Index Vakbarát Hírportál

Nobel-békedíjat Putyinnak? Na ne!

2014. október 10., péntek 00:48

Péntek délelőtt 11 órakor hirdetik ki, ki kapta a 2014-es Nobel-békedíjat. A döntőbizottság az elmúlt években többször is mellélőtt a politikai méricskéléssel, reméljük, idén azért nem Putyin érdemeit akarja majd elismerni!

Soha még ennyi ember nem védte a békét, legalábbis ha a pénteken kiosztandó Nobel-díjra érkezett jelölések számát nézzük: a bírálóbizottsághoz ugyanis 278 jelölés érkezett, míg az eddig legaktívabb évben – történetesen tavaly – csak 259. A jelöltek között 47 szervezet is található. A rengeteg jelöltet azonban már márciusban leszűkítették egy 25-40 nevet tartalmazó listára, a megmaradt jelöltek alkalmasságát utána szakértők három hónapon keresztül emésztik. A 8 millió norvég koronával (300 millió forinttal) járó díj odaítéléséről október 10-én döntenek, de maga az átadási ceremónia csak két hónap múlva, december 10-én lesz.

Oroszországból szeretettel

Az eredeti jelöltek között több ismert névvel lehetett találkozni. Kezdjük azzal, akinek jelölését Oroszországon kívül szerintem mindenki trollkodásként fog fel, pedig a lelkes orosz hazafiak nyilván komolyan gondolták: Vlagyimir Putyin. De a 2014-ban alig 3000 meggyilkolt emberért – oké, közvetve – felelős orosz elnök mellett van egy komoly jelölt, aki szintén Oroszországban fogadhatja a gratulációkat: az amerikai titkosszolgálat szennyesét kiteregető Edward Snowden. Aki azért elég esélytelen – persze, ki tudja, ugye –, mivel az egykori munkaadói által üldözött extitkosszolga elismerésével a bizottság gyakorlatilag felülbírálná saját 2009-es döntését, amikor is Snowden volt munkáltatójának, Barack Obamának adta oda lényegében néhány hangzatos szlogenért a díjat.

A tekintélyes békekutató Intézet (Peace Research Institute Oslo - PRIO) igazgatójának esélylatolgatásában még egy komolyabb oroszországi jelölt: az egyik utolsó ellenzéki orgánumnak számító Novaja Gazeta, mely az MH-17 es utasszállító lelövése után ezzel a címlappal jelent meg:

Bocsáss meg, Hollandia!

De az al-Dzsazíra információi szerint a Nobel-bizottság nem akar semmi meglepőt húzni, és kiszámítható döntésre számítanak a fogadóirodák is. Az oddsok pedig azt mutatják, Ferenc pápa a díj toronymagas esélyese. A 77 éves argentin származású egyházfőnek egymagában sikerült globális sikerideológiává emelni az eddig csak Latin-Amerikában létező katolikus szocializmust. És mivel a konok materialistákat is kenyérre kenő argentin egyházfő úgy érzi, nincs már sok ideje hátra, ezért olyan lendülettel bontja le a vatikáni tabukat, hogy ha így folytatódik, hamarosan nem Gyurcsány Ferenc, hanem Semjén Zsolt fogja felmondani a vatikáni szerződést.

Alkotmányvédők és fűlegalizátorok a listán

A tavalyihoz hasonlóan idén is a szűkített listára várják Malala Juszufzait. A pakisztáni lány BBC-n vezetett blogjával vívta ki a tálibok haragját, akik 2012-ben majdnem végeztek is vele. Azóta a még mindig poétikusan ifjú Juszufzai a harmadik világbeli nők felvilágosodásának egyik szimbolikus alakjává vált. Ha rajtam múlna, én már tavaly is odaadtam volna neki a Nobel-békedíjat, de azóta a körülötte lévő felhajtás kicsit csillapodott, ezért nem tartják olyan esélyesnek, mint Ferencet.

Szintén a kevésbé esélyes jelöltek közé tartozik az ugyancsak dél-amerikai reformállamfő, Jose Mujica uruguayi elnök, aki a marihuána legalizálásáért kapott jelölést. A marihuána dekriminalizálása ugyanis nem csak azért érdemelhet békedíjat, mert a fűtől mindenki olyan lesz, mintha benyelte volna őt a Macskafogó, hanem azért is, mert a 78 éves Mujica az első olyan vezető, aki nemzeti szinten is hátat fordít a „drogok elleni háború” milliók életét megkeserítő  dogmájának.

