A propagandaosztály munkája Kína marxizmusának fejlesztésében nem elég erőteljes

– áll a jelentésben.

„A művészet és az irodalom irányításának hatása a szocializmus és a nép szolgálatában nem volt elég világos, és a hírpropaganda sem megfelelően célzott és hatékony” – vagy valami ilyesmi, a kínai pártszlengben nem vagyunk otthon, hogy kifinomult fordítással szolgálhassunk. De az üzenet, amit a vizsgálatot vezető Vang Hajcsen megfogalmazott, így is átjön: „Tovább kell erősíteni az ideológiai munkát. Vannak gyengeségek a média feletti pártkontroll elvének érvényesítésében az új médiában, és nem elég erőteljes az ideológiai és politikai munka koordinálása az egyetemeken sem.”

A két hónapos vizsgálat után előállított bizottsági jelentés leginkább azt hangsúlyozza, hogy a művészeti életet nem eléggé irányítják a szocialista céloknak megfelelően, az egyetemeken pedig még hangsúlyosabb lehetne a politika.

A kínai kommunista párt szigorúan ellenőrzi a sajtót és az internetet, cenzorok egész serege monitorozza a közösségi oldalakat, sok nyugati híroldalt blokkolnak. A növekvő szigorra többek között már Hszi Csin-Ping februári beszédéből is lehetett következtetni. A kínai elnök akkor arról beszélt, hogy az állami médiának szigorúan tartania kell magát a kínai kommunista párt rendeleteihez, a felsőoktatásban pedig legyen több marxizmus, ideje előtérbe kerülnie „az ideológiai útmutatásnak”.

Amikor a kommunista párt által irányított félkapitalizmusban nagyon pörgött a gazdaság, és azt masszív középosztályosodás is kísérte, a nyugati elemzők többsége úgy látta, a pragmatikus reformkurzusban Kína egyre inkább ideológiamentesé válik. Ehhez képest az utóbbi években határozott fordulat körvonalazódik: a marxista ortodoxia újra megerősödött, és a beszámolók szerint ennek van egy társadalmi bázisa is a túlzott nyugatosodást rossz szemmel néző értelmiség körében.