– mondta egy asszony, aki próbálja tartani magát a Dél-Afrika második legnagyobb városában, Fokvárosban életbe léptetett korlátozásokhoz. Az agglomerációval együtt négymillió lakosú Fokvárost ugyanis emberemlékezet óta nem tapasztalt szárazság sújtja, ami miatt az első olyan igazán nagy város lehet a világon, ahol a vízhiány miatt hosszabb időre elzárják a csapokat. Ez azt jelentené, hogy a létfontosságú intézményeket leszámítva fejadagrendszer alapján osztanának vizet a lakosoknak.

A város vezetése már hónapok óta próbálja rávenni a helyieket arra, hogy előrelátóan takarékoskodjanak a vízzel, de egyre inkább úgy látszik, hogy csak elodázni lehet, teljesen elkerülni nem azt a két-két és fél hónap múlva esedékes Nulladik Napot, amikor életbe lépne a vasszigor. Múlt héten katasztrófa sújtotta területté nyilvánították az ország egy részét a fokvárosi válság miatt, miközben sokan előre próbálnak készleteket felhalmozni, cégek kutakat furatnak az alkalmazottaiknak, akinek elég pénze van, az pedig azt tervezi, hogy elköltözik a városból a válságos időszak alatt.

Szakértők szerint ez a helyzet intő példa lehet: több tényező összejátszása miatt a világban egyre több olyan terület lehet, ahol – ha nem készülnek fel megfelelően – súlyos, akár katasztrofális következményeket jelentő vízhiánnyal kell szembenézniük a jövőben a lakóknak, és nagyvárosokban is beköszönthet az a kor, amikor a víz lesz a legértékesebb kincs.

Különösen száraz volt az idő

Egy hete volt egy pillanat, amikor a házakból, éttermekből, szállodákból utcára rohantak az emberek, többek kezében azonnal vödrök jelentek meg, hogy összegyűjtsék az értékes vizet. Előtte utoljára január 22-én esett az eső, azonban a pillanatnyi örömön túl a néhány napos csapadék túl sokat nem segített a kialakult helyzeten.

Fokváros vízellátását hat gát és tározó biztosítja, ezek közül a legnagyobb, a Theewaterskloof szinte teljesen kiapadt. 2014-ben a vízszintje még 87,9 százalékos volt. Miután három évig folyamatosan csökkent a vízszint, mostanra már ennek a negyede sincs meg. A Nulladik Nap akkor jön el, amikor a vízszint a kapacitásának 13,5 százaléka alá esik – ez azért lesz vízválasztó, mert 10 százalék alatt már nem tudják megfelelően tisztítani a vizet. Ezért valójában annál is kevesebb iható víz maradt, mint amennyinek tűnik.

Cape Town’s Water is Running Out https://t.co/994VENVge3 #CapeTown #Landsat #NASA pic.twitter.com/5KxeoOkQl8

— NASA Earth (@NASAEarth) January 30, 2018

A fokvárosi vízhiány alapvetően a rekordhosszú, több éve tartó szárazság eredménye, több mint száz éve nem volt ilyen. Mivel pedig a vízhálózatot nem úgy tervezték, hogy kibírjon ilyen hosszú csapadékmentes időszakot, a helyzet mostanra katasztrofálissá vált. Az összehasonlító műholdképeken is jól látszik, hogyan száradt ki a várost vízzel ellátó hat tározó az elmúlt években. A folyamatot két tényező súlyosbította:

Drasztikusan csökkentették a napi ajánlásokat

A dél-afrikai városban még tavaly év végén vezettek be korlátozásokat, abban reménykedve, hogy tudatos hozzáállással sikerülhet elkerülni azt az ominózus napot, amit az elmúlt hónapokban április 16. és május 11. közé vártak. Január végén a napi megengedett (de valójában inkább ajánlott) vízmennyiséget lakosonként 87 literről 50 literre csökkentették. Ha ez bárkinek még mindig soknak tűnne, összehasonlításul egy átlagos magyar család napi fogyasztása 600 liter körül van. Az ivásra szánt víz mellett a főzéshez, tisztálkodáshoz, takarításhoz, a növények öntözéséhez, és még ezernyi más dologhoz mind vizet használunk, és folyatunk el, nem is keveset.

Habár egyelőre tehát még van víz, de a fokvárosi vezetés mindenfelé plakátokat helyezett ki, amin önmegtartóztatást kérnek az emberektől. A Telegraph szerint többek között azt várják a helyiektől és a turistáktól is, hogy másfél percnél ne zuhanyozzanak tovább, a kádat semmiképpen se engedjék tele, a lehető legkevesebbszer húzzák le a vécét, ne mossanak feleslegesen, és a fogmosáshoz se folyassák a csapvizet. A kedvelt turistacélpontnak számító Fokvárosba érkező külföldieknek külön ajánlásokat is kiadtak, például hogy használják az egész tartózkodásuk alatt ugyanazokat a törölközőket. Azokat a hoteleket javasolják nekik, ahol már bevezettek korlátozásokat: sok helyen leszerelték a lefolyódugókat, a bárokban és éttermekben kikapcsolták a piszoárok automatikus öblítését.

Sokan az ajánlásoknak megfelelően próbálják a lehető leghatékonyabban újrahasznosítani a vizet, például a fürdővízzel, vagy a főzéshez használt vízzel öntik le a vécét, locsolják a növényeket. „A mosatlan haj most a társadalmi felelősségvállalás jelképe" – mondta az egyik lakos a CNN-nek. A kézfertőtlenítő is nagyon megy, mert azzal is tudnak spórolni a vizen. Sok cég próbál saját bejáratú vízforráshoz jutni, és saját kúttal vizet biztosítani dolgozóinak.

Azonban más, éppen ellentétes folyamatok is elindultak. Miután a város csökkentette a nyomást a főnyomócsövekben, sokan már most is próbálnak az ajánlottnál több vizet felhalmozni. Egyre többen állítják, hogy a csapvizet már nem jó meginni, ezért folyamatosan zarándokolnak a városban fellelhető természetes forrásokhoz. Sokan rendszeresen a közkutakról töltenek fel vizesballonokat, már most is folyamatosak a sorbanállások, ezzel viszont valójában csak súlyosabb lesz a helyzet, hiszen előbb kimerülhetnek a víztartalékok. Ráadásul elkezdtek minden olyat felvásárolni az emberek, amiben vizet tudnak elraktározni: a vödrök, a kannák elfogytak, ezért most már vázákat, és nagy tároló dobozokat is tucatszámra vesznek az emberek.

Azonban az is egyre inkább látszik, hogy máshogy fog lecsapódni a víz elzárása a díszes villanegyedben, vagy éppen a szegényebb részeken. A szárazság előtti években a város vízfogyasztásának közel kétharmada a gazdagabb városrészek saját medencés házaira jutott. A palackozott vizet, üdítőket áruló boltok előtt már nyitás előtt órákkal ott várnak, akik megengedhetik maguknak, hogy elