Miután a tavaszi eredményt a szélsőjobb megóvta, december 4-én tartják a megismételt elnökválasztást Ausztriában. A szélsőjobbos és populista jelölt azzal vonta magára a figyelmet, hogy szövetségi elnökként elzavarná a szocdem-néppárti kormányt. Az alkotmány alapján ezt meg is tehetné. Trump győzelme olaj volt a tűzre, bedurvult az elnökválasztási kampány: megy a nácizás, a szociáldemokrata kormányfő pedig 179 millió euróba kerülő populista válaszcsapást mér a populistákra.
Próbáljuk meg elképzelni a következő helyzetet. Magyarországon közvetlenül választhatja meg a nép a következő köztársasági elnököt. A szavazáson a nép többsége a jobbikos Morvai Krisztinára szavaz. Morvai Krisztina már a kampányban bejelenti, hogy ha a kormány nem megfelelően működik, az ország érdekeivel ellentétesen cselekszik, akkor ő alkotmányos jogaival élve feloszlatja az Orbán-kormányt. (Nézze meg a cikk végén, hogy a valóságban mindez miért nem lehetséges!)
Elég kemény helyzet. Ám valami ilyesmi történik most Ausztriában. Osztrák szomszédainknál december 4-én tartják a megismételt államfőválasztást (ennek okairól lásd keretes írásunkat). A hatéves mandátummal járó szövetségi elnöki posztért most már csak két jelölt indul:
A május 22-i elnökválasztáson a Zöldek jelöltje 0,6 százalékkal előzte meg Norbert Hofert, az FPÖ jelöltjét. A szavazóhelyiségekben leadott szavazatok alapján hosszú ideig Hofer vezetett, az eredmény azonban megfordult, amikor megszámolták a 900 ezer levélszavazatot. Van der Bellen így végül 30 ezer szavazattal nyert. Az Osztrák Szabadságárt a levélszavazatok megszámlálása során elkövetett szabálytalanságokra hivatkozva megóvta az eredményt. A beadványuknak helyt adott az alkotmánybíróság. A megismételt választás időpontját eredetileg októberre tűzték ki, de miután kiderült, hogy a kifogásolt levélszavazatokhoz használt borítékok nem megfelelőek, az időpontot december 4-re módosították.
A közvélemény-kutatások nagyrészt fej fej mellett mutatják a két jelöltet, de a legutóbbi felmérések orrhossznyi előnyt jeleznek Hofernek. A választás kimenetele nehezen jelezhető előre. A Gallup például november 17-én 52 százalékra mérte Hofert és 48-ra Van der Bellent, de a mérés hibahatára 3-4 százalékos. Az esély mindenesetre továbbra is ott lebeg a levegőben, hogy a szélsőséges és bevándorlásellenes párt adja Ausztria legfőbb közjogi méltóságát és Európa egyik vezető politikusát.
Az FPÖ a 2013-as választásokon 20 százalékot szerzett. Ma 34-35 százalékra mérik, és messze a legerősebb párt Ausztriában. Az FPÖ jelöltje már korábban is meglebegtette, hogy szövetségi elnökként akár a nagykoalíciós, szociáldemokrata-néppárti kormányt is feloszlatná. És nem viccelt. A hétvégén az osztrák hírügynökségnek megerősítette: az osztrák államfő az alkotmány alapján megteheti ezt, ha a kormány törvényt sért vagy Ausztriának kárt okoz.
Hofer egy példát is mondott. Ha a kormány ugyanúgy nem tenne semmit, mint a 2015-ös menekültválság idején, akkor bizony feloszlatná a kabinetet. Most persze ilyen ok nem áll fenn, tette rögtön hozzá a közvélemény megnyugtatására. Hofer egyébként ezzel csak ellenfele tavaszi kijelentésére reagált. Alexander Van der Bellen ugyanis azt mondta: ha őt választják szövetségi elnökké, akkor nem lesz hajlandó kinevezni Ausztria élére szélsőjobboldali kormányt.
