Miután a képviselőház 419-1 arányban támogatta, a Szenátus csütörtökön 99-0 arányban megerősítette az Irán elleni gazdasági szankció-csomag 10 éves meghosszabbítását. Az 1996-ban kidolgozott csomag komoly korlátozásokat ír elő katonai-, pénzügyi és energiapolitikai téren a síita teokrácia ellen
A szankciócsomag inkább Damoklész kardjának szerepét szolgálja, amit bármikor az iráni vezetés fejére lehet pottyantani akkor, ha az túl messzire menne mondjuk az Obama-adminisztrációval kötött atommegállapodás kijátszásában, sőt, több törvényhozó szerint a korábban valóban érvényesített lépéseknek volt köszönhető az, hogy Hasszán Róháni elnök 2015-ben egy asztalhoz ült a nagyhatalmakkal - köztük a Nagy Sátán képviselőjével. A döntést még a régi Kongresszus fogadta el, de Mitch McConnell, a szenátus republikánus többségének vezetője reményét fejezte ki, hogy a novemberi választások után átalakuló törvényhozás nem csak fenntartja majd a szankciókat, de
átgondolja az Iránnal kapcsolatos politika egészét, és a lépések [a szankciók] egészen addig fennmaradnak, amíg kitaláljuk, hogyan is álljunk az iráni rakétatesztekhez, illetve a Hezbollahnak és a szíriai rezsimnek nyújtott támogatáshoz.
Az amerikai Irán-politika előtt valóban komoly dilemmák állnak, hiszen miközben Trump és a törvényhozás mindkét házában megtartott republikánus többség egyaránt markánsan Izrael-párti, és az Obama-éra alatt az iráni atommegállapodás újratárgyalását ígérte, addig a megválasztott elnök az Aszad és Irán szövetségesének számító Putyinnal szorosabban működe együtt a Közel-Keleten. Ami azonban - újabb ellentmondás - nincs igazán ínyére Izraelnek, melyet mind a republikánus pártelit, mind pedig Trump legfontosabb regionális szövetségesének tart, és ami nagyobb fenyegetésnek tartja az iráni befolyás kiterjedését, mint az Iszlám Államot.