Szintén Ferenc pápa mögé szorul Helmut Kohl volt szövetségi kancellár is, akit névleg a békésen megvalósuló német egység és a volt KGST-országok demokratikus átmenetében játszott szerepe miatt már többször is jelöltek, de esetleges díja nem is a béketeremtésnek szólna, inkább általános tisztelgés lenne a 84 éves, igen beteg államférfi előtt.

Titkos esélyesként emlegetnek még egy furcsa csoportot: „azokat a japán embereket, akik támogatták az alkotmány kilences cikkelyének megőrzését”. Ez a bizonyos kilences cikkely még 1947-ből, a Douglas McArthur tábornok által támogatott szövegből származik, és szigorúan kizárja, hogy a japán haderők a szűkebben vett önvédelmen kívül más hadmozdulatokban is részt vegyenek. A cikkely védelmére egy tavaly egy 37 éves családanya online kezdett aláírásgyűjtésbe, miután Abe miniszterelnök kifejezte szándékát, hogy lazítana a korlátozáson.

Ezt hogy nem kaphatta meg Gandhi?

Tavaly a díjat a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons – OPCW) kapta, azelőtt pedig furcsa módon a nemzetek közti kooperációt és egyeztetési mechanizmusokat valóban új szintre emelő, ámde súlyához képest a fegyveres konfliktusok megoldásában is feltűnő impotenciát mutató Európai Unió részesült elismerésben.

Mert persze mint minden hivatalos, nagy presztízsű elismerés, az 1901 óta odaítélt Nobel-békedíj története is hemzseg az érthetetlen mód kihagyottaktól és érdemtelenül díjazottaktól.

Nehezen hihető például, hogy minden békemozgalmár példaképe, Mahatma Gandhi, vagy a rendszerváltó cseh drámaíró-államfő Václav Havel nem kapott díjat, de 2007-ben amiatt is sokan háborogtak, hogy az akkor 97 éves embermentő Irena Sendler életműve helyett Al Gore volt amerikai alelnök kissé bombasztikus környezetvédelmi könyvét díjazták.

Az utóbbi években a díjat odaítélő bizottság amúgy is kicsit könnyen bedől az amerikai politikusok imázsának: 2009-ben például gondolkodás nélkül felszállt az Obama hype-vonatra, pedig az odaítélt békedíjjak megelőlegezett bizalmat az elnök egyáltalán nem hálálta meg. Számlájára inkább kegyetlen dróntámadások, az orwelli disztópiát idéző kémhálózat, valamint a közel-keleti konfliktusban mutatott – százezrek életét követelő – tehetetlenség írható. Jellemző, hogy az akkor alig háromnegyed éve hivatalban lévő Obama kitüntetését még legközelebbi tanácsadója is ostoba talpnyalásnak tartotta.

Persze nem Obama volt az első politikus, akinek a díja igazi blamázsnak bizonyult: 1994-ben a Jasszer Arafat, Simon Peresz, Jichák Rabin trió az izraeli–palesztin megbékélésért tett erőfeszítésekért kapta meg az elismerést, ami az elmúlt húsz év intifádákkal, ki- és betelepítésekkel terhelt történelmét tekintve elég korainak tűnik. De ne legyünk igazságtalanok: az északír helyzet rendezésének motorjai, John Hume és David Trimble az 1998-ben átvett díjuk minden egyes øreért alaposan megszolgáltak.

Az eddigi 94 odaítélt elismerést – a két világháború alatt, illetve a húszas években voltak hiátusok – csak egyetlen ember utasította vissza. Lê Đức Thọ vietnami politikus 1973-ben nem volt hajlandó átvenni a díjat, amit Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel közösen érdemelt ki a bizottság szerint a vietnami háborút – legalábbis annak Egyesült Államokat érintő részét – lezáró párizsi békeszerződésért. Thọ szerint ugyanis Kissinger nem érdemelt semmit, mivel az USA többször megsértette a megállapodást – és ebben igaza is volt, annyi kiegészítéssel, hogy mindkét oldal megsértette a fegyvernyugvást, az oslói döntés azután még bénábbnak tűnt, hogy a háború még két évig, Dél-Vietnam 1975-ös bekebelezéséig folyt.

Nade elég a merengésből: Ön szerint idén ki érdemli meg a Nobel-békedíjat?

  • 809
    Tényleg egyedül Putyin látja, hogy a békéhez vezető út holttestekkel van kikövezve?
  • 772
    Ferenc pápa egy élő szent
  • 341
    Edward Snowden, a Sötét Lovag
  • 256
    Malala juszufzai, a bátor blogger
  • 113
    Mujica az én emberem!

Rovatok