Lenin monumentális, 19 méteres gránitszobra Kelet-Berlin nagy októberi szocialista forradalomról elnevezett terén magasodott a város fölé – de csak 31 évig, mert a rendszerváltás után az államszocialista emlékművet ledöntötték, 120 darabra vágták, teherautó-platókra tették és eltemették. Az, hogy miért ásták be a német fővároshoz közeli erdőben a homokos talajba, meglepően hamar elfelejtődött, ahogy az is, hogy pontosan hol kellene keresni a kommunista fejet.

Legalábbis a berlini hatóságok erre hivatkoztak, amikor tavaly felmerült, hogy egy Spandauba tervezett, a hajdanvolt berlini emlékműveket összegyűjtő kiállításra újra prezentálni kellene a szobrot. Magas költségekről és politikai érzékenységről is beszéltek, de időközben egy dokumentumfilmes jelezte, ő nagyon is tudja, hol kellene keresni, ha valóban szeretnének véget vetni a fejetlenségnek.

A város, többek között a sajtónyomás miatt, végül is meggondolta magát, és engedett a kiállításszervezők kérésének. Ekkor azonban újabb akadály lépett fel: a gyíkok, amelyek a környezetvédők és a német újságok szerint remekül érezték magukat Lenin fejében, illetve az afölött kialakított fészkükben.

A történelem és a természet harca végül kompromisszumos megegyezéssel ért véget: megvárják, amíg az állatok felébrednek téli álmukból, és még azelőtt új, bolsevikmentes élőhelyre szállítják őket, mielőtt a gyíkocskák nyáron újra összecsajoznák és összepasiznák Lenint, aki élt, él és élni fog. A kiállításon egyébként a szobrot úgy szeretnék bemutatni, ahogy a föld alatt volt – hogy ezt pontosan hogy képzelik, még nem világos.