A menekülthullám frontvonalába, Máltára utaztunk, hogy két meglepő ténnyel is szembesüljünk. 1. A földközi-tengeri sziget valójában a Fidesz mintaállama. 2. Az országból úgy tűntek el a menekültek, hogy arról a világ mit sem tud. Van összefüggés a kettő közt? Málta még a BBC-t is félrevezette. Minket nem sikerült.
Málta apró sziget a földközi-tengeri menekültútvonal kellős közepén, Lampedusa környékén. Érdekessége, hogy míg Lampedusára özönlenek a menekültek, Máltán olyan csendes a helyzet, mintha még tartana a kilencvenes évek, amikor nem a migráció volt Európa fő problémája.
De az ország sok más okból is az Orbán-kormány álma lehet.
Máltán tehát megvalósult mindaz, amiért Orbán kormánya még csak küzd. Mindez úgy, hogy míg a világ szemében Málta a menekültválság egyik szimbóluma, a szigetre évek óta nem érkeznek menekültek. És erről nem beszél senki. A BBC egyik közelmúltban megjelent cikkében például hosszasan ecseteli, milyen hatással vannak Máltára a tengeren zajló menekülttragédiák, meg sem említve, hogy a menekültek jelentette probléma náluk már a múlté.
Csak az idei évben több mint százezer ember kelt át a Földközi-tengeren, hogy Európában keressen menedéket. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint Olaszországba 54 ezer, Görögországba 48 ezer, Spanyolországba pedig 920 ember menekült. Máltán idén 91 embert regisztráltak.
Máltára a délolasz Lampedusa szigetéről érkeztem, ahol naponta százával találkoztam az aznap kimentett menekültekkel. Ehhez képest sokkoló volt, amikor alig 160 kilométerrel keletebbre azzal nyitotta beszélgetésünket az Aditus jogvédő iroda vezetője, Neil Falzon:
Máltára másfél éve nem jönnek menekültek. 2015-ben csak 91 migráns érkezett hozzánk.
Mint kiderült, nem paranormális jelenség áll a háttérben, amely elrejti Máltát a hajók radarjai elől. 2013-ig ugyanakkora volt a nyomás az országon, mint a közeli Olaszországon. Egyedül 2013-ban kétezer menekült érkezett hajón Máltára, és előző évben is 1800 felett volt ez a szám. Az adatok értelmezéséhez fontos figyelembe venni, hogy a sziget lakossága csupán 400 ezer fő, területe pedig valamivel kisebb, mint Budapesté.
Málta hozzáállására a menekültáradat közepette mindazonáltal a hisztéria és a kicsinyesség volt a jellemző: a kormány segítséget követelt az EU-tól, miközben huzavonába kezdett Olaszországgal arról, hogy a tengeren kimentetteket melyik országba vigyék. Írtunk is az egyik esetről, amelyben a menekültekkel megrakott mentőhajó egy ilyen alkudozás miatt addig vesztegelt a tengeren, amíg egy állapotos, 18 éves lány meghalt.
Aztán Málta hirtelen eltűnt a hírekből.
„Elindult az olaszok tengeri mentőmissziója, a Mare Nostrum, majd az EU finanszírozta Triton, és Máltára nem szállítottak több migránst. Mindenkit Olaszország fogadott be” – rakta össze a sztorit Neil Falzon.
„A zárt táborok jelenleg üresek. Összesen nyolc ember van abban a táborban, amelyet korábban a túlzsúfoltsága miatt kritizált az EU” – erősítette meg a meglepő információkat a menekültekkel foglalkozó jezsuita szervezet, a JRS munkatársa.
„A mentőhajók nem hozzánk, hanem Olaszországba viszik azokat, akiket kimentettek. Az idei 91 menekült is úgy kerülhetett ide, hogy útközben nem találkoztak mentőhajóval, és véletlenül eljutottak egészen Máltáig” – fedte fel a különös helyzet részleteit a jogvédő iroda vezetője, Neil Falzon.
De milyen nemzetközi egyezmény teszi lehetővé, hogy Málta teljesen kimaradjon a mizériából akkor, amikor az EU hivatalosan a tagországok szolidaritását propagálja?
„Hivatalosan semmilyen megállapodás nincs. Háttéralkuról lehet szó – adott újabb meglepő részleteket a képhez Falzon. – A szakértők csak következtettek erre, amikor feltűnt, hogy hirtelen drasztikusan csökkent a menekültek száma.” A jogász szerint a kormány szándékosan kerüli a témát. „Próbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Talán azt remélik, ha nem beszélnek a témáról, akkor senkinek nem tűnik fel, hogy hozzánk már nem kerülnek menekültek.”
„Egy újságíró megkérdezte a miniszterelnököt, hogy mi áll a menekülthelyzet változása mögött. Azt a választ kapta, hogy az olaszok megértik Málta nehézségeit, és ezért fogadják be az összes kimentettet. Málta szerepéről pedig annyit mondott, hogy mi valamilyen más módokon segítünk. De azt senki nem tudja, mit is jelent ez a segítség, és meddig tart a titkos alku.”
Ezt már a jezsuiták munkatársa, Mark Cachia szerzetes mesélte egy iskolában berendezett, puritán irodában.
Újságírónk veszélyes kalandba bocsátkozott. Álruhában, egy csapat afgánnal átszökött a szerb–magyar határon.
A JRS nevű jezsuita szervezetről egyébként annyit kell tudni, hogy a vallási közösség nem a kormány menekültellenes lépéseihez nyújt támogatást, hanem humanitárius munkát végez. A fent említett Aditus mellett ők is dolgoznak az ország zord menekültügyi szabályozásának humanizálásában. Részt vesznek a zárt táborokban élők egészségügyi ellátásában, pszichológiai és jogi segítséget nyújtanak, és támogatják a migránsok munkavállalását.
Munkájuk pedig a jelenlegi helyzetben is van:
Málta már évekkel ezelőtt megvalósította azt, amiben a magyar kormány még csak nyilatkozatokkal nyomul: az emberi jogi macera, egyéni panaszokkal való szöszmötölés helyett minden menekültet bűnözőként kezelnek, és érkezés után menekültügyi őrizetbe helyeznek. A „menekültügyi őrizet” elnevezésről hamar kiderült, hogy erős eufemizmus.
Menekültügyi őrizetnek hívják, de az csak egy börtön volt
– mesélte a Hal Far melletti menekülttáborban a húszéves Mohamed. A szomáliai srác 17 éves volt, amikor Máltára került, de hamis útlevéllel sikerült egészen Svédországig jutnia. „Svédország nagyon jó volt. Amíg a menekültkérelmem elbírálására vártam, tanulhattam, normális helyen laktam. Aztán Dublin miatt (a dublini rendeletet emlegetik így bosszús arccal a menekültek) visszaküldtek Máltára. akkor már 18 voltam, úgyhogy beraktak őrizetbe. Két hónapot voltam benn. Mintha bűnöző lennék, úgy bántak velem” – csóválta a fejét a srác, aki két éve már egy nyitott táborban él, távol a lakott településektől, egy konténerben.
A zárt táborok egyébként nem mindenben olyanok, mint egy börtön. Mert amíg a börtönben tudható, meddig tart a rabság, a menekülteket kiszámíthatatlan ideig tartják rács mögött. Az EU kemény fellépéséig elfogadott volt, hogy aki menekültstátuszt kért, azt kérelme elbírálásáig rács mögött tartották. Mivel a törvények bizonytalanul fogalmaznak, akár évekig is élhettek börtönkörülmények közt ártatlan emberek. Így pont azokat szívatták a legjobban, akik addigra már megszenvedték saját országuk körülményeit, és éppen ezért kérelmeztek menekültstátuszt.
A JRS jezsuita szervezet munkatársa sem látott sok különbséget a börtön és a menekültügyi őrizet közt:
Ha az őrizetben tartott migránsnak orvoshoz kell mennie, akkor megbilincselik, és láncon, két katona kíséretével vezetik a kórházba.
„Az ilyesmi csak növeli a máltaiak idegenellenességét, hiszen hogy találkoznak menekültekkel? Bilincsben, őrök kíséretében. Nem csoda, ha a migrációt a bűnözéssel társítják" – mutatott rá Mark Cachia szerzetes a káros gyakorlat hosszú távú következményeire.
„Málta a központi földközi-tengeri útvonalon fekszik. Ez nem az az út, amit a gazdasági menekültek használnak” – támasztotta alá a gyakorlat embertelenségét Neil Falzon. Az ügyvéd adatai szerint a Máltán élő migránsok fele szomáliai, a többiek pedig főleg szírek, eritreaiak és líbiaiak. Csupa olyan ország, amiről a káosz és a háború jut eszébe bárkinek, aki az utóbbi pár évben egy újságot is kinyitott.
A máltai kormány egyébként bevallottan is elrettentési céllal kényszerítette gyalázatos körülmények közé a szerencsétlen embereket. „Az a jó, ha a menekültjogokat kérelmezők majd hívják a rokonaikat, hogy elmondják, Málta szörnyű hely, ne gyertek ide" – nyilatkozta a magyar kormány logikáját megelőlegezve Tonio Borg máltai külügyminiszter 2009-ben.
„Látható, hogy ez a hozzáállás nemcsak embertelen, de értelmetlen is. A menekültek ugyanúgy érkeznek ezek után is, senkit nem rettentett el ez a gyakorlat. Más kérdés, hogy most már Olaszországba viszik őket az EU mentőhajói" – értékelte röviden kormánya stratégiáját Neil Falzon.
A menekültügyi őrizet embertelenségbe oltott értelmetlenségére később egy menekültkocsma pultjánál kaptam példát. Abdulnak, a kocsma üzletvezetőjének története annyira erős volt, hogy néhány mondat után arról is megfeledkeztem, hogy az etióp férfi az északi hemiszféra legtökéletesebb Demjén Rózsi-hasonmása.
„Huszonöt éve élek Máltán, az első öt évben legálisan, vízummal voltam itt. Dolgoztam, házat béreltem, volt megtakarításom" – mesélte, miközben hiába próbálta lehalkítani a bömbölő etióp popzenét. (Ami egyébként a pop egyik legjobb vonulata, de ez mellékszál.) Végül feladta a kísérletet, és ordítva adta elő, miként rántották ki a lába alól a szőnyeget a menekültellenes szabályok szigorításával.
Az évek óta Máltán élő férfi a menekültellenes hisztéria kezdetével, egyik napról a másikra lett bevándorló a törvények alapján. Egy évre zárt táborba csukták, majd nem részletezett, de sejthető okokból három hónapra pszichiátriára került. Az életbe visszatérve házát kirabolva találta, pénze nem maradt, és kénytelen volt beköltözni az egyik nyílt menekülttáborba. Azóta is ott él, onnan igazgatja a New Tiger Pubot.
Azt a kocsmát, amely cikkünk második részének fő helyszíne lesz.
A következő fejezetben autós üldözésbe botlunk, majd elmerülünk a Rejtő-regénybe illő négyszintes menekültplázában, a lepattant kikötő szélén. Mindezt azért, hogy lássuk, milyen az élet, ha csapdába ejti az embert Málta.