Hamburgban eljön a nagy alkalom, találkozik az orosz és az amerikai elnök. Szíria kérdésében esetleg közeledhetnek, de az orosz kapcsolatai miatt vizsgálat alatt álló Trump a korábbi mosolyoffenzíva után most keménykedéssel hangol. Miközben a szabadidejében Észak-Koreát és Kínát osztja. Rengeteg az ellentét és kevés a remény a világ húsz legnagyobb gazdaságának csúcstalálkozója előtt.
Bár ezt nem lehetett tudni, amikor az időpontot kijelölték, soha jobbkor nem tarthatnák a G20 csúcsot, mint most hétvégén. A világ húsz legnagyobb gazdaságának és az Európai Unió vezetőinek Hamburgban az általuk generált globális problémák sokaságával kell megbirkózniuk, miközben egyre inkább az az érzése az embernek, hogy valójában ebből a bandából mindenki utál mindenki mást.
Ezt jelzik a házigazda Angela Merkel szavai is, aki így harangozta be az eseményt:
Terrorizmus, klímaváltozás, protekcionizmus - ezek csak a legnagyobb kihívások. A világban nyugtalanság uralkodik, a világ egyre megosztottabb.
De a szokásos globális slágertémák mellett lesz egy csomó csemege is a világpolitika nevű szórakoztatóipari termék szerelmeseinek, így például
Ezek közül a legizgalmasabb természetesen a Trump-Putyin találkozó lesz, amiről bár semmit nem tudni egyelőre, ez azonban persze senkit nem tart vissza a dolog jelentőségének túlértékelésétől.
A New York Times forrásai szerint még Trump legfontosabb segítői sem tudják, hogy az amerikai elnök pontosan mit tervez mondani Putyinnak, illetve általában véve mire készül az orosz kollégájával való első személyes találkozóra.
Nincs előre egyeztetett napirend. Arról fognak beszélni, amiről akarnak
– mondta Herbert Raymond McMaster, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója.
A Fehér Házban pont ezért aggódnak a találkozó előtt. Hiszen akármilyen rövid leülésről is van szó, a végkimenetelének függvényében globális hullámokat vethet, de az oroszbarátsága miatt folyamatos belpolitikai támadásoknak és újabban igazságügyi vizsgálatoknak kitett Trump hazai helyzetét is megnehezítheti.
Mindenesetre McMaster szerint Trump alapvetően javítani akarja a kapcsolatokat Oroszországgal. Amelyek a várakozásokkal szemben mostanában meglehetősen rosszak: Trump hiába udvarolta körbe Putyint kismilliószor az elmúlt bő másfél évben, és hiába vádolják folyton azzal, hogy tanácsadói orosz befolyás alatt állnak, elnöksége alatt mégsem borult egymás vállára Moszkva és Washington.
Sőt, az utóbbi hetekben Szíriában az oroszok által támogatott szír rezsim elleni amerikai katonai lépések miatt kifejezetten elmérgesedett a viszony. Az oroszok nemrég közölték, hogy készek amerikai gépeket is lelőni, ha úgy kívánja a helyzet. Ez pedig csak a legutóbbi az orosz-amerikai problémák sorában, kezdve a választásba való beavatkozási kísérletektől Ukrajnán át a legutóbbi zsarolóvírus-támadásokig, amiért szakértők szintén az oroszokat okolják.
Trump kiszámíthatatlansága ellenére előzetesen sok elemző azon spekulált, hogy az amerikai elnök valamiféle látványos eredményt akar majd felmutatni, elsősorban Szíria, illetve az Iszlám Állam ügyében. Putyin bármiféle esetleges szíriai engedményért cserébe az Oroszországra kivetett gazdasági szankciók enyhítését akarja kierőszakolni, ami egész biztosan kiverné a biztosítékot a washingtoni törvényhozásban és Amerika európai szövetségeseinél is.
Ezzel kapcsolatban pedig felmerültek olyan félelmek is, hogy Putyin majd jól behúzza a csőbe Trumpot valamilyen előkészítetlen, jól hangzó, ám nyilván a saját érdekeit szolgáló ajánlattal. Ám az se lenne meglepő, ha ennek közelébe sem kerülnének. Ugyanis kapcsolatjavítás ide, feltűnően sok orosz kapcsolat oda, Trump a hamburgi G20 előtt Lengyelországban turnézott, ahol
az ukrajnai és szíriai háborúkban játszott szerepe miatt.
Mindenesetre Trump akármit is csinál, nem fog tudni nagyon jól kijönni a Putyinnal való találkozóból. Ha túl engedékeny, akkor hazájában és az oroszoktól tartó szövetségesei körében érhetik támadások. Ha pedig keménykedni akar, hogy elvegye az ellene folyó amerikai vizsgálat élét, azzal diplomáciai téren szoríthatja magát sarokba, hiszen eddig nagyjából mindenkivel keménykedni próbált, akivel csak találkozott, eredményeket viszont egyáltalán nem ért el konfrontatív, cserébe stratégiai szempontból nem túl kimunkált hozzáállásával.
A legjobb tehát, amire számíthat, egy relatíve eseménytelen és semmilyen találkozó, egy-két kisebb beszólással, hogy ne egye meg az amerikai sajtó. Bár Trumptól és Putyintól azért nem reális eseménytelen ankétot várni.
A találkozót mindenesetre nemcsak a politikai elemzők, hanem a testbeszéd-szakértők is epekedve várják. A világ sorsra mellett ugyanis az is fontos, hogy vajon lesz-e újabb mémesíthető kézfogáspárbaj, illetve hogy a világpolitika két önjelölt macsója közül ki lesz a macsóbb.
