőre van szüksége, aki szembe tud nézni a kihívásokkal, amelyek közül az iráni atomprogram a legfontosabb. „Erős miniszterelnök, erős Izrael” – szólt a szlogen.
Az izraeli vezetés már többször is azzal fenyegetett, hogy megelőző légicsapást mérhet Iránra. Netanjahu az ENSZ Közgyűlésében szeptember végén kijelentette, hogy Iránnak 2013 közepére elég alapanyaga lehet egy atombomba elkészítéséhez, ennek megakadályozásához pedig világos üzenetre van szükség.
A Háárec szerint az ENSZ Közgyűlése óta eltelt időszakban Netanjahu csak nagy vonalakban érintette a kérdést. Lapid kifejezetten kerülte a témát, de a Jerusalem Postnak még tavaly májusban adott interjúban azt mondta, hogy Netanjahu rossz úton jár, amikor határidőket akar szabni az Egyesült Államoknak, és megpróbálja belerángatni Obamát egy iráni háborúba.
Akármilyen koalíció is áll fel, az iráni kérdés mindenképpen újra előtérbe kerül. Egyrészt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) februárban esedékes újabb jelentése várhatóan az iráni atomprogram előrehaladásról számol majd be, másrészt a nyáron elnökválasztást tartanak Iránban, ahol az atomprogram a prioritás. Így újabb döntéshelyzet elé állhat a korábbinál várhatóan nacionalistább pártokból felálló kormánykoalíció, ami a szankciók hatékonyságát hangsúlyozó Barack Obama amerikai elnök kormányával is szembekerülhet.
A palesztin helyzet kezelését és az iráni kérdés megítélését is befolyásolhatja majd, milyen belpolitikai és gazdasági folyamatok játszódnak le Izraelben. A mostani kampányban a katonákkal szívesen fényképezkedő Netanjahu sem beszélt a kelleténél többet az iráni atomprogramról. Miért is tette volna, ha az ellenzék sem erőltette a biztonságpolitikai kérdéseket.
Az izraeli választási kampányok hagyományaitól eltérően ezúttal a szociális és gazdasági helyzet volt a fő téma. Az ellenzéki pártok sokkal inkább a megélhetési költségek növekedése miatt erősödő elégedetlenségből próbáltak hasznot húzni. És elégedetlenségre van is ok, egy nemrég nyilvánosságra hozott jelentés szerint az izraeliek közel negyede szegénységben él.
Éppen ezért szerepelhettek olyan jól a centrista és a balközép pártok az előrehozott választáson. Ez pedig egyértelműen jelzi, hogy Netanjahunak bármilyen felállásban is a gazdasági és szociális kérdésekre kéne koncentrálnia. Ezt a jelek szerint ő is belátta, amikor a választás estéjén mondott beszédében ugyan továbbra is az iráni atomfegyver elkerülését nevezte a kormány előtt álló elsődleges feladatként, de emellett a gazdasági és szociális kihívásokat is megemlítette.