Hétfőn ítélet született az utóbbi évek egyik legmegrázóbb amerikai gyermekbántalmazási, gyerekgyilkossági ügyében. Az áldozat egy 7 éves kansasi kisfiú, A. J., azaz Adrian Jones volt, akit hosszú időn keresztül fizikailag és érzelmileg kínoztak, végül lényegében halálra éheztettek azok, akiknek gondozniuk kellett volna őt: az apja és a mostohaanyja. A gyerek földi maradványaira a család disznóóljában találtak rá, ami miatt elterjedt, hogy a holttestet a gyilkosok az állatoknak adták, de ezt hivatalosan soha nem erősítették meg.
Az apa, a 46 éves Michael Jones büntetőpere ért véget hétfőn. Életfogytiglant kapott, de nem kizárt, hogy valójában még élve kikerül egyszer a rács mögül: leghamarabb 25 év eltelte után bocsátható feltételes szabadlábra. Ugyanilyen ítéletet kapott korábban az élettársa, a 31 éves Heather Jones is, akinek a pere kicsit gyorsabban lezajlott, őt már tavaly év végén elítélték. Mindketten bűnösnek vallották magukat, ez tette lehetővé számukra, hogy ne súlyosabb büntetést kapjanak.
Míg a nő tavaly a bíróságon sírva sajnálkozott, és bántalmazó társát hibáztatta a történtekért, az apa az AP tudósítása szerint nem akart élni hétfőn az utolsó szó jogával, és a székét úgy forgatta, hogy ne kelljen látnia a tanúskodó családtagokat.
A. J. tragédiájára 2015 novemberében derült fény. A Kansas City Star cikkei szerint a gyilkosság leleplezéséhez egy telefonhívás vezetett: a hálaadás előtti napon családon belüli erőszak miatt riasztották a rendőröket Jonesék kansasi házához. Le is tartóztatták Michael Jonest folytatólagos testi sértés gyanújával, kezdetben még úgy volt, hogy egy áldozat van, Heather Jones. Ebben az ügyben vizsgálódtak a nyomozók, amikor kiderült, hogy Adriant hónapok óta nem látta senki.
Házkutatási parancsot szereztek, így találtak rá az ólban az emberi maradványokra, amelyekről később a DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy a kisfiúról van szó. A büntetőeljárásokban nem sikerült kideríteni, pontosan mikor halt meg A. J. Annyit tudnak, hogy a halála valamikor 2015 szeptember 18. és október 4. között következett be.
A kisfiú csont és bőr volt, amikor meghalt. A gyilkos pár eközben egyáltalán nem élt rosszul. Az apa az amerikai óvadékrendszeren kereste a pénzét. Olyan cége volt, amely adott százalék fix díjért cserébe, a szökés kockázatát vállalva, kifizeti a bíróság által megállapított óvadékot a vádlottak helyett. Amikor ő találta magát a vádlott szerepében, az ügyészség 10 millió dolláros óvadék megállapítását kérte. Jerry Gorman, az illetékes ügyész 34 éves pályafutásának legnagyobb óvadékát indítványozta, összhangban azzal, amit az esetről mondott: az egyik legborzasztóbb, amit ő és a nyomozók valaha láttak.
A. J. rengeteget szenvedett a halála előtt, a vele történteket számos fotó és videó bizonyítja. Ezek cáfolták meg Heather Jonest is, aki azt próbálta elhitetni a bírósággal, hogy ő egyszerűen csak tehetetlen volt, magára hagyottan, saját család, potenciális segítők nélkül képtelen volt megvédeni a gyereket az agresszív férfitól. A felvételeken világosan látszik, hogy ő is bántalmazta a kisfiút. Bűnösnek is mondták ki az emberölésen kívül külön gyermekbántalmazásban is, amiért önmagában 5 év 8 hónap járt.
A fotók egy részét a bántalmazók maguk készítették, de számos eseményt a ház körül felszerelt több mint 30 biztonsági kamera rögzített. A. J. vér szerinti anyja évekkel korábban elveszítette a felügyeleti jogot a kisfiú és két testvére felett. Az ő anyja, a kisfiú anyai nagyanyja, Judy Conway a múlt héten nyilatkozta, hogy végre rászánta magát a felvételek megnézésére. Az AP-nek azt mondta, amikor először látta az anyagot, elhányta magát, ennyire szörnyű volt.
