Hevesen győzködik Barack Obama elnököt tanácsadói, hogy Líbiában is vegye fel a harcot az Iszlám Állammal - írja a csütörtöki New York Times. A Pentagon adatai alapján ugyanis kiderült, az eddig kalkuláltnál jóval több harcosa van Líbiában az Iszlám Államnak,

De hogy került oda ennyi dzsihadista Líbiába?

A helyzetről itt írtam hosszabban, de azért érdemes felidézni: Moammer Kadhafi diktátor 2011-es megbuktatása után az addig is leginkább erőszakkal összetartott ország lényegében megszűnt: két kormány alakult, két fővárossal, két parlamenttel. Az egyik az európai hatalmak által el nem ismert, de Törökország és Katar által támogatott mérsékelt iszlamista Líbia Hajnala Tripoli központtal, illetve a Nyugat által legitimnek tekintett Méltóság Tobrukban.

Rajtuk kívül több száz milícia és fegyveres frakció alakult, a délnyugati sivatagban pedig a tuareg és a tebu törzsek de facto függetlenné váltak, majd háborúba kezdtek egymással az olajmezők irányítása felett. A kaotikus állapotokat tetézte, hogy azonnal idetelepültek a legnagyobb embercsempész-hálózatok, melyek Zuvara és Gallabulli kikötőiből hajózzák ki Európa felé az Afrikából és a Közel-Keletről idesereglett menekülteket.

És ahogy az Irakban, Szíriában vagy Jemenben történt, a líbiai káoszba 2014-ben befészkelte magát az Iszlám Állam is, mely Szirt város körül három új tartományt (vilajetet) alakított ki. És itt az Iszlám Állam - mondjuk a Kaukázustól vagy a Fülöp-szigetektől eltérően - nem csak a környéket rettegésben tartó terrorszervezetként működik, hanem valódi állami hatalmat birtokol. Bevezette a sáriát, embereket kezdett el lefejezni - és persze igyekezett átvenni az uralmat a francia és olasz cégek által működtetett olajkitermelés felett is. Ennek érdekében a tenger felől elkezdte támadni a Bengázi-öböl kikötőit és olajipari munkásokat toborzott.

Az új terület iszonyatosan gyorsan elkezdte felszívni a Maghreb önkénteseit, akiknek eddig egészen Szíriáig kellett elvergődniük. Emiatt is ugrott meg az egy évvel ezelőtt meg a líbiai tartományok fegyveres ereje. Szakértők már régóta háborognak amiatt, hogy alkalmi dróntámadásokon és teljesen alkalmatlan erők ad hoc felkarolásán kívül semmi nem történt az elmúlt években. Miközben a partok előtt egy egész uniós flotta cirkál, mely azonban csak a menekültek kihalászásával foglalkozik. Pedig pont az Uniónak elemi érdeke lenne a rendezés, hiszen Líbiában komoly európai befektetések vannak, ráadásul Málta csak 550, Kréta pedig 800 kilométerre van a terroristák bázisaitól. Adam B. Schiff demokrata képviselő, a hírszerzési bizottság tagja arra figyelmeztette az Öreg Kontinenst, hogy

Líbia a kapu Európa déli felébe.

A New York Times információi szerint Ashton Carter védelmi miniszter egyszerre akarja előremozdítani a politikai rendezést és a katonai műveleteket. Ezért az USA a jövőben a következő lépéseket tervezi:

• nagy nyomást gyakorol az ország politikai újraegyesítése érdekében, melyen az ENSZ is keményen dolgozik.

• megpróbál több európai országot - a korábbi gyarmattartó Olaszország neve konkrétan felmerült -, hogy járuljon hozzá egy "helyi stabilizációs erő" kialakításához.

• és heteken belül döntést hoz arról, hogyan mérjen - Joseph F. Dunford tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökének szavai szerint - "döntő katonai csapást" a helyi Iszlám Államra. Azért az amerikaiak - Irakhoz és Szíriához hasonlóan itt is ódzkodnak a nagylétszámú kontingens bevetésétől, elsősorban légicsapásokat és kommandósakciókat terveznek, illetve a Szíriában korlátozottan sikeres módszert alkalmazva a Nyugattal szövetséges milíciákat akarják kiképezni-felszerelni.

• a végső döntésig pedig folytatódnak a brit és amerikai különleges erők által végrehajtott felderítő akciók, mely során feltérképezik az IS helyi erőit és kijelölik azokat a célszemélyeket, akiket likvidálni kell. Novemberben már ilyen felderítő-megsemmisítő műveletben sikerült Abu Nabil katonai parancsnokkal végezni.