A történelmi fegyverkereskedelmi egyezményt kidolgozó konferencia végén nem sikerült konszenzussal elfogadni a kemény egyeztetések árán összedolgozott, civil szervezetek szerint még mindig nem teljesen átfogó, de így is mérföldkőnek nevezett tervezetet, mivel Irán, Szíria és Észak-Korea nemet mondott. Az ENSZ Közgyűlésében viszont minden bizonnyal így is elsöprő többséget kap a tervezet, onnantól már csak legalább ötven országnak kell ratifikálnia, hogy életbe lépjen.
„Három ország túszul ejtette a világot” – kommentálta Anna Macdonald, az Oxfam segélyszervezet egyik munkatársa, hogy Irán, Szíria és Észak-Korea csütörtök este megakadályozta az első nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény elfogadását. A fegyverkorlátozásért kampányoló aktivisták és emberi jogi szakértők szerint minden percben meghal a világon egy ember fegyveres erőszak miatt, ezen a helyzeten pedig sokat javíthatna, ha létezne egy átfogó, a legtöbb országra kötelező érvényű nemzetközi egyezmény, ami szabályozná a fegyverkereskedelmet.
A hagyományos fegyverek évi 70 milliárd dolláros kereskedelmét szabályozó egyezményhez azonban mind a 193 ENSZ-tagállam egyetértésére szükség lett volna a csütörtök véget ért konferencián. Ezzel ugyanakkor a civil szervezetek szerint csak időlegesen tudták elodázni az egyezmény elfogadását, hiszen a támogatók közül több ország jelezte, hogy Ban Kimun ENSZ-főtitkárhoz küldik az egyeztetések után kidolgozott tervezetet, azzal a kéréssel, hogy bocsássák gyors szavazásra a világszervezet Közgyűlésében.
Ez diplomáciai források szerint akár már kedden megtörténhet. Ha a Közgyűlés megszavazza, akkor az egyezményt még legalább ötven országnak alá kell írnia és ratifikálnia kell, hogy életbe lépjen, írja a Reuters.
A fegyverkorlátozásért kampányoló aktivisták és emberi jogi szervezetek régóta szorgalmazzák egy átfogó nemzetközi egyezmény kidolgozását, amely a hagyományos fegyverek (ellentétben a külön egyezmények alá tartozó nukleáris és vegyi fegyverekkel) szállításakor kötelező érvénnyel bírna az aláíró tagállamokra nézve. A Reuters szerint ugyanakkor csak akkor vált reális lehetőséggé az egyezmény kidolgozása, miután Barack Obama megválasztása után, 2009-ben a világ legnagyobb fegyverexportőrének elnökeként támogatásáról biztosította a kérdést.
2012 júliusában már tartottak egy konferenciát az ENSZ tagországai, de az akkor eredmény nélkül zárult, mivel az Egyesült Államok – elemzők szerint részben Obama újraválasztási kampánya miatt – gondolkodási időt kért, ezt pedig Oroszország és Kína is támogatta. Az ENSZ decemberi döntése alapján március 18-28. között tartották az újabb konferenciát, ami csütörtökön érkezett a zárónapjához. A különböző tervezetekről komoly viták voltak, de úgy tűnt, hogy a szerdán éjfélre kidolgozott végső változat mögé a legtöbb ország kész felsorakozni.
Végül azonban Irán, Szíria és Észak-Korea megakadályozta, hogy konszenzussal fogadják el az egyezményt, míg a különböző források szerint a legnagyobb fegyverexportőrök közül Oroszország és Kína aláírta volna, de jelezték, hogy komoly fenntartásaik vannak a szöveggel szemben. Mohamed Khazaee, Irán ENSZ-nagykövete azzal érvelt, hogy túl sok jogi hézag és kiskapu maradt a végső változatban, amiben azt sem sikerült biztosítani, hogy ne juthassanak fegyverhez különböző militáns csoportosulások.
