VI. Fülöp tökéletes képzést kapott, soha semmilyen politikai bakit nem vétett, keveset nyilatkozott, és általában mindent makulátlanul csinált. Ennek köszönhetően népszerű, de zárkózottsága miatt kevéssé ismert figuraként veheti át a spanyol trónt. A nagy pártok mindent megtettek, hogy az átadás zökkenőmentes legyen, de a monarchiából kiábrándult fiatalok meggyőzéséért még meg kell küzdenie.
János Károly korábbi spanyol király szerdán este 6-kor írta alá a saját lemondásáról szóló törvényt, ezzel hivatalosan is átadta a koronát fiának. A törvény csütörtökön 0 óra 0 perckor lépett hatályba, ettől a pillanattól kezdve VI. Fülöp az új király, lánya, Leonor pedig felvette a Asturias hercegnője címet (mostanáig Fülöp volt Asturias hercege). A spanyol kongresszus csütörtökön hirdeti ki az új királyt.
Az aláírási ceremóniát a madridi királyi palotának ugyanabban a termében tartották, ahol a király 1985-ben aláírta Spanyolország csatlakozását az Európai Közösséghez. Az eseményen csak a királyi család tagjai vettek részt, kivéve Cristina hercegnőt, aki a férje korrupciós botránya miatt 2011 októbere óta nem vesz részt a királyi család hivatalos eseményein.
A király lemondását lehetővé tevő törvényt kedden hagyta jóvá a spanyol törvényhozás felsőháza, a szenátus. A képviselőház már egy héttel ezelőtt szavazott róla: 299 igen és 19 nem szavazat mellett, 23 tartózkodással fogadták el. A törvényt a kormányzó Néppárt (PP) és az ellenzék fő erejét adó szocialista párt (PSOE) is támogatta, csak néhány kisebb párt emelt ellene kifogást. Utóbbiak népszavazás kiírását követelték annak eldöntésére, hogy a jövőben királyság vagy köztársaság legyen-e az ország államformája.
Habár ezt a két nagy párt nem támogatta, a játszma még bőven nem dőlt el: éppen a király hivatalos lemondásának napján a barcelonai önkormányzat elnöki bizottsága bejelentette: népszavazást fognak kezdeményezni arról, hogy Spanyolország királyság vagy köztársaság legyen, ami alkotmánymódosítást is eredményezne.
Azt, hogy a katalán fővárosban mennyire mások az erőviszonyok, mint Madridban, jól jelzi, hogy itt a PSC, a szocialista párt (PSOE) helyi szervezete is támogatta a javaslatot, míg azt kizárólag a Katalóniában amúgy is hagyományosan gyenge, konzervatív-centralista kormánypárt, a PP ellenezte.
János Károly június 2-án váratlanul jelentette be lemondását. A spanyol El País szerint a 76 éves király egészségének hanyatlása miatt már régóta fontolgatta, hogy átadja a trónt örökösének. Később azonban szóvivője tagadta, hogy a lemondásának akár az egészségi állapotához, akár az EP-választások – az elmúlt évtizedeket meghatározó, a monarchiát támogató két párt számára katasztrofális – eredményéhez köze lett volna.
János Károly nagyapjának, a Bourbonok spanyol ágából származó XIII. Alfonz királynak 1931-ben, a köztársaság kikiáltásakor kellett elhagynia Spanyolországot. A család egy ideig Rómában élt, János Károly is itt született, majd 1941-ben a semleges Svájcba, 1946-ban a portugáliai Estorilba költöztek, az ifjú herceg iskoláit Svájcban kezdte. Tízéves korában visszatért hazájába, a katonai, a tengerészeti és a repülőtiszti akadémián is tanult, és mindhárom fegyvernemben tiszti rangot szerzett. Ezután Madridban alkotmányos és nemzetközi jogi, valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1962-ben Athénban vette feleségül Zsófia görög és dán hercegnőt, három gyerekük született: Elena 1963-ban, Cristina 1965-ben, a trónörökös Fülöp pedig 1968-ban.
Az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháborúban győztes Francisco Franco tábornok diktatórikus rendszere 1947-ben névleg visszaállította a monarchia intézményét, de az ország király nélküli királyság maradt. Az 1969-ben elfogadott utódlási törvény János Károlyt Spanyolország hercegévé és leendő királyává nevezte ki, a herceg ezután gyakran utazott külföldre hazája hivatalos képviselőjeként, és magánjelleggel sok magas rangú politikai vezetővel találkozott.
I. János Károly két nappal a spanyol államot vezető Francisco Franco tábornok halála után, 1975. november 22-én lépett trónra. A parlamentben elmondott első beszédében a demokrácia visszaállítását tűzte ki céljául. Az 1978-ban a politikai erők közötti konszenzus jegyében megszületett új demokratikus alkotmány inkább jelképes szerepet adott az uralkodónak, aki fontos helyet töltött be a demokratikus politikai átmenetben – foglalta össze a király életét az MTI.
A spanyol király egyik legfontosabb hatásköre a kormányfő kijelölésének joga. A király a választásokat követően minden parlamenti párt vezetőjével és a házelnökkel is találkozik, ezután tesz javaslatot a miniszterelnök személyére. A jelöltet, aki rendszerint a parlamentben legtöbb helyet szerzett párt vezetője, a parlament szavazza meg, egyszerű többséggel. Ezt követően a kormányfőt a király nevezi ki a királyi palotában, a Madrid külvárosi részében levő La Zarzuelában.
A minisztereket is a király nevezi ki és menti fel, a kormányfő javaslatára. A király a kormányüléseken általában nem vesz részt, csak évente egy vagy két alkalommal, de a miniszterelnökkel minden héten találkozik. Ilyenkor általában az egész országot érintő vagy nemzetközi ügyekről egyeztetnek. A törvényeket a király hirdeti ki. Direkt vétójoga nincs, de a kihirdetés késleltetésével a gyakorlatban mégis megvétózhat törvényeket.
A király előrehozott választást is kiírhat, legkorábban az előző parlamenti választás után egy évvel. Az uralkodó egyben a hadsereg főparancsnoka is, habár az ezzel kapcsolatos jogkörök egy része a kormányfő kezében van.
1975 óta kevés spanyol tudott úgy létezni a mindennapokban, hogy ne találkozzon I. János Károly arcképével: azóta mindig volt forgalomban olyan peseta vagy euró, amin az ő arcképe volt. Ez jövő év elejéig még így is marad: a spanyol nemzeti kincstár csak eddigre adja ki azokat az új, nemzeti szimbólumokkal ellátott 1 és 2 eurós érméket, amiken már Fülöp arcképe lesz, ugyanis az erre az évre szükséges mennyiséget már legyártották.
Fülöp arcát nem először nyomják pénzre: 2004-es esküvője alkalmából kiadtak egy 12 eurós emlékérmét, korábban pedig apjával együtt, a 200 pesetáson pózolt. Sőt, egy ideig saját papírpénze is volt, a 10 ezer pesetás, de ezek egyike sincs már forgalomban. A új fülöpösöket az El Mundo szerint 2014 végén, 2015 elején kezdhetik el nyomni.
A két nagy párt politikusai leggyakrabban használt szó a trónutódlás kapcsán a „stabilitás”. Ezt az is indokolja, hogy az 1978-ban konszolidált spanyol parlamentáris monarchia nem éppen a legkönnyebb időszakát éli, az átmenet pedig újabb alkalmat szolgáltat(hatna) a királyság intézményének megkérdőjelezésére.
A 2011-ben kipattant, de máig lezáratlan Nóos-botrányként elhíresült korrupciós ügy többet ártott a királyi család reputációjának, mint bármelyik másik korábbi botrány (például a király 2012-es botswanai elefántvadászata), ráadásul a spanyol egységet is egyre erősebben kérdőjelezi meg a katalán függetlenségi mozgalom, amelynek képviselői minden eddigi választásnál erősebben szerepeltek az idei EP-választáson.
A királyság a 90-es években a legnagyobb társadalmi megbecsülést élvező intézmény volt Spanyolországban, népszerűsége azonban 2011-ben hanyatlani kezdett, tavaly májusra pedig korábban elképzelhetetlen mélységekbe zuhant: egy tízfokú skálán 3,72-es bizalmi indexet adtak neki a spanyolok. Egy idén januárban készült felmérés szerint a spanyolok 62 százaléka azt szerette volna, hogy I. János Károly mondjon le a trónról.
Azt, hogy a monarchia bármilyen politikai hibának áldozatul eshet, János Károly is érzékelte, aki egy ízben úgy fogalmazott:
A koronát minden nap ki kell érdemelni.
A leköszönő János Károly a trónörökössel kapcsolatban úgy fogalmazott: „(Fülöp) megtestesíti a stabilitást, amely a monarchia intézményének fémjele... Asturias hercegének megvan a megfelelő érettsége, felkészültsége és felelősségtudata ahhoz, hogy teljes garanciával elfoglalja az államfői posztot, és hogy a remény új korszakát nyissa meg, amelyben a megszerzett tapasztalat egy új generáció lendületével párosul”.