A kisfiút Heather Jones néha seprűnyéllel véresre verte, volt, hogy meztelenül bezárva tartották egy zuhanyzóbódéban, máskor hozzászíjazták egy fekpadhoz, egy éjjel pedig arra kényszerítették, hogy órákon át a mocskos medencében álljon, nyakig vízben. A család ennivalóit riasztóval látták el, hogy A. J. ne tudjon észrevétlen ételhez jutni.
Olcsón megúszta, és ez feldühít
– mondta hétfőn az apa ítélethirdetése után a Kansas City Starnak Jennifer Hoovers, a Jonesék által bérelt ház tulajdonosa, aki megtalálta az Adrian szenvedéseit rögzítő felvételeket.
Vannak azonban az ügynek olyan felelősei is, akiknek az apával ellentétben semmilyen következménnyel nem kellett eddig szembenéznie. A sajtó és helyi politikusok régóta feszegetik az állam, a gyermekvédelem felelősségét A. J. halálában.
Miért nem akadt fenn a rendszeren A. J.?
– tette fel a kérdést Ponka-We Victors, egy helyi demokrata képviselő, aki szerint az előzmények, a hibák feltárása segíthetne megakadályozni a hasonló eseteket.
A válaszok beszerzésével azóta is hiába birkóznak. Pedig elméletben Kansasben egy ideje már törvény garantálja az átláthatóságot azokban az esetekben, amikor meghal vagy súlyosan megsérül egy gyerek, hívta fel a figyelmet a Kansas City Star. A jogszabály szerint ilyenkor nyilvánosságra kell hozni az aktákat, mit tett vagy mit nem tett az illetékes állami intézmény, amelynek meg kellett volna védenie az áldozatot. A törvényt még 2004-ben fogadták el – azután dolgozták ki, hogy 2002-ben megfulladt egy 9 éves kisfiú, Brian Edgar, akinek a szülei a fejét és a bokáit összekötözték büntetésként.
A lap A. J. ügyében közérdekű adatigénylést adott be a kansasi gyermekvédelmi hatósághoz, ennek elbírálása egyelőre folyamatban van.
Addig is keveset tudni a tragédiához vezető útról és az állam tehetetlenkedéséről. Az anyai nagyanya szerint miután az apának ítélték a gyerekeket, ő és a lánya nem láthatták őket. A külvilág elől egyébként is elzártan éltek Jonesék, a gyerekek magántanulók voltak. Nem A. J. volt az egyetlen gyerek a Jones-házban. Michael és Heather Jones letartóztatása után hat gyereket (2 és 10 év közötti kislányokat) vittek biztonságba innét.
A Kansasi gyermekvédelmi hatóság vezetője, Phyllis Gilmore AP által idézett, friss közleménye szerint ők "alaposan kivizsgáltak" minden Adriant érintő, állítólagos bántalmazásról vagy elhanyagolásról szóló jelzést, de Gilmore nem fedte fel, hány ilyen eset volt, se a részleteiket. Szerinte a család gyakran költözködött Kansas és Missouri között, ami nagyban megnehezítette a folytonosságot. A vezető mindenesetre bizonygatta, hogy volt valamiféle együttműködés: a kansasi gyermekvédelmisek megosztották az információkat Adrianról missouri-i kollégáikkal, legalábbis "amikor tudomásukra jutott" ilyen.
A Kansas City Star Missouri-tól is próbált információt szerezni tavaly, de az ügyészség kérésére, a nyomozás érdekeire hivatkozó elutasító választ kaptak. Gilmore közleménye szerint az ő intézménye utoljára 2012 elején lépett kapcsolatba a családdal.
Tavaly januárban egy bizottsági meghallgatáson is próbálták számon kérni az intézményvezetőt. Victors képviselő akkor felolvasott egy listát azoknak a kansasi gyerekeknek a neveivel, akik azután haltak meg, hogy már riasztást kapott miattuk a gyermekvédelem. A. J. neve volt az egyik. A képviselő szerint a tétlenségnek köze lehet ahhoz is, hogy Kansasban más államokhoz képest alulfizetettek a szociális munkások, ezért nincs elég belőlük.
Gilmore erre azt mondta, hogy a gyerekvédelem egymaga nem tud elvenni szülőtől gyereket, ahhoz bírói jóváhagyás szükséges. Ő a bírósági rendszert hibáztatta a gyerekek halálához vezető késlekedésért. Elmondta azt is, hogy évente több mint 65 ezer hívást kapnak, és ezek 56 százaléka látszik elég komolynak ahhoz, hogy az esetre ráállítsanak egy szociális munkást.