Hónapokig tartó patthelyzet és az Iszlám Állam (IS, régi nevén ISIS) egyre veszélyesebb térnyerése után elnök mellett miniszterelnöke is lehet már Iraknak. Hiába az amerikai légi csapások, a neheze még csak most jön, egy hónap alatt életképes koalíciót kellene összehozniuk, ami aztán felvehetné a harcot a bombázásokkal megállított, de meg nem roppantott iszlamistákkal.
A lassan két hónapja tartó politikai bénultság után hétfőn beindultak az események Bagdadban, Fuád Maszúm, a frissen kinevezett államfő Haider al-Ábádi parlamenti alelnököt kérte fel kormányalakításra. A törvényhozásban a síita többség is beállt Ábádi mögé, szemben az április választást egy síita szövetség élén megnyerő, de a kormányalakításra azóta is képtelen Núri al-Máliki eddigi miniszterelnökkel, aki a vesztét érezve még a hadsereget is kiküldte Bagdad utcáira a bejelentés előtt, összecsapások azonban nem robbantak ki.
Ábádi első felszólalásában rögtön nemzeti egységre szólította fel az irakiakat, hiszen egy minél szélesebb körű egységkormány felállítása lesz a legfontosabb feladata a következő egy hónapban. A most 62 éves új miniszterelnök kedvenc idézete ennek jegyében:
A vezetés kulcsa a tolerancia.
Képesítését tekintve elektromérnök, aki Szaddám Huszein évei alatt Londonba menekült, és onnan politizált a legfontosabb síita mozgalomban. A 2003-as amerikai invázió után tért vissza Irakba, ahol először tájékoztatási miniszter lett, majd a parlament pénzügyi bizottságának elnökeként dolgozott, derül ki a BBC portréjából. Habár nem áll gyökeresen szemben Málikival, de sokkal kevésbé tartják megosztó figurának, és külföldön is egyértelműen sokat várnak tőle.
A korábban már a kurd Maszúmot is alkotmányellenes döntéssel vádoló Máliki azonban jelezte, hogy esze ágában sincs félreállni, támogatóival a szövetségi bíróságon támadják majd meg a döntést. Így a síita belharc annak ellenére is garantált, hogy az elmúlt időszakban már egyre többen követelték a síiták érdekeinek túlzott támogatásával, és így a szunniták és kurdok elidegenítésével vádolt Máliki távozását, és az Egyesült Államok, valamint Irán egyetértése nélkül nehezen kaphatott volna Ábidi esélyt.
Washington természetesen rögtön bejelentette Ábádi támogatását, ahogy korábban már a Máliki által szintén támadott elnök mellett is kiálltak. Valójában már akkor sejteni lehetett, hogy megmozdul majd az állóvíz Bagdadban, amikor Obama szombati beszédében elég nyíltan a politikai patthelyzet megoldásától tette függővé, hogy érdemi lépéseket lehessen tenni az Iszlám Állam ellen, ehhez pedig a csütörtökön bejelentett légi csapásokhoz hasonló amerikai segítséget is megpendített.
Az Iszlám Állam előrenyomulásának számos áldozata közé tartoznak a jezidek is. A vallási kisebbség tagjai már Szíriából is tömegesen menekültek el, most pedig Irakban is sokuknak el kellett hagyniuk az otthonukat. A jezidek (angolul jazidi) egy kurd nyelvjárást beszélő népcsoport, akiknek vallása a zoroasztrizmussal és régi mezopotámiai vallásokkal rokon. Jezidnek csak születni lehet: ha valaki egy másik valláshoz tartozó emberrel házasodik, akkor elveszíti a jezid vallást. Számuk folyamatosan csökken, legfeljebb félmillióan élhetnek, elsősorban Szíria, Irak és Törökország területén, de van közösségük Németországban is.
Szunnita szélsőséges csoportok már Szaddám Huszein uralma alatt is üldözték a jezideket, többek között azért, mert úgy gondolják, hogy az Umajjád-dinasztia népszerűtlen második kalifájáról kapták nevüket (habár a BBC szerint a legújabb kutatások már megállapították, hogy ez nem így van). A jezideket szintén tévesen sátánistáknak is bélyegezték már. 2007-ben súlyos terrortámadást követtek el a jezidek több városa ellen, az autóbombás merényletekben 796 ember meghalt, 1562-en megsebesültek Moszul közelében. A támadás előtt fenyegető üzeneteket küldtek a közösség több tagjának
Az Egyesült Államok F-18-asokkal és drónokkal már legalább tizenöt légi csapást hajtott végre az elmúlt négy napban, de nem átfogó bombázásokról van szó. Eddig főként két helyszínre koncentráltak: a kurd főváros, Erbíl közelében, illetve a szíriai határhoz közel, a Szindzsar-hegynél csaptak le az Iszlám Állam aknavetőállásaira, tüzérségi ágyúira és konvojaira. Mivel az amerikai társadalmon belül elég komoly ellenkezés van egy külföldi, pláne egy iraki beavatkozással szemben, ezért egyelőre abban az esetben határoztak meg célzott légi csapásokat az Iszlám Állam ellen
Az már így is súlyosbította a humanitárius válságot Irak északi részén, hogy az Iszlám Állam elfoglalta a korábban a kurdok felügyelete alatt álló Szindzsár várost, a környékről és Szíriából pedig több mint százezer jezid menekült a Szindzsár-hegyre, ahol azonban víz és élelem nélkül csapdába estek. A rakéták mellett így aztán segélycsomagok is potyogtak az égből, a humanitárius misszióba pedig a bombázásokból hangsúlyozottan kimaradó Nagy-Britannia is Franciaország is beszállt. Az ENSZ-ben pedig azon dolgoznak, hogy egy humanitárius folyosót nyissanak Irak északi részén, habár ennek fenntartásához földi egységekre is szükség lenne.
