Egy auschwitzi túlélő a lüneburgi tartományi bíróságon kezet nyújtott a tárgyalóteremben a 300 ezer ember meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt Oskar Gröningnek, az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőrnek. A gesztust élesen elítélte a perhez magánvádlóként csatlakozó 49 másik egykori fogoly, írja a Spiegel.

A 93 éves Oskar Gröningnek a 81 éves Eva Kor nyújtott kezet, akin Auschwitzban ikertestvérével együtt borzalmas orvosi kísérleteket végeztek, többi családtagját pedig megölték. Eva Kor azt mondta: ő mostanra megbocsájtott a náciknak, de szerinte ez a megbocsájtás sem menti fel a gyilkosokat a büntetőjogi felelősség alól.

A gesztust a másik 49 magánvádló ügyvédjei közös nyilatkozatban ítélték el:

Mi nem tudunk megbocsájtani a 300 ezer ember meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt Gröning úrnak, aki ráadásul eddig úgy gondolta, ő mentes minden büntetőjogi felelősség alól.

Az ügyben a Nemzetközi Auschwitz Bizottság is állást foglalt. Eszerint a túlélők nincsenek abban a helyzetben, hogy megbocsássanak a tetteseknek, tekintve, hogy azok évtizedeken át elhallgatták tetteiket. A túlélők azt sem tudhatják, hogy meggyilkolt családtagjaik nevében megadhatják-e ezt a megbocsátást.

A per egyik magánvádlója a debreceni származású Pusztai (leánykori nevén Fahidi) Éva, aki a tárgyalás előtt tett nyilatkozatában azt mondta: számára nem a büntetés, hanem az ítélet, a német társadalom állásfoglalása a fontos. Pusztai Éva azt mondta: sohasem gondolta volna, hogy valaha egy német bíróság előtt tehet tanúvallomást az Auschwitzban történtekről. Számára ez a mostani per igazi jelentősége.

Egy másik túlélő, a 86 esztendős Hedy Bohm a bíróságon arról beszélt, hogy Auschwitzba érkezésük után azonnal elválasztották édesapjától, majd édesanyjától. Nem tudtak elköszönni egymástól, és bár ő végig abban a hitben élt, hogy majd a háború után újra találkoznak, soha többet nem láthatták viszont egymást.  Bohm azt mondta: nincs benne bosszúvágy, de soha nem is tud megbocsátani. Ezt talán Isten tudja megtenni, de ő nem. 

Oskar Gröning pere április 21-én kezdődött a lüneburgi tartományi bíróságon. Gröning 1940-ben, 19 évesen azért jelentkezett az SS-be, mert saját bevallása szerint szeretett volna az elit csapathoz tartozni. A lágerbe 1942-ben helyezték, de akkor még csak azt mondták neki, hogy kényelmetlen feladat vár rájuk. Az első este mondták el neki, hogy egy megsemmisítő táborba került. A már ott szolgálók azzal dicsekedtek, hogy 24 óra alatt "el tudnak intézni 5 ezer halottat".

Vallomása szerint 1942-ben a hátrahagyott hulladék között felsírt egy csecsemő, mire egy szakaszvezető odalépett, felkapta a csecsemőt és egy teherautónak csapta. Gröning azt állította: eddig a pontig volt Adolf Hitler elkötelezett híve, de akkor "világok törtek össze" benne és másnap kérte az áthelyezését a frontra.

Kérelmét csak 1944 októberében teljesítették. Addig feladata az volt, hogy a haláltáborba szállított és gázkamrába küldött emberek hátrahagyott csomagjait eltakarítsa a rámpáról (hogy a következő transzport ne fogjon gyanút). Átkutatta a csomagokat, a bennük talált pénzt bevételezte és Berlinbe küldte az SS illetékeseinek. Állítása szerint amikor 1944-ben a vádban szereplő úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) zajlott Auschwitz-Birkenauban, akkor már nem tartozott a feladatai közé a foglyok csomagjainak őrzése, mert előléptették, így csak három alkalommal végzett ilyen tevékenységet, amikor másokat helyettesített a vasútállomás rámpáján.

Gröning a bíróság előtt azt mondta: kétségtelen, hogy erkölcsileg bűnrészes a haláltábor működtetésében, és ezért bocsánatot kér, ügyének büntetőjogi vonatkozásait azonban a bíróságnak kell megítélnie.