Az egyik együttműködik az FBI-jal az évszázad legidiótább ügyében, majd megkéseli a saját klántársát, és szórólapon keres fajgyűlölőket. A másikat egy zsidó gyűlöletkutató menti ki az antirasszista tüntetők közül, majd a ronda paróka miatt átáll Trumptól Clintonhoz. Krimivígjáték alapanyagának túl tökéletes lenne, de ez itt az amerikai valóság, a legaktívabb Ku-Klux-Klan-szervezet vezetőségének legszebb pillanatai.
Glendon Scott Crawford nagyon csalódott lehetett, amikor 2012-ben egyik pillanatról a másikra dugába dőlt a nagy álma: a röntgensugarakkal gyilkoló fegyver elkészítése, amellyel muszlimokat irthat ki, egyszer majd talán magát Barack Obamát is.
Pedig a ku-klux-klanos tengerészgyalogos veterán úgy érezhette, hogy egész közel jutott a tervének megvalósításához, hiszen megtalálta a jó embert: Chris Barkert, a hírhedt KKK-klánvezért, aki vevő volt Crawford megkeresésére, finanszírozókat is keresett neki, sőt szakértőkkel még egy próbaszerkezetet is fabrikáltattak. Barker a Loyal White Knights nevű KKK-szervezet Imperial Wizardja, azaz szabadfordításban kábé a Hűséges Fehér Lovagok fővezére.
A 151 éve alapított, fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport a húszas években élte fénykorát, akkor a tagság több mint négymillió fősre duzzadt. Ma pár ezren vannak, történetüket itt olvashatják, képeket pedig itt nézhetnek róluk.
A fedésben dolgozó zsaruk adták be Crawfordnak lépésről lépésre, hogy segítenek neki, aztán lekapcsolták. Az egész 2012 augusztusában kezdődött, amikor egy teljesen más ügy miatt elfogták Barkert, ő pedig elmondta a zsaruknak, hogy miben sántikál az ismerőse, majd segített is nekik elkapni őt. Crawford azóta sitten ül, 30 évet kapott, ebből minimum 25 letöltendő. Ezzel a tervével ő lett az első Amerikában, akit a piszkos bombákat (sugárzó anyaggal ötvözött hagyományos robbanószer) tiltó 2004-es törvény szerint ítélnek el.
Chris Barkerről viszont mindenki elfelejtette, hogy együttműködött az FBI-jal, és mintha mi sem történt volna, azóta szerepel a médiában mint félelmetes KKK-vezér. Most két nagyot is gurított egymás után: előbb a hírhedt charlottesville-i gázolás kapcsán kapott 15 perc hírnevet, amikor közölte, „nem bánja, ha páran közülük (az antirasszisták közül) meghalnak”. Aztán néhány napja futott végig a médián az a felvétel, amelyen egy latino újságírót fenyeget megégetéssel interjú közben, forgó kamerák előtt, mondván, hatmillió zsidót is elintéztünk, akkor veletek is elbírunk.
És bár a pár ezer tagot számláló KKK az utóbbi évtizedekben igencsak leszálló ágban van, Barker tündöklésének különös súlyt ad, hogy a média gyakorlatilag őket kezeli „a” Ku-Klux-Klannak, a legnagyobb alszervezetnek. Másrészt Donald Trump napokban tett furcsa nyilatkozatai után ismét előtérbe került a KKK: minden Trump-kritikus magazin az elnök és a szervezet közti ideológiai kapcsolatokra utal a friss címlapján.
De hogy ennek a KKK-szervezetnek a súlyát és komolyságát lássuk, érdemes végigvenni, hogy az elmúlt években mennyi mindent bénáztak el. Eleve kisebb csoda, hogy Barker végig tudta vinni az FBI tervét mint beépített ember, ugyanis nehéz őt másként körülírni, mint hogy egy rasszista, erőszakos barom. Csak a lakóhelyén, Rockingham megyében megvádolták 2004 óta
2008 karácsonyán például fel akarta gyújtani egy férfi házát, akiről azt hitte, hogy viszonya van a feleségével. Amikor kiérkeztek hozzá a rendőrök, hullarészeg volt, a kihallgatása alatt is végig sört ivott. 2011-ben horogkeresztet festett egy virginiai zsinagógára, amiért nagy árat fizetett: mivel a klasszikus KKK nem kedveli a neonáci irányvonalat, kirúgták miatta az addigi KKK-szervezetből, amelynek tagja volt. Ekkor alapította meg saját Loyal White Knights nevű alszervezetét.
2012-ben – még az FBI-os beépülés előtt – felvonulást szervezett, 2013-ban szórólapokon akart tagokat toborozni, amit etnikailag vegyes környékeken is terjesztett. Meg is lepődött rajta a CBS-nek nyilatkozó Hadiyah Abdul-Mateen, hogy őt is várják a fehér felsőbbrendűséget hirdetők közé.