Az érdekes az, hogy Ausztria alkotmánya mindkét lehetőséget megengedi. Az osztrák szövetségi elnöknek jóval komolyabb felhatalmazása van, mint a magyar államfőnek. Az osztrák elnök nemcsak megbízza és kinevezi a kancellárt (kormányfőt), de menesztheti is a kormányt. Az alkotmány szerint az elnök ebben nincs kötve a kormány javaslatához, szabad mérlegelés alapján mentheti fel a teljes kormányt vagy a kancellárt (de a kormány egyes tagjait csak a kancellár javaslatára menesztheti). Eddig azonban nem fordult elő olyan az osztrák történelemben, hogy egy szövetségi elnök élt volna ezzel a lehetőséggel. A szokás az, hogy az új szövetségi elnök megválasztásakor a kancellár felajánlja a lemondását, amit az elnökök eddig nem fogadtak el.
Van der Bellen a másik lehetőségre utalt: szélsőséges esetben az elnök azt is megteheti, hogy valakit nem nevez ki kancellárnak. Ebben az esetben másik jelöltet kell állítania, aki képes kormányzó többséget alkotni. Ha ez nem sikerül, akkor fel lehet oszlatni a parlamentet (de csak a kancellár előterjesztésére!), és új választásokat kell kiírni.
Ezzel a kijelentéssel az Osztrák Szabadságpárt 45 éves, eredetileg mérnök végzettségű jelöltje amúgy valószínűleg csak Trump egyik módszerét átvéve taktikázott a kampányban: mondj valami nagyon durvát, mindenki rád figyel, és amikor rákérdeznek, hogy ezt tényleg komolyan gondoltad-e, akkor elmondhatod, hogy ugyan ez a lehetőség fennáll, de te nem feltétlenül szeretnél élni vele.
Hofer kijelentésének ráadásul politikai haszna is lehet: azt üzeni sok választója nevében, hogy a kormány kapja már végre össze magát, mert különben baj lesz. A populista jelölt azt is meglebegtette, hogy ha a nagykoalíciós kormány továbbra sem akar határozott lépéseket tenni a menekültválság kezelésére, akkor inkább megkéri őket arra, hogy mondjanak le, és már jövő májusban tartsanak előrehozott választásokat (Ausztriában 2018-ban lenne esedékes a választás).
Hofer és az Osztrák Szabadságpárt igyekezett ehhez hasonló éles kijelentésekkel felhívni magára a figyelmet. Az FPÖ elnöke, Heinz-Christian Strache például azt mondta: a menekültválság miatt akár polgárháborús helyzet is kialakulhat Ausztriában. Amikor rákérdeztek, Hofer ezt azzal finomította, hogy nem gondolná, hogy most ilyen a helyzet, de ez a veszély persze fennáll, ha a politika nem cselekszik.
Hofer azzal is provokálta a közvéleményt, amikor azt feszegette, miért nincsenek muszlim szociális munkások, idősgondozók és ápolónők. Amikor ezen civil szervezetek felháborodtak, és bizonyították, hogy igenis sok muszlim (például bosnyák) dolgozik a szociális szférában, Hofer még rátett egy lapáttal. Akkor ezek biztos „liberális muszlimok”, mondta, hiszen egy vallásos muszlim még kezet sem nyújthat egy nőnek: „Ismertek olyan muszlimot, aki ápolónőként dolgozik, és hajlandó kicserélni a nyugdíjasaink pelenkáját? Mert én nem tudok ilyenről. ”
A menekültügyben egyébként Hofer összességében mérsékeltebb hangot üt meg, mint a pártja. Szerinte a menekültügy alapvetően humanitárius kérdés, de súlyos költségvetési probléma is, ezért megfelelően kell kezelni. Orbán Viktorhoz hasonlóan ő is azon az állásponton van, hogy a menedékkérelmeket még Európán kívül kell elbírálni, és csak ellenőrzött módon lehet beengedni a valóban menedékre szorulókat. Egy interjúban azt mondta, Orbán Viktorban elismeri, hogy „nagyon keményen fellép országa érdekeiért”, de ő ugyanezt lágyabban, barátságosabban képviselné.
Hoferről tudni azt is, hogy nem támogatja a melegházasságot és a meleg párok jogát a gyermekek örökbefogadására. Ellenfelei talán leghatásosabban most Ausztria unióból való kilépésével, az öxittel tudják támadni. Hofer ugyanis 1994-ben Ausztria európai uniós csatlakozása ellen szavazott, és az FPÖ is követelte már többször a kilépést. Hofer szimpatizál az EU-t tagadó Marine Le Pennel, üdvözölte a brexitet, sőt meglebegtetett egy öxitről szóló népszavazást is, de amikor látta, hogy ez nem egészen jön be az osztrák választóknak, akkor már arról kezdett beszélni, hogyan lehetne megreformálni a centralizált és a nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó EU-t.