Azt nem tudni, hogy az Iszlám Állam hány fegyverese halt meg a légi csapásokban. A Pentagon szerint sikerült megállítaniuk az előrenyomulásukat, de azt ők sem gondolják, hogy lényegesen meggyengítették volna a másfél hónapja az északi területekről elmenekülő iraki katonáktól éppen amerikai haditechnikát megszerző fegyvereseket. Az Iszlám Állam fegyveresei már el is foglaltak egy újabb települést Bagdadtól északra, szerdán pedig Szíriában, a török határ közelében is ellenőrzésük alá vontak több területet is.
A célzott csapások mellé amerikai harcoló alakulatokat semmiképpen sem küldenek, Washingtonból ehelyett azt várják, hogy a helyi erők biztosítsák majd a területeket, és vegyék fel a harcot az Iszlám Állam fegyvereseivel. Ehhez egyelőre a kurdokban találtak partnerre, hadseregük a légi támogatás mellett két korábban elveszített települést is vissza tudott foglalni. A bombázások mellé pedig még amerikai és francia fegyvereket is kapnak, hogy minden esélyük meglegyen az újabb sikerekre.
Az iraki kurdok ugyan népszavazásra készülnek, de a saját államuknak kikiáltását minden bizonnyal ellenezné Törökország és Irán is, ahol szintén él kurd kisebbség, az Egyesült Államok pedig többek között a NATO-ban fontos pozíciót betöltő Törökország álláspontja miatt ellenezte korábban a független állam létrehozását. A török vezetés és a kurd kisebbség viszonya azonban az éppen a kurdok szavazataival is vasárnap elnökké választott Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök alatt javult.
Törökországban a 80 milliós lakosság 15 százaléka kurd. A független kurd államért, majd pedig különböző szintű autonómiáért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű szervezet 1984 óta küzd a török kormányerőkkel, a harcokban 40 ezer ember vesztette életét. A PKK vezetője Abdullah Öcalan azonban 2012-ben tárgyalásokat kezdett a török kormánnyal, és márciusban tűzszünetet hirdetett, sok fegyveresük pedig visszahúzódott Irak északi részére. A kurdok helyzetéről a közel-keleti konfliktustérképet bemutató cikkünkben olvashat bővebben>>>
A kurdok régi amerikai szövetségesek, a fővárosuk, Erbíl pedig régóta stratégiai fontossággal bír, nemzetközi szervezetek és külföldi vállalatok is ide helyezték képviseleteiket, így nem véletlen, hogy többek között a város védelmében már léptek az amerikaiak. Negyven tanácsadójuk is Erbílben van, ahol többek között hírszerzési adatokat is megosztanak a kurdokkal. Másrészről viszont a függetlenségi népszavazásra készülő kurdok esetleges túlzott támogatása is nehéz helyzetbe hozhatja az Egyesült Államokat, amikor éppen nemzeti összefogást és konszenzust sürgetnek Bagdadban.
Az is jól látszik, hogy Obama még csak véletlenül sem akar abba a hibába esni, hogy az USA beavatkozzon valahogy a szunniták által lakott részeken is, ahol ez nagyon könnyen visszaüthetne, és még több törzset, települést fordíthatna az Iszlám Állam felé. A kurd területekkel ellentétben a Szaddám Huszein alatt elsőbbséget élvező szunniták közül sokan zsigeri ellenérzésekkel álltak az amerikaiakhoz a 2003-as invázió után, és a 2006-2007-es szektariánus erőszak fellángolásának bázisát is többek között szélsőséges szunnita szervezetek adták.
Az Iszlám Állam sem véletlenül ezekre a területekre tejresztette ki eddig elsősorban a befolyását, és itt, civilek közé ékelődve légi csapásokkal lehetetlen legyőzni őket. (Az Iszlám Állam Szíriában nyitott új frontjáról, és a meghódított területeken bevezetett uralmukról bővebben korábbi cikkünkben olvashat>>>) Obama azt már hangsúlyozta, hogy nincs amerikai katonai megoldás Irakban, csak az irakiak oldhatják meg a helyzetet. De ehhez Ábádi felkérése ellenére hozzákezdeni sem lesz könnyű.
Ábádinak egy hónapja van a kormányalakításra, ez alatt kellene meggyőznie a legfontosabb szunnita és kurd vezetőket, hogy ők aztán megpróbálják meggyőzni a saját népüket az új egységkormány sikeréről. A rengeteg megoldatlan kérdés – például Kirkuk olajváros és környékének státusza, plusz jogkörök biztosítása – mellett pedig Máliki és szövetségeseinek szembenállása miatt a síita vezetésen belül is a végletekig kiéleződhet a feszültség.
Azért már eddig is mutatkoztak pozitív jelek: az AP szerint Máliki egy hete utasította az iraki légierőt, hogy kapcsolódjanak be a harcokba északon a kurd erők mellett. A politikai holtpontról elmozdulva azonban még a hadsereg morálját is rendezniük kell, hogy valamilyen átfogó ellenoffenzívát indíthassanak az Iszlám Állam által elfoglalt területeken. Ez viszont továbbra is csak akkor lehet sikeres, ha a helyi szunnita lakosok is sorra az iszlamisták ellen fordulnak, akiknek uralma a kegyetlenkedések mellett pozitív vetülettel is járt egyes területeken.
Az iraki törvényhozókra még hosszú hónapok tárgyalásai várnak, és nem bújhatnak ki a reális megoldások elől ahhoz, hogy ezúttal valamilyen hosszú távon tartható megoldást találjanak a széttöredezett, kártyavárként billegő Irak helyzetére.