Bár Barker gyanúsítottá lett a zsinagógás-horogkeresztes ügyben, 2015-ben ejtették a vádat,
Nem csak ezt úszta meg, mint látni fogjuk, később is „szerencséje” volt az ügyeivel. Egy róla sokat író tényfeltáró újságíró úgy fogalmazott: Barker ingyen „kijöhetsz a börtönből” kártyát kapott az FBI-tól.
Közben próbálta építgetni klánját és országos hírnevét: 2015 júniusában a konföderációs zászló eltávolítása ellen szervezett tiltakozó megmozdulást Charlestonban. Zászlóügyben egyébként a Dylann Roof-merénylet után döntöttek a törvényhozók. Hogy nagyobbnak láttassa az amúgy nem túl jelentős klánt, Barker Robert Jones és James Spears álnéven is adott ki nyilatkozatokat a tüntetés mellett. A férfiról akkor azt nyilatkozta a többi KKK-vezér, hogy
miatta forognak a sírjukban a régi nagy klánfőnökök.
De Barker és társai őrülten abszurd karrierjét ez nem törte meg: 2016 elején Anaheimben tartott „White Lives Matter” demonstrációt, amikor a kábé fél tucat emberét ellentüntetők támadták meg. Barker jobbkezét, Will Quigget (valódi nevén William Hagen) végül egy zsidó gyűlöletkutató, Brian Levin mentette meg a veréstől, amit Quigg személyesen köszönt meg neki, de mint mondta, „ez nem enyhítette a mély ellenérzését a zsidókkal szemben”, majd még azért előadott egy „nem gázkamrák, csak úszómedencék voltak” monológot.
Ekkor már javában tartott Trump politikai menetelése az elnöki poszt felé, ám Quigg nem sokkal az anaheimi incidens után egy őrült csavarral azt nyilatkozta, hogy elegük van belőle,
Úgyhogy ezentúl inkább Hillary Clintont támogatják 20 ezer dollárral. A Snopes álhírvadász oldal azóta sem tudja eldönteni, hogy ez valami hülye vicc volt-e, vagy komolyan beszélt, de inkább az előbbire hajlanak. Szerintük így akarta a Loyal White Knights elkerülni, hogy Trumpnak kínos legyen az ő támogatásuk, amit erősít az is, hogy nincs nyoma a Clinton-kampánynak állítólag elutalt 20 ezer dolláros adománynak.
Barker klánja ezután – még mindig 2016-ban járunk – ismét szórólapokon akart tagokat toborozni, a próbálkozáson „a San Franciscó-i rendőrség biztos szívesen jelentkezik majd” felkiáltással ironizáltak a neten, utalva egy korábbi helyi rendőrségi botrányra. Mellékesen egyébként korábban a halálsugár-fegyvert kiötlő Crawford is egy „Klán-forródrótot” hívva talált rá Barkerre – mint láttuk, vesztére.
2016 nyarán, amikor Barker valami miatt megint összeütközésbe került a törvénnyel, az illetékes bíró azt írta, hogy most már tényleg le kéne csukni őt, mert megszegte a próbaidős szabadláb feltételeit. Az FBI közbenjárásával végül megúszta házi őrizettel, így semmi akadálya nem volt, hogy Trump megválasztását 2016 decemberében egy óriási klánfelvonulás szervezésével ünnepelje meg. Legalábbis a terv ez volt. Az még a kisebbik gond, hogy nem jött össze semmiféle nagyszabású felvonulás, csak pár tucatnyian gyűltek össze, ráadásul nekik is helyszínt kellett váltaniuk az ellentüntetők miatt.
Az történt ugyanis, hogy Barker és Quigg együtt iszogattak otthon a másnapi felvonulásra készülődve más klántagokkal, köztük egy Richard Dillon nevű férfival, amikor felkapták a vizet azon, hogy Dillon felhánytorgatta az anaheimi tüntetést, amin megverték őket. Úgyhogy míg Barker elállta a kijáratot, Quigg megszurkálta a kínos incidens emlékeit felidéző „havert”. De Barker ismét elővette a „kijöhetsz a börtönből” kártyát.
Olyannyira, hogy idén júliusban újabb felvonulást tervezett Charlottesville-ben, Virginia államban, amiért a város el akarja távolítani Robert E. Lee tábornok szobrát egy parkból, ezzel is csökkentve a rabszolgapárti konföderációnak emléket állító tárgyak számát. Ez még azelőtt volt, hogy ugyanennek az ügynek egy későbbi szélsőjobbos demonstrációján az antifasiszta ellentüntetők közé hajtott volna egy rasszista gyilkos.
Ez a júliusi tüntetés sem sikerült túl jól, mármint Barkerék nézőpontjából: pár tucat klánfelvonulóra jutott ezer ellentüntető, az antirasszisták a hangzavarral elnyomták a fehér felsőbbrendűséget hirdetők kiabálásait, sőt, 40 perc elteltével a rendőröknek kellett beavatkozniuk, hogy a klánosok egyáltalán eljuthassanak a járműveikhez.
Még szerencse, hogy mint látjuk, Barkernek nincs baja azzal, hogy néha együtt kell dolgoznia a hatóságokkal.