Mariano Rajoy miniszterelnök is elismerően nyilatkozott róla, szerinte Fülöp herceg felkészültsége, személyisége és a közügyekben szerzett széles körű tapasztalatai „biztos garanciát” jelentenek arra, hogy meg fog felelni az elvárásoknak.
A korrupciós botrányokkal és a király nőügyével is terhelt, megtépázott népszerűségű királyi családon belül a királyné után Fülöp herceg a legközkedveltebb a közvélemény-kutatások szerint.
Fülöp herceg 1968-ban született, az akkor harminc éves János Károly remegő kézzel hívta fel Francót, hogy bejelentse neki a hírt. A névadáskor az is felmerült, hogy a Bourbon-dinasztia történetében szintén népszerű Ferdinánd nevet kapja, de az akkor még Bourbon hercege címet viselő János Károly a Fülöpre szavazott, ahogy a legenda szerint Franco is: „VII. Ferdinánd még nagyon közeli, a Fülöpök régebbiek” – érvelt a diktátor.
A vitorlázás mellett squasholni és síelni is szeret, de ezeket csak hobbiból csinálja. Labdajátékokban állítólag nem túl ügyes, így fociban sem – ez utóbbi egyébként valószínűleg a trónra lépésénél is fontosabb téma lesz, miután a spanyol válogatott spottörténelmi kudarct jelentő módon, már a másodikcsoportmeccsen kiesett a vb-ről.
Fülöp élete a kezdetektől gondosan megtervezett mederben folyt: iskoláiról, katonai karrierjéről, de sokszor még barátairól és párkapcsolatairól is a feje fölött döntöttek, különösen „a főnök” – Fülöp gyakran így szólította saját apját (a „patrón” egyben gazdát és háziurat is jelent, de az alá-fölérendeltségi viszony minden jelentésében tükröződik). A trónörökös Madridban járt iskolába, ahol amennyire csak lehetett, igyekeztek úgy bánni vele, mint a többi gyerekkel. Az, hogy az El País egy 1977-es száma szerint már 9 éves kora előtt megtanult angolul és franciául, azt jelzi, hogy azért mégsem teljesen átlagos oktatást kapott.
Az egyetemre felkészítő kétéves kurzust (Spanyolországban is van ilyen a 16 éveseknek, „bachillerato” néven) Torontóban végezte el, majd 1985-ben visszatért Spanyolországba, ahol intenzív katonai kiképzést kapott: előbb a zaragozai katonai akadémián kapta meg az alapokat, majd a vízi- és a légi hadviselésbe is bevezették Marínban, illetve San Javierben. Képzésének köszönhetően ma is visel katonai rangokat a hadviselés mindhárom területén: alezredes a spanyol gyalogos hadseregnél, fregattkapitány a tengerészetnél és szintén alezredes a légierőnél.
A katonai képzés után jöhetett a közgazdasági kurzusokkal kiegészített jogi diploma a madridi Universidad de Autónomán, majd egy kétéves nemzetközi kapcsolatok mesterképzés a Georgetown University-n, Washingtonban – ezzel kész is volt a János Károly által megálmodott tökéletes trónörökös.
A most 46 éves Fülöp Spanyolországban zárkózott, visszafogott stílusáról ismert: a trónörökös soha nem adott interjút, és rendkívül ritkán nyilatkozott a médiában. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy ügyelt rá, hogy imidzse kifogástalan legyen: mindig mosolygósnak, engedelmesnek és türelmesnek mutatkozott. Eddig viselkedése során a gyerekkorát száműzetésben töltő apja tanácsát követte, aki José Luis de Vilallonga írónak a következő vallomást tette:
Megtanultam nézni, hallgatni és csendben maradni.
Ugyanezt tette Fülöp is, aki egyszer már majdnem beadta a derekát, hogy adjon egy tévéinterjút, de a királyi ház végül nem engedte neki. Egyedül nyilvános rendezvényeken elmondott beszédeiből és két alapítványa közleményeiből lehet a személyes állásfoglalásaira következtetni, ezekben saját bevallása szerint elsősorban a fiataloknak szóló üzeneteket szokott elrejteni. A királysággal kapcsolatos vízióiról 2011 decemberében, egy Barcelonában megtartott prezentációban beszélt:
Szeretnék érvényt szerezni annak a határozott és állandó vágyamnak, hogy az intézményt minden pillanatban egyeztessük és összhangba hozzuk azokkal az időkkel, amelyeket megélünk, ösztönözve egy olyan projektet, ami egyesítené a múltunkat és a jövőnket, amely hagyományainkat az újítás és a haladás szellemébe foglalná.
Az 1972-ben született Letiziát már Fülöppel való viszonya előtt ismerhették a spanyolok: a CNN+ után 2003-tól a spanyol köztévénél, a TVE-nél volt riporter és bemondónő.
Az új királyné apja szintén újságíró, anyha ápolónő, míg nagyapja taxisofőrként dolgozott, így a középosztályból repül a királyi családba. A pár 2004-ben házasodott össze. A spanyol közvélemény egy darabig túl hidegnek találta Letiziát, ami azután változott meg, hogy húga 2007-es öngyilkossága láthatóan megrendítette.
A királynének nem Fülöp az első férje: 1999-ben hozzáment korábbi irodalomprofesszorához, akitől egy év múlva elvált. A pár eddig egy, a királyi palota kertjében lévő házban élt, Letizia elmondása alapján egyáltalán nem a világtól elzártan: rendszeresen hívnak át magukhoz barátokat, és nem pincérekkel körbevéve élték az életüket. A királyné így jellemezte saját magukat: „Emberek vagyunk, halandóak vagyunk, olyanok vagyunk, mint bármelyik korunkbeli pár”.
Bár a fenti kijelentésben konkrétumokat nehéz találni, annyi azért kiolvasható belőle: Fülöp nem akar konzervatív uralkodó lenni, és ami talán még fontosabb, nem akarja egy konzervatív uralkodó látszatát kelteni a monarchiával szemben amúgy is különösen kritikus fiatalok előtt.
Hogy ez milyen konkrét reformokban ölthet testet, arról egyelőre keveset tudni, de valószínűleg a királyi család fizetéseit átláthatóvá tevő intézkedéshez hasonlóakra kell számítani. A parlamentáris monarchia rendszere viszont várhatóan érintetlen marad, ugyanis ha valami, akkor a spanyol alkotmány szent Fülöpnek, erre már 18 évesen, a trónörökös cím hivatalos felvételekor megesküdött. 1999-ben egy amerikai útja során úgy fogalmazott:
Ha valami kétségem támad, megragadom az alkotmány grabancát, és nem engedem.
Ugyanezen az úton így jellemezte saját munkáját:
Ez egy olyan hivatás, amelynek csak egyetlen célja van: szolgálni a spanyolokat. (...) Az egész életem erre irányult.
Ha a hozzáállása az elmúlt tizenöt évben nem változott, akkor alkotmányos reformok kezdeményezését nem igazán várhatjuk tőle, igaz, ilyen hatásköre az uralkodónak nincs is, a törvényhozásban csak tanácsadó és orientáló szerepe van.
Fülöpöt a spanyol lapok alapos, olykor szőrszálhasogató figuraként mutatják be, aki nem szeret rögtönözni, és akinek rendkívül fontos a szolidaritás elve, olyannyira, hogy egyesek „előrehaladott szociáldemokrataként” jellemzik. A trónörökös mindent gondosan lejegyzetel, döntéseit hosszan mérlegeli. Már-már megrögzötten szeretne Spanyolország hasznára válni, és szeretné, ha mindenki elfogadná (éppen ezért már 1990 óta folyamatosan járja a spanyol független tartományokat, hogy ezzel „megkönnyítse közeledésüket a többi spanyolhoz”).
Fülöpnek ugyanakkor nyilvánvalóan változtatnia kell korábbi, zárkózott attitűdjén, ha komolyan gondolja, hogy nyitottabbá, mindenki számára hozzáférhetővé szeretné tenni a királyságot. Ezt láthatóan már el is kezdte: kedden például azon viccelődött újságírókkal, hogy fogalma sincs, mit mondjon csütörtökön, első királyi beszédében, úgyhogy adjanak neki tippeket.
Első, királyként töltött délelőttje elég sűrűn telik: csütörtök reggel I. János Károly átadta neki a hadsereg főparancsnokát illető vörös övet. A királlyá nyilvánítás első ünnepségét a királyi család hivatalos rezidenciáján, a La Zarzuelában tartották. Ezt követően Fülöp átment a parlament alsóházába, ahol megesküdött a spanyol alkotmányra, majd itt mondta el első királyi beszédét. Ebben többek között egy megújított monarchiát ígért, és azt mondta:
(...) személyes megyőződésem, hogy a parlamentáris monarchia alapvető szolgálatot tud tenni és kell is tennie Spanyolországnak.
Emellett beszélt arról is, hogy a királyságnak erkölcsi példát kell mutatnia a spanyol közéletben. Apja az eseményeket a királyi palotából tévén követi, mivel nem akarja elvonni a reflektorfényt a fiáról.