Elvághatják a kormányerők a legnagyobb szíriai várost: Aleppótól északra ugyanis hétfőn az Aszadhoz hű csapatok elfoglalták Dwyer az-Zajton és Tal Dzsbin városkákat, majd keletre fordulva erőteljesen előrenyomultak Nebbul és az-Zahra'a felé, melyeket iszlamista frakciók tartanak ostrom alatt. Keddi jelentések szerint már csak egy öt kilométeres korridor van a felkelők kezén, és ha ez bezárul, akkor az utolsó Törökország felé tartó utánpótlási útvonal is elvész. Északról pedig teljesen elszigetelődik a legnagyobb szíriai város, Aleppó.
A kormányerők offenzívájában a jelentések szerint igen jelentős kontingenssel képviselteti magát a Hezbollah libanoni síita terrorszervezet, az iráni Köztársasági Gárda, valamint Irakból átdobott síita milíciák. A helyszínen készült fotók alapján a legmodernebb orosz gyártmánynak számító T-90-es harckocsik is támogatják az előrenyomulást, az orosz légierő pedig teljes mértékben Aleppó térségébe összpontosítja erejét:
A török határtól Aleppóig nyúló sávban Tal Rifat és Aziz városát is porrá bombázták, a katonai célpontok mellett több lakóházat is a földdel tettek egyenlővé. A szárazföldi előrenyomulással összehangolt légioffenzíva újból bebizonyította, hogy Putyin stratégiai prioritása nem az Iszlám Állam megdöntése, hanem Aszad törekvéseinek támogatása.
Azért az oroszoknak annyiban igaza van, hogy pont a 2012 óta vívott városnál a felkelők oldalán is igen sűrű a dzsihadisták koncentrációja. Itt a legaktívabb az al-Kaidához tartózó - mondjuk elképesztően pragmatikusan politizáló - an-Núszra Front, és az egy fokkal szalonképesebb, de szintén szalafista ideológiát követő Ahrar as-Sham. Azonban Aleppónál több tucatnyi ellenzéki frakció is harcol, melyet az Egyesült Államok fegyverrel is támogat - például a legendás XII. századi aleppói emírról elnevezett Núr ad-din Mozgalom. De az oroszok őket is terroristának bélyegzik, és ugyanúgy bombázzák, mint az al-kaidásokat.
Aleppó ostoma 2012-ben kezdődött, azóta az Aszad-hű erők és a felkelő milíciák kusza frontvonalat alakítottak ki. Az amúgy sem egyszerű felállást bonyolítják az Aleppó kurd kerületeit ellenőrző pesmergák, illetve az Iszlám Állam fenyegető árnya: a városközponttól alig 15 kilométerre keletre kezdődik a Kalifátus határa.
A békeidőben csodálatos város az elmúlt négy évben romhalmazzá változott, történelmi városfalait szétlőtték, szintén legendás piacát tűz emésztette el. A pusztításban mindenki részt vett: a kormányerők nehéztüzérséggel és hordóbombákkal, az iszlamisták pedig a történelmi emlékek - mint a húszas évekbeli Nagy Szeráj vagy a Kuszruvijah-mecset - tudatos megsemmisítésével. A békeidőkben még kétmilliós város lakói közül több százezren menekültek el (a pontos veszteségekről még becsléseket sem sikerült előtúrnom).
És miközben teljes erővel folyik a küzdelem, eközben Genfben - ezúttal már a vonakodó ellenzékiek részvételével - folytatódnak a fegyverszüneti tárgyalások. Eredményekről nem tudni, de most már az ellenzéket sürgeti az idő, mivel mind északon, mind a déli Daraa környékén visszaszorulóban van.
A legjobban azonban a Nyugatot sürgeti az idő, hiszen az újból mozgásba lendülő frontvonalak újabb menekülthullámokat indíthatnak útnak. A kudarcok ráadásul az iszlamistákkal katonai szinten amúgy is szorosan összefonódott ellenzéket tovább radikalizálhatják. A minden tárgyalásból kizárt an-Núszra pár napja már tett javaslatot egy szorosabb szövetségre. Az ajánlatra a legtöbb milícia egyelőre nagyon óvatosan reagált, a szaúdiak és törökök által támogatott Ahrar as-Sham pedig kerek-perec vissza is utasította.