Stéphane Charbonnier, a Charlie Hebdo szerdán agyonlőtt vezető szerkesztője rajta volt az al-Kaida magazinjának egy nemrég megjelent számában kiadott halállistán, azaz a hit védelmében kivégzendő hitetlenek listáján, írja a Slate.

A listán, amelynek a mottója „Naponta egy golyó az agyba a hitetleneket távol tartja”, Charbonnier mellett szerepel még Kurt Westergard, a dán Mohamed-karikatúrák szerzője, aki már túlélt egy merényletet, Flemming Rose, a karikatúrákat kiadó Jyllands-Posten szerkesztője, Lars Vilks, egy svéd művész, akit egyszer már szintén megpróbáltak megölni iszlamisták, Geert Wilders, a holland iszlámellenes Szabadságpárt vezetője, és Salman Rushdie író is. 

A lista két nőt is felsorol, de a róluk kép nem szerepel a magazinban. Egyikőjük Ayaan Hirsi Ali, egy szomáliai-amerikai aktivista, aki többször kritizálta az iszlámot, és Molly Norris, egy amerikai rajzfilmes, a „Mindenki rajzoljon egy Mohamedet!"-nap kezdeményezője. Norris a South Park egy 2010-es, Mohamedről szóló epizódjának a cenzúrázása miatt hirdetett tiltakozó akciót, amiben arra buzdított, hogy mindenki rajzoljon Mohamedeket, mert mindenkit úgysem tudnak megölni az iszlamisták, és így értelmetlenné válik a fenyegetőzésük.

Az Inspire magazint az arab-félszigeti al-Kaida adja ki, ami megerősíti azt a sejtést, hogy a jemeni al-Kaida-sejt segített a szerdai merénylet kivitelezésében. A lapnak már több merénylet elkövetésében szerepe volt, egyrészt az uszító szövegei, másrészt a részletes pokolgép-készítési útmutatói révén. A letisztult dizájnjáról és provokatív főcímeiről is elhíresült újság egyszer „Hogyan készíts pokolgépet az anyukád konyhájában” címmel jelent meg.

A magazint két amerikai al-Kaida tag, Anwar al-Awlaki és Samir Khan alapította, őket 2011-ben egy dróntámadásban megölték. A lap azóta is viszonylag rendszeresen megjelenik. Szakértők szerint nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a magazin cikkeinek, amelyek legalább annyira szólnak a nyugati médiának, mint a potenciális dzsihádistáknak, ugyanakkor jól bemutatják azt a gondolkodásmódot és azt a különös fixációt a karikaturistákra és művészekre, amely a szerdai merénylethez vezethetett.