Németországban ma 61,5 millió választópolgár mondhat véleményt Angela Merkelről és a kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalícióról. A közvélemény-kutatók előrejelzései szerint nem várható nagy meglepetés:
Kisebb meglepetések azért lehetnek, mert sok német választó a lehetséges koalíciós lehetőségeket mérlegelve dönthet az utolsó pillanatban. A német kancellárt várhatóan a következő négy évben is Angela Merkelnek fogják hívni, aki immár negyedszer lesz Németország és Európa első embere. A kérdés csak az, milyen kormány élén.
Németországot 2013 óta nagykoalíció vezeti. Az ezzel járó politikai stabilitás kedvezett a német gazdaságnak is. Németország most erős, a munkanélküliség alacsony, és a választók ezt elsősorban Merkelnek tulajdonítják. Merkelnek ezért a kampányban nem is kellett különösebb kunsztokat csinálnia, csak Angela Merkelnek kellett lennie. Kevesen hitték volna ezt a 2015-ös menekültválság után, amikor párton belül és kívül mindenki azon spekulált, hogy fog belebukni ebbe az egészbe, és ki legyen az utóda. Körülnéztek, de nem találtak helyette senkit. Merkelhez máig sokan a menekültek milliós tömegének naiv és átgondolatlan befogadását kapcsolják, pedig ő azt állítja: kezdettől az volt az álláspontja, hogy ezt a kérdést Európa határain kívül kell megoldani. Ahogy a kancellárjelölti vitában is elmondta: a legfontosabb a menekülthullám okainak leküzdése Szíriában, Irakban, Afganisztánban vagy Afrikában. A menekülteket az EU határain kívül, Törökországban vagy Észak-Afrikában kell megállítani. Nem jöhet bárki Európába, a belépés csak legális úton lehetséges azok számára, akik igazolható módon védelemre szorulnak vagy hasznos szaktudással rendelkeznek.
Bár 2013-hoz képest a CDU is sok támogatót veszített, a felmérések szerint most is a nagykoalíciónak lenne a legmeggyőzőbb többsége. A szociáldemokraták szemszögéből nézve viszont újra bebizonyosodott, hogy nem túl szerencsés Angela Merkel mellett koalíciós társnak lenni. A kancellárnő ugyanis olyan politikát folytat, amellyel hatásosan teszi magáévá partnerei üzeneteit. Merkel szabályosan "szociáldemokratizálta" a kereszténydemokrata pártot, így a nagykoalíciós kormányzás során elszívta a levegőt az SPD elől, amely elvesztette karakterét és választói támogatottsága jelentős részét is. Nem volt rossz ötlet a szociáldemokrata arculat visszaszerzésére az Európai Parlament elnöki posztjáról távozó Martin Schulz bevetése kancellárjelöltnek. Schulz tavasszal néhol már a populizmust súroló kijelentéseivel egy időre fel tudta tornázni a pártot, a lendület azonban a nyárra elakadt. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen hogyan támadják a kancellárt, ha az elmúlt négy évben vele együtt kormányoztak? Kérdés, hogy a szocdemek ismét bevállalják-e ezt. A CDU azonban nélkülük is tud kormányt alakítani a Zöldekkel és a liberális FDP-vel.
Szimplán politológiai szempontból nézve az egyik legnagyobb nyertes az idei választásnak az Alternatíva Németországnak (AfD) lesz. A Merkel eurómentő csomagját ellenző egykori CDU-s képviselők által alapított, kezdetben gazdasági liberalizmust hirdető párt 2013-ben 4 százalékot szerzett, most 10-15 százalékra számíthat. Csakhogy irányvonala 2015-ben radikálisan megváltozott. A muszlim- és bevándorlásellenes szólamok a menekültválság csúcspontján telibe találták a nagy pártokban csalódott, vesztes rétegeket. Az AfD azóta 13 tartományi parlamentben szerzett képviseletet. Az inkább populista mint szélsőjoboldali párt társelnöke az év első felében mérsékelni akarta a párt hangvételét, de leszavazták és maradt a radikális irányzat. Nagyrészt az AfD-nek tulajdonítják az idei, amúgy unalmasnak mondott kampány alpári epizódjait, amelyek eddig nem jellemezték a német politikát. Merkel kifütyülése, megdobálása mellett az AfD például azzal az amerikai reklámcéggel dolgozik, amely Trump kampányát is csinálta. A tényektől nem zavartatva magukat plakátjaikon a menekülteket és Merkelt teszik felelőssé az összes európai terrortámadásért és nemi erőszakért. Kérdés, hogy az utca után milyenek lesznek a parlamentben?
A többi esélyes párt közül talán még a liberális FDP-t érdemes kiemelni, amely 2013-ig Merkel CDU-jának koalíciós társa volt, majd 4,8 százalékos eredményével 64 év után kiesett a parlamentből. Ők is mesélhetnének arról, milyen Merkel mellett (alatt?) kormányozni. Az FDP nem tudta átverni az adócsökkentéseket, és hiába hadakozott a Görögországnak adott mentőcsomagok miatt. Bár 2013-ban arra számítottak, hogy a választók majd megosztják szavazataikat a CDU és az FDP között, Merkel azzal húzta ki alóluk a széket, hogy bejelentette: a lehető legerősebb felhatalmazásra van szüksége kancellárként, így elszipkázta a szavazatokat tőlük. Christian Lindner, az FDP 38 éves vezetője továbbra is kemény adócsökkentést szorgalmaz és szokatlanul kemény hangot ütött meg a menekültügy kezelésében. Azt mondta: szabadság csak akkor van, ha érvényesül a jog és védik a határokat, azaz a segítségre szorulókat csak átmenetileg fogadják be, és ha rendeződik Szíriában a helyzet, menjenek haza Németországból és építsék újjá a hazájukat.
A vasárnapi választás 8-18 óráig tart. A választás egyfordulós, érvényességi és eredményességi küszöb nincs. A választók két szavazatot adnak le. A 299 választókörzetben az első szavazattal lehet az egyéni jelöletekre szavazni. Az az egyéni jelölt jut be a Bundestagba, aki a szavazatok többségét megszerezte. A Bundestag mandátumainak másik fele a "második szavazatokból", azaz a pártok listáira leadott voksokból alakul ki. A magyar rendszerhez hasonlóan egy párt akkor kerülhet be a szövetségi parlamentbe, ha legalább a szavazatok 5 százalékát megszerezte.
A Bundestagban legalább 598 hely van, de ez a szám a kompenzációs mechanizmusok miatt jelentősen módosulhat (a mostani Bundestagnak például 630 képviselője van). A második világháború utáni 19. Bundestag létszáma elérheti a 700-at is. Az új Bundestagnak legkésőbb 30 nappal a választás után kell megválasztania a kancellárt.
Az első exit-pollok vasárnap 18 óra után jelennek meg. Az Index folyamatosan frissülő összeállításban követi az eseményeket.
Borítókép: Philipp Guelland / MTI.