És még valami: Hofer is meghirdette az osztrák keleti nyitás programját. Nyilvánvalóvá tette, hogy megválasztott elnökként első hivatalos útja Vlagyimir Putyinhoz vezetne, hogy Ausztria gazdasági (!) kapcsolatait kiszélesítse az oroszokkal. Feladatának tekintené azt is, hogy egyfajta ellensúlyt képezzen a szerinte nem megfelelő német–francia–Benelux menekültpolitikával szemben, így szorosabban dolgozna együtt a magyarokkal, a csehekkel, a románokkal, a szlovénokkal, a horvátokkal és a szerbekkel, azaz az egykori monarchia országaival.
Donald Trump győzelme az egész világon felbátorította a hatalomra ácsingózó populista pártokat. A trumpizmus azonnal rányomta a bélyegét az osztrák kampányra is, már ami a kampány eldurvulását illeti. A felmenők náci múltjának vélt vagy valós előrángatása az egyik legalantasabb fegyver Németországban vagy Ausztriában. Ami a helyzet fonákságát mutatja, hogy ezt a fegyvert most épp a szélsőjobbos párt húzta elő.
A Szabadságpárt bécsi tanácsosa arra utalgatott, hogy a zöldpárti Van der Bellen szülei rokonszenveztek a nácikkal. Van der Bellen plakátjaira ezután több városban horogkeresztet (és/vagy Dávid-csillagot) rajzoltak, egy Van der Bellenről a hegyekben készült plakát mellé pedig Hitler egyik hegyvidéken készült fotóját montírozták. Ezt az eljárást később maga Norbert Hofer is elítélte.
Trump győzelmének és az osztrák populisták előretörésének most komoly mozgósító ereje van. Miután reális közelségbe került, hogy az országnak szélsőjobboldali szövetségi elnöke lesz, ez valamelyest egységbe forrasztotta a szociáldemokratákat, a néppártiakat, a zöldeket és a liberálisokat.
Persze nem biztos, hogy a fiatal populistával szemben a 72 éves Alexander Van der Bellen a legalkalmasabb jelölt. És az sem, hogy a nép riogatásával és Hofer démonizálásával célt lehet érni. Hamarosan megtudjuk, milyen hatása van ilyenkor konzervatív értelmiségiek polgári manifesztumának, osztrák diplomaták tiltakozásának, vagy Conchita Wurst beszállásának a kampányba.
Van der Bellen azzal festette az ördögöt a falra, hogy Hofer elnökké választásával nemcsak nemzetközi szinten szigetelődne el Ausztria, de a szélsőjobb „alpesi Mordorrá” alakítaná a békés és virágzó országot. Az FPÖ elnöke erre azzal replikázott: ha Ausztria Mordorrá alakul, akkor abban Van der Bellen lesz a nyomorult Gollam.
A közvélemény-kutatási adatokat nézve elég nagy lehet az ijedtség az osztrák nagykoalíció soraiban. A populista kihívásra a szociáldemokrata kancellár csattanós populista választ ad: minden nyugdíjas 100 eurót kap ajándékba karácsonyra. A hivatalos magyarázat szerint jót tesz a gazdaságnak, ha karácsony előtt növelik a nyugdíjasok vásárlóerejét. Ennek a 179 millió eurós lépésnek azonban valószínűleg több köze van a közelgő választáshoz, mint a karácsonyhoz.
Ausztriával ellentétben a magyar köztársasági elnököt nem a nép választja meg közvetlenül, hanem az Országgyűlés kétharmados többsége. A magyar államfő nem menesztheti a kormányt vagy a kormányfőt, ezt a parlamenti képviselők tehetik meg konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal. A magyar alaptörvény egyedül a parlament feloszlatására ad lehetőséget az államfőnek, de erre is csak különleges esetekben:
A köztársasági elnöknek az Országgyűlés feloszlatásával egy időben ki kell írnia az új választásokat.