Külföldi újságírókat és orosz jogvédőket támadott meg egy húszfős álarcos csoport Csecsenföldön. A buszt és a mögötte lévő személyautót három autóval terelték le az útról, majd kiütötték a buszok ablakait, az utasokat kirángatták az útra, ahol botokkal verték őket. Ezután felgyújtották a buszt.
„Azt hittem, meghalok” – emlékezett vissza a történtekre a megtámadott csoport egyik külföldi tagja Øystein Windstad. A norvég újságíró szerint bizonyos, hogy a támadás mögött Ramzan Kadirov áll. A csecsen elnök már többször nyíltan uszított a jogvédők és az újságírók ellen, de visszautasította, hogy az ő nyilatkozatainak közük volna a csütörtöki támadáshoz.
A csecsenföldi ombudsman a klasszikus érvet is megtalálta: egy ilyen támadás csak a vezetést akarja kompromittálni, nyilvánvaló, hogy mögötte valójában maguk a jogvédők állnak. Nurgyi Nuhazsijev harmadik erőkről beszélt a Dozsgy televíziónak és arról, hogy a támadás Csecsenföldnek és Ingusétiának is rossz. A kínzások ellen fellépő jogvédő szervezet vezetőjét, Igor Kaljapint név szerint is megtalálta. „Nem mondom, hogy ő volt, csak azt, hogy ez az ő kézjegye” – mondta a Kadirov alá rendelt, jogvédelemért felelős hivatalnok, nem részletezve, hogy milyen támadásokat követett el eddig Kaljapin, amelyek alapján egy ilyen támadást a jogvédőhöz lehetne kötni.
Kadirov legutóbb azt mondta, a rendszeren kívüli ellenzék megpróbálja kihasználni a nehéz gazdasági helyzetet, úgy kell hozzájuk viszonyulni, mint a nép ellenségéhez.
„Minek fenyegetőzne valaki azelőtt, hogy cselekedjen, magára terelve ezzel a figyelmet?” – vette csavarosan védelmébe Nuhazsijev Kadirovot, akit a demokratikus ellenzék több újságíró, köztük a legismertebb, Anna Politkovszkaja 2006-os megöletésével is vádol.
„Ramzan Ahmatovics, elnézést kérem, nem volt igazam, meggondolatlanul, indulatból cselekedtem, legmélyebb őszinteséggel kérem bocsánatát” – a múlt hónapban készült felvételen így próbálta rendezni a vitáját egy krasznojarszki városi képviselő, aki a tőle 3600 kilométerre fekvő Csecsenföld vezetőjével veszett össze. Ramzan Kadirov azt mondta, hogy a rendszeren kívüli ellenzék (ez Oroszországban a Kremlhez az ellenzékiekkel együtt lojális parlamenten kívülre szorult demokratikus ellenzéktől a szélsőjobbig mindenkit jelent) a nép ellensége, akikre a törvény erejével kell lecsapni, mert úgy táncolnak, ahogy a nyugati titkosszolgálatok fütyülnek nekik. A krasznojarszki Konsztantyin Szencsenko erre azt írta, hogy Kadirov Oroszország szégyene, amit csak tudott, hiteltelenné tett. Aztán még aznap videón bocsánatot kért, amit Kadirov egy "Elfogadom" és öt szmájli kíséretében jóváhagyott.
Szencsenko a bocsánatkérésre egy birkózóval való beszélgetés után szánta rá magát. Bár nem lehet oka panaszra, a meggyőzőember nem akárki volt: az egykor Krasznojarszkban élt Buvarszar Szajtyijev, háromszoros olimpiai bajnok.
Bezzeg Mihail Kaszjanov egykori kormányfőnek, akit ezen a posztján Vlagyimir Putyin első elnöki ciklusában örökölt meg Borisz Jelcintől csak egy ismeretlentől kapott tortát az arcába február 9-én. Alekszej Navalnij pedig bő két héttel később. Az ellenzéki blogger – aki szívesen lenne a 2018-as elnökválasztás demokratikus ellenzékének jelöltje, de a rámért bírósági ítélet miatt 2020-ig erre nem jogosult – ügyesen kezelte a dolgot és csinált is egy szelfit.
Érdemes a Lifenews.ru ezzel kapcsolatos beszámolóját is megnézni, ahol egy kormánypárti képviselő arról értekezik, hogy nyilván Kaszjanov és Navalnij maga rendelte meg a tortásokat, mire a műsorvezető ennek bizonyítékát megtalálja a képen: „A fotón mindenki vidám, nem csak Navalnij, hanem a társai is, néhányan az orruk hegyén akkurátusan össze is vannak kenve, ami egy véletlenül repülő tortánál nyilvánvalóan lehetetlen.”