De nemcsak a Trump–Putyin-találkozó miatt lesz érdekes a G20. Az amerikai elnök legutóbb hat hete járt Európában, és akkor elég rossz hangulatban telt párnapos látogatása. Olyannyira, hogy Angela Merkel német kancellár egyértelműen utalt rá: Európának ideje kicsit távolodnia Amerikától, és a saját lábára állnia a világban.
Merkel és Németország pedig különösen Trump bögyében van, és amúgy nem is teljesen ok nélkül. Az amerikai elnök egyik vesszőparipája a német kereskedelmi többlet, amit várhatóan most sem fog szó nélkül hagyni. De nem a németek lesznek az egyetlen célpont, az utóbbi hetekben a szövetséges Dél-Koreának és Japánnak is beszólt Trump, amiért szerinte túl sokat exportálnak Amerikába.
Nem véletlen, hogy Japán és az Európai Unió pont a G20 előtt jelentette be, hogy szabadkereskedelmi egyezményt kötnek egymással . Pár hónapja Trump mindkettejüket kikosarazta, amikor egy tollvonással véget vetett az EU és Amerika közti, valamint a Japánt is érintő csendes-óceáni kereskedelmi szerződéseknek. Most Brüsszel és Tokió azt próbálja jelezni: Amerika nélkül is van élet, ha Trumpnak nem kellenek, majd egymással paktálnak le.
Szintén mély a szakadék a klímaváltozás kérdésében, miután Trump megpróbálja kifaroltatni Amerikát a párizsi klímaegyezményből. Ebben a kérdésben az Egyesült Államok gyakorlatilag teljesen egyedül maradt a G20-ban, és az előzetesen kiszivárgott információk szerint Merkel és kollégái rá is játszanak majd erre. A német kancellár a hírek szerint el akarja szigetelni Trumpot klímaügyben, hogy így gyakoroljon nyomást Amerikára.
Nemcsak a transzatlanti kapcsolatokat kuszálta össze Trump az utóbbi időben, a múlt hét végén éppen Kínának ugrott neki, amiért Peking szerinte nem lép fel elég keményen a rakoncátlankodó Észak-Koreával szemben.
Az ügy mostanára odáig fajult, hogy az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete katonai lépésekről beszél, Trump pedig kétnaponta fenyegeti meg Pekinget, hogy most már igazán ideje lenne odacsapniuk Kim Dzsongunnak. Kína viszont hiába az észak-koreai rezsim egyetlen külső támasza és kvázi gazdasági fenntartója, erre csak azt válaszolja: Amerika oldja meg a saját baját Phenjannal, ebbe ne vonják bele őket.
Trump viszonya Kínával is érdekes ívet járt be, a kampányban gyalázta a kínaiakat és mindennek elmondta őket, aztán elnöksége első hónapjaiban már meglepően békülékeny és kedves hangnemet ütött meg, sőt kitűnőnek nevezte kapcsolatát Hszi Csin-ping elnökkel. Mostanra újra nagyot fordult a világ, és egyelőre nem látszik, hogy a kínai-koreai-amerikai hármas csetepaté tartana bárhová is.
De nemcsak a nagykutyák készülnek performansszal, Recep Tayyip Erdogan török elnök például a németországi törököknek akar kampányolni, amit a német kormány megtiltott neki. Miközben Törökország Európa egyetlen reménye a menekültek feltartóztatására, az országát kemény munkával kvázidiktatúrává züllesztő Erdogan egyre eltökéltebben húzogatja Európa bajszát, ami nem fest valami optimista képet a jövő török-európai együttműködéséről.
Tehát a világpolitika összes szövevényes ügye terítéken lesz a hétvégén, bár azért attól nem kell tartani, hogy ezek közül bármelyik megoldódjon. Amit viszont borítékolni lehet, az az, hogy balhé lesz, és nemcsak a tárgyalóasztalnál, hanem a rendezvény keretein kívül is.
A G20-ra az 5000 hivatalos résztvevő mellett ugyanis rengeteg szurkoló is érkezik, elsősorban az ellentáborból. A G-sok találkozók általános velejárója ugyanis, hogy a globalizáció és a kapitalizmus, illetve ezek különböző formáival szemben erős ellenérzéseket viselő fiatalok először nagyokat tüntetnek, aztán közülük a legvehemensebbek szétverik az adott települést, ahol a csúcs zajlik. Hamburgban pedig a sokezer (egyes becslések szerint akár százezer tüntető is érkezhet) szélsőbalos aktivista és rendbontó mellett a törökök és a kurdok is készülnek egymás ellen, és mindemellett még ott van a terrorfenyegetés is.
Már a csütörtöki Welcome to Hell tüntetésen is több mint százan, köztük 76 rendőr sérült meg , amikor legalább 12 ezren tiltakoztak a csúcstalálkozó helyszínén.
A Politico riportja szerint a helyiek már-már az apokalipszisre készülnek. A várost 20 ezer rendőr lepi el, az élet gyakorlatilag megállt. Miközben Merkel és a városvezetés azt hangoztatja, hogy Hamburg mint liberális, kozmopolita kikötőváros tökéletes jelképes helyszín a világ problémáit megoldani (vagy bonyolítani) próbáló G20 találkozóhoz, egyelőre nagyon más érzést kelt a hétvégi ankét szimbolizmusa.
Nyitókép: A Fritz Kola reklámplakátjai a török, az orosz és az amerikai elnököt ábrázolják. A szlogen: Ember, ébredj! (Fotó: Wolfgang Rattay / Reuters)