Nyugati diplomaták szerint nem volt meglepő, hogy ez a három ország gáncsolta el az egyezményt. Irán ENSZ-fegyverembargó alatt áll vitatott atomprogramja miatt, de ennek ellenére is felfegyverzik a két éve polgárháborúba sodródott Szíriában Bassár el-Aszad elnök rezsimét, akiknek a különböző források szerint Oroszország is szállít fegyvereket. A szíriai felkelők többek között Katartól és Szaúd-Arábiától kapnak fegyvereket. Észak-Korea atomkísérletei és rakétaprogramja miatt is ENSZ-embargó alatt áll, számos szankció van érvényben az ország ellen.
A csütörtök esti szavazás kudarca miatt egyelőre a levegőben lógó tervezet szerint az aláíró államoknak tilos lenne egy meghatározott körbe tartozó hagyományos fegyvereket exportálni többek között akkor, ha ezzel fegyverembargót sértenek meg, vagy pedig a fegyvereket civilek ellen használhatnák fel. Akkor is megtiltanák a fegyverek szállítását, ha egy kormány tisztában van azzal, hogy azokat a másik országban népirtásra, háborús, vagy emberiesség elleni bűncselekményekre használnák fel.
Azt is mérlegelniük kellene a kormányoknak, hogy a fegyverek nem juthatnak-e terroristák, fegyveres lázadók vagy a szervezett bűnözés kezébe. Az egyezménybe beletartoznának a tankok, fegyveres harci járművek, nagy kaliberű tüzérségi fegyverek, harci repülők, harci helikopterek, hadihajók, rakéták és rakétakilövők, kézi- és gépfegyverek.
Sokan azonban így is bírálták a tárgyalt fegyverek körét – a drónok és gránátok például kimaradtak a tervezetből. Az egyezmény nem tárgyalja továbbá a belföldi fegyverszállításokat, az egyes államokban érvényes fegyverviselési jogokat, és egyetlen fegyvertípus exportját sem tiltja meg automatikusan. A nem hagyományos fegyvereket, például az atomfegyvereket, a vegyi- és biológiai fegyvereket más, különálló egyezmények szabályozzák, ezért ezeket nem érinti a mostani tervezet.
A kimaradt részeken kívül kivételeket is megállapítottak: India például sikeresen lobbizott azért, hogy a különböző védelmi együttműködési egyezményeket ne írhassa felül a mostani tervezet sem. Arról az utolsó pillanatig vita volt, hogy vajon nyilvánosak legyenek-e az országok által az ENSZ-nek küldött éves jelentések, és még most sem tudni, milyen döntés születik ebben a kérdésben.
A legnagyobb vitát viszont az váltotta ki, hogyan kezelje az egyezmény a lőszereket. Évente közel 12 milliárd lőszert adnak el, a négymilliárd dollárt is meghaladó bevételek legnagyobb része pedig amerikai cégekhez jut, így nem meglepő, hogy az Egyesült Államok mereven ellenezte a kérdés felvetését. Előző héten hatvankilenc, főként afrikai és latin-amerikai ország viszont közös nyilatkozatban követelte, hogy az egyezménybe foglalják bele a lőszerek kereskedelmét is. Végül annyi került a tervezetbe, hogy az aláíró országoknak saját hatáskörben szabályozniuk kell a lőszerek szállítását is.
Habár a lőszer-kereskedelem mellőzését sokan bírálták, de több emberjogi szervezet, például az Amnesty International, az Oxfam és a Control Arms is méltatta a tervezetet. Daryl Kimball, a független, washingtoni Arms Control Association ügyvezető igazgatója egy fontos első lépésnek nevezte az ENSZ Közgyűlésében majd minden bizonnyal elsöprő többséggel elfogadott dokumentumot.
Utána ugyanakkor még az egyes országoknak – legalább ötvennek – is ratifikálnia kell a szerződést, ez pedig okozhat még problémákat. Az amerikai fegyverexportőrök keményen ellenzik a tervezetet, a National Rifle Association (NRA) fegyverlobbi már jelezte, hogy mindent megtesz majd a kongresszusi ratifikálás megakadályozásáért. Többek között arra hivatkoznak, hogy az egyezmény ellentmond az amerikai alkotmányban is szereplő fegyverviselési jognak, az American Bar Association, egy ügyészekből álló lobbicsoport viszont nem értett egyet ezzel az érveléssel.