Az egy hete Japán felett átlőtt rakéta után Észak-Korea vasárnap végrehajtotta hatodik, minden korábbinál erősebb nukleáris kísérleti robbantását, amit egyöntetűen ítélt el a világ. Ez volt eddigi legkomolyabb provokációjuk Donald Trump elnöksége alatt, de az amerikai elnök mellett a phenjani rezsim egyetlen fontos támogatójának számító Kínának is érzékeny pillanatban adtak fricskát.
Az atomkísérletre válaszul hétfőn reggel Dél-Korea tesztelt ballisztikus rakétákat, amivel az észak-koreai nukleáris létesítmények elleni támadást gyakorolták. Az is borítékolható, hogy újabb dél-koreai és amerikai közös hadgyakorlatok következnek majd. Dél-Korea és Japán megállapodott abban, hogy közösen fognak keményebb szankciókat követelni az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfő délutáni ülésén, de az egyelőre még nem világos, Kína és Oroszország milyen új korlátozásokba menne bele.
Az idén nagyon felpörgették az észak-koreai rakétaprogramot, és vasárnap azt is demonstrálták, hogy ezzel párhuzamosan a nukleáris vonalon is előre léptek:
Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője szerint az is egy fontos szempont, hogy miközben Kim Dzsongil ideje alatt jól beazonosítható helyről, a keleti partvidékről lőttek ki rakétákat, addig Kim Dzsongun alatt azt is próbálják megmutatni, hogy bárhonnan fenyegetést jelenthetnek, és célzott csapásokkal sem lehetne egyszerűen kiiktatni az északi fenyegetést. Az elmúlt években indítottak már rakétát a két Korea határához közeli Keszongtól, tengeralattjáróról, múlt hétfőn pedig a phenjani nemzetközi repülőtér környékéről.
Az észak-koreai rezsim minden egyes teszttel közelebb kerül a céljához, egy olyan interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztéséhez, ami miniatürizált atomfegyverrel felszerelve képes elérni az Egyesült Államok kontinentális területeit. Észak-Korea vasárnap lényegében azt állította, hogy már ennek közelében jár, és sikeresen tesztelt egy olyan hidrogénbombát, amit fel tud szerelni az ICBM-ekre.
A klasszikus atombombában (szakkifejezés: fissziós bomba) az atomok hasadnak, és ez okoz óriási energiafelszabadulást. A jóval nehezebben előállítható hidrogénbombában (szakkifejezés: termonukleáris bomba) az atomok összeállnak úgy, hogy a végeredmény könnyebb lesz, mint a kiindulópont, és emiatt szabadul fel energia. Ez sokkal pusztítóbb. A különbségről még szakszerűbben és hosszabban itt olvashat az Indexen.
Arról nincs egyetértés a szakértők között, és nem is nagyon lehet egyelőre bizonyítani, hogy tényleg hidrogénbombát robbantottak-e, de már az elsődleges adatok is azt mutatták, hogy jóval erősebb fegyvert próbáltak ki, mint a tavaly szeptemberi kísérletnél. Akkor azt becsülték, hogy 10, most pedig akár 100 kilotonnás bombát is robbanthattak. A vasárnapi robbantás egy 6,3-as erősségű földrengést okozott az ország északkeleti részén – ezt még Magyarországon is észlelték –, és Dél-Korea becslése szerint legalább ötször erősebb robbanásról lehetett szó, mint tavaly.
Kim Dzsongun észak-koreai diktátorról nem sokkal korábban kiadtak propagandaképeket, amin a rezsim állítása szerint egy új típusú hidrogénbomba mellett látható. Ettől még egyáltalán nem biztos, hogy ezzel kísérleteztek most, sem pedig az, hogy ezt a töltetet fel tudnák szerelni egy rakétára. Az eddigi két interkontinentális rakétájuk például feltehetően jóval könnyebb töltettel indult, mint amire egy valódi csapásmérő rakétához szükség lenne. Ezért az eddigi kísérletek ellenére minden bizonnyal további interkontinentális ballisztikus rakétatesztekre lenne szükségük, hogy bebiztosítsák elrettentő képességeiket.
Viszont idén már sokadjára tűnik úgy, hogy az észak-koreai rakéta- és nukleáris program előrébb jár, mint azt a szakértők a korábbi hiányos információk alapján feltételezték. Ahogy azt korábban is megírtuk, az időhúzás pedig egyértelműen Phenjannak dolgozik.
A vasárnapi atomkísérlet teljesen más dimenziót jelent, mint a rakétatesztek, de a CNN egyik elemzője, John Kirby szerint alapvetően nem változtatott a már egyébként is rettentő feszült, az elmúlt hetekben kialakult helyzet dinamikáján. Az atomkísérlet önmagában nem volt meglepetés, már hónapok óta érkeztek olyan hírek, hogy készen állnak rá, de többek között Kína komoly rosszallása miatt kivártak. A dél-koreai hírszerzés viszont egy héttel ezelőtt számolt be arról, hogy megint készülődés jeleit látja a próbarobbantásoknak helyet adó létesítménynél, és a kísérlet néhány nappal az újabb amerikai-dél-koreai éves hadgyakorlat után jött.
A rezsim a múlt hét eleji, Japán felett átlőtt rakéta tesztelése után ezzel is megerősítette, hogy eltökélt a túlélése zálogának tartott atomprogram mellett. A rakétatesztek és az atomrobbantás egyik célja ugyanaz: megüzenni, hogy katonai akció fel se merülhessen a rezsim ellen. Észak-Korea emellett azt is folyamatosan demonstrálja, hogy a hagyományos fegyverekkel, tüzérséggel is bármikor borzasztó pusztítást tudna okozni egy katonai konfliktusban Dél-Koreának.
Más szempontból viszont ugyan a Japán felett átlőtt rakéta, és az atomrobbantás is rettentő nagy horderejű volt, de az észak-koreai vezetés úgy tudott az egész világot bejáró erődemonstrációkat végrehajtani, hogy nem provokálták közvetlenül az Egyesült Államokat. Trump pont azután kezdett keményen fenyegetőzni, hogy az amerikai hírszerzés megállapította, Észak-Koreának miniatürizált atomtöltete lehet, erre válaszul viszont Kim Dzsongun az elmúlt hetek retorikai csúcspontjaként már konkrét rakétatesztet lengetett be az amerikai sziget, Guam irányába.
Ezt végül azzal a felkiáltással napolták el, hogy megvárják, mit lép Trump. Korábban több dél-koreai szakértő is úgy vélte, hogy egy hatodik próbarobbantás az ENSZ-ben várható heves reakciók ellenére is kevésbé veszélyes lépés lenne Észak-Koreától, mint rakétákat lőni Guam felé. A Reuters szerint pedig erre az újabb nukleáris tesztre mindenképpen szüksége volt a rezsimnek, hogy fontos információkat nyerjen az atomprogramjához.
Trump ellenséges és veszélyes lépésnek nevezte az atomrobbantást, szerinte Észak-Korea pedig „csak egy dologból ért." James Mattis védelmi miniszter a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, áttekintették Trumppal a lehetséges katonai lépéseket, és bármilyen olyan fenyegetésre, ami az Egyesült Államokat, területeit, köztük Guamot, vagy szövetségeseit éri, „masszív katonai választ" adnak. Hozzátette, hogy nem Észak-Korea totális megsemmisítése a céljuk, de szükség esetén több lehetőségük is lenne erre.
Amikor Trumpot arról kérdezték, gondolkozik-e fegyveres megoldásban, annyit válaszolt: „Majd meglátjuk." Trump Abe Sindzó japán miniszterelnökkel arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kész minden eszközzel, akár nukleáris erővel is megvédeni önmagát és szövetségeseit, de azért a Twitteren külön odaszúrt az alapjáraton párbeszédcentrikus Mun Dzsein dél-koreai elnöknek, hogy a megbékélés politikája láthatóan nem jelent megoldást. A Washington Post hétvégi cikke szerint Trump egyébkét arra utasította a tanácsadóit, hogy ebben a nem éppen megfelelőnek tűnő helyzetben is készítsék elő az Egyesült Államok kilépését a Dél-Koreával közös szabadkereskedelmi egyezményből.
Habár Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök is arról beszélt, hogy az 1950-53-as koreai háború óta nem állt ilyen közel Észak-Korea egy háborúhoz, a beláthatatlan következményekkel járó katonai konfliktus, sem pedig megelőző csapás valójában senkinek sem az érdeke. Itt írtunk egy esetleges háborúról bővebben>>> A bármilyen katonai konfliktusban rögtön tűzvonalba kerülő Szöulban egyébként a helyi beszámolók szerint sokan úgy vélik, hogy volt már rosszabb is korábban a helyzet. Szerintük akkor sem tört ki háború, ezért nincsenek kétségbeesve a világsajtóban keringő háborús szcenáriók ellenére sem.
Az viszont elég egyértelmű, hogy mindegyik érintett fél rohamtempóban demonstrálja saját katonai képességeit.
Dél-Korea a Japán felett átlőtt rakétára válaszul Észak-Korea vezetésének likvidálását modellezte le egy hadgyakorlaton, majd csütörtökön az amerikai légierő legdrágább és legmodernebb vadászbombázóival közösen hajtottak végre bombázási gyakorlatot. Miután hétfőn ballisztikus rakétáikkal demonstráltak, azt is bejelentették, hogy a jövőben is az amerikai légierő legfejlettebb gépeivel gyakorlatoznak, és felgyorsították az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítését is.
Miközben Szöul szerint Észak-Korea az atomrobbantás után nem áll le, újabb ICBM-ek tesztelésére készül, a napokban már Dél-Korea is a rakétaprogramjának kiszélesítéséről és saját haderejének további fejlesztéséről állapodott meg az Egyesült Államokkal. Megint amerikai repülőgép-hordozó és bombázók érkezhetnek a Koreai-félszigethez. Abe Sindzó japán miniszterelnök is rakétavédelmet telepít, és részben ürügyként is használja az észak-koreai helyzetet a régóta tervezett hadseregreformjának bevezetéséhez.
Az egész helyzet viszont kiélezheti a feszültséget a Japán-Dél-Korea-Egyesült Államok-tengely, valamint Kína és Oroszország között is. Utóbbiak eddig sem örültek a Dél-Koreába telepített amerikai rakétavédelmi rendszernek, és az ő területükre is belátó radarernyőjének. Emiatt Kína büntetőintézkedéseket is bevezetett már Szöullal szemben, és a kínai turistacsoportok is elmaradoznak a dél-koreai fővárosból. Oroszország pedig azzal fenyegetőzött hétfőn, hogy az eddiginél is több rakétát telepíthet a térségbe az amerikai rakétavédelem miatt.
Közben az alaszkai Fort Greelyben folyamatosan tesztelik az esetleges észak-koreai ICBM kivédésére alkalmas elfogó rakétákat. A CNN a múlt héten járt a bázison, ahol 38 rakéta áll kilövésre készen, de az év végéig további hatot fognak felállítani. A sietség azért is indokolt, mert az elfogók hatékonysága 60 százalékos, habár az ott szolgáló katonák biztosak benne, hogy sikerülne kivédeni egy észak-koreai fenyegetést, és minden egyes teszttel javulnak a mutatók is.
A Japán felett átlőtt rakéta miatt nem szigorítottak, de az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn rendkívüli ülésen tárgyal az atomrobbantás miatti új nemzetközi válaszlépésekről. Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is újabb uniós szankciókat sürgetett. Mun Dzsein pedig bejelentette, hogy Phenjan teljes elszigetelését fogják szorgalmazni. A dél-koreai elnök Vlagyivosztokban egy gazdasági fórumon találkozik majd Vlagyimir Putyinnal és Abéval is a héten. Mun korábban próbálkozott párbeszéddel, de Észak-Korea látványosan visszapattintotta, hogy neki Dél-Korea nem partner, sokkal inkább az USA-val akar megegyezni.
Az ENSZ az elmúlt hetekben már fokozta a szorítást, de nem nagyon tudott érdemben mit kezdeni Észak-Koreával. Olyan szankciókat hoztak, amiket már a rezsim egyetlen igazi támaszának tartott Kína is támogatott, és Peking idén több korlátozást is bevezetett például az észak-koreai szénimportra. Az elmúlt hetekben hozott új szankciókat Kína beleállása miatt megérezheti Észak-Korea, de Peking nem akarja megroppantani a rezsimet, ami tisztában van ezzel. Miközben maga is szeretné kordában tartani az észak-koreaiak kicsapongásait, Kína többek között egy hirtelen menekültáradattól, és egy Egyesült Államok felé húzó egyesült Koreától is tartana. Erről bővebben itt írtunk>>>
Az elmúlt hetekben, hónapokban az is eléggé világossá vált, hogy Kim Dzsongun nem akar lemondani a túlélésük biztosítékának, végső soron pedig a zsarolási potenciál kimaxolásával a majdani gazdasági fejlődésük zálogának tartott rakéta- és atomprogramról. Sőt, a szankciók hatására inkább felpörgették ezeket. Az pedig az ENSZ-szankcióknak is szólt, amikor vasárnap azt állították, a hidrogénbomba minden elemét otthon csinálták, ezért bármennyit tudnának belőle gyártani.
A szankciókat nézve több lehetséges vonal látszik még, az egyik az olajszállítások korlátozása. Ezt most egyre többen hangoztatják, például Turnbull is bedobta, és Japán is megvizsgálja az olajimportra vonatkozó szankciók lehetőségét. Itt megint Kína a kulcsszereplő: ha nem adnának el több olajat az Északnak, azzal tényleg bedönthetnék a rezsimet és a hadseregét, ezt azonban idáig éppen ezért próbálták elkerülni. Csoma Mózes szerint ezúttal nem lenne teljesen kizárható, hogy üzenetszinten Kína hozzányúljon az olajszállítmányokhoz, de a Kínában lévő észak-koreai munkavállalókat érintő korlátozások is elképzelhetőek lennének.
Közben az Egyesült Államok új szankciós csomagot készít elő, aminek része lehet az újabb nyomásgyakorlás Kína irányába is.
Az Egyesült Államok fontolóra veszi többek között azt is, hogy beszüntessen minden kereskedelmet bármilyen országgal, ami Észak-Koreával üzletel
– írta ki Twitteren Trump, habár ez persze nem lenne ilyen egyszerű. A BBC összeállítása szerint 2016-ban 80 országnak voltak kereskedelmi kapcsolatai Észak-Koreával. Ezek többségével viszont az USA-nak is kiterjedt gazdasági kapcsolatai vannak, Kína pedig az Egyesült Államok első számú kereskedelmi partnere. Ha Trump tényleg leállítaná a kereskedelmet, az akár egymillió amerikai állásába is kerülhetne.
Az amerikai elnök korábban megüzente Kínának, hogy kivizsgáltatja az illegálisnak tartott kereskedelmi praktikákat, azonban ezzel inkább csak időt nyert, miután a vizsgálat akár egy évig vagy még tovább is eltarthat. Csoma az USA oldaláról olyan további lépést is elképzelhetőnek tart, például nyomást gyakoroljon azokra az európai országokra, ahol van észak-koreai diplomáciai képviselet, hogy zárják be ezeket.
Kína egyelőre felszólította Phenjant, hogy fejezze be az elhibázott lépéseket, ami annak is szólt, hogy korábban világossá tette, újabb nukleáris próbarobbantást nem szeretne látni. Most Kim Dzsongun nemcsak szembement Kína kívánságával, hanem kínos helyzetbe is hozta Hszi Csin-ping kínai elnököt, amikor pont a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Dél-afrikai Köztársaság) kínai tanácskozásának kezdetére időzítették a robbantást. Ennek volt már előképe: márciusban pont akkor lőttek ki egy rakétát, amikor Hszi fogadta Rex Tillerson amerikai külügyminisztert Pekingben, májusban pedig az új selyemútról szóló egyeztetések alatt jött az újabb rakétateszt.
Ugyan nem akarják maguk ellen fordítani Pekinget, de ezek mögött az is ott lehet, hogy Észak-Korea sem elégedett Kína hozzáállásával, hiszen támogattak új szankciókat, és úgy látták, hogy nem álltak ki eléggé mellettük. A kínai állami Global Timesban viszont arról írtak, hogy Kína stratégiai és környezeti biztonsága olyan határvonal, amit Észak-Koreának nem szabadna átlépnie. A szomszédos kínai területeken sokan megérezték az atomrobbantás keltette földrengést, de sugárszennyezést nem mutattak ki a határ mentén.
Azonban más módon is hatással lehetnek a környezetre az észak-koreai atomkísérletek. Csoma Mózes szerint azért is külön veszélyforrás minden próbarobbantás Kínának és az egész régiónak, mert Pungreji falu, ahol a tesztkomplexum is van, közel van a koreaiak szent hegyéhez, a Pektuszanhoz –
Ennek a kétharmada észak-koreai, egyharmada viszont kínai területen van, és Kínában attól tartanak, hogy ezt is megbolygathatják az északi tesztek. Volt már egyébként egy olyan középkori koreai királyság, a Palhe, amit éppen ennek a vulkánnak a kitörése söpört el.
Kína Oroszországgal is megegyezett, hogy együtt küzdenek majd a Koreai-félsziget atommentesítéséért. A pekingi vezetés szempontjából azért sem mindegy, pontosan mire futnak ki a következő hetek Észak-Korea körül, mert október 18-án lesz a kínai kommunista párt 19. kongresszusa, amin értékelik az elmúlt öt évet, és meghatározzák a célokat a következő ötre.
Az elmúlt hetekben leginkább Rex Tillerson amerikai külügyminiszter volt az, aki az amerikai kormányzaton belül mindig hangsúlyozta a diplomáciai megoldás fontosságát is, de Mattis és Trump is megemlítette ezt. A Reutersnek nyilatkozó több elemző korábban úgy vélte, ha Észak-Korea végrehajtja a tervezett hatodik atomrobbantását, akkor több esélye lehet, hogy belemegy tárgyalásokba, de egyelőre ennek nem sok jele van.
A háttérben minden bizonnyal folynak tapogatózások, de azt nem tudni, hogy ezek mennyire kiterjedtek. Egyébként hétfőn már az atomkísérletet szintén elítélő Svájc is bejelentette, kész közvetítői szerepet játszani, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a feleket.
Valamiféle részalkuban, de legalábbis a mostani feszültség enyhülésében azért is érdekeltek lennének az Észak-Koreával szembenálló országok, mert ugyan még jó pár hónap hátravan, de egyre közeleg a dél-koreai Pjongcsanban tartott téli olimpia időpontja. Dél-Koreában 1987-ben elég turbulens időszakban fordultak rá a szöuli olimpiára, amit aztán a legnagyobb profizmussal rendeztek meg, azonban nyilván jobban örülnének annak, ha végig csak a sporté, nem pedig észak-koreai rakétateszteké lenne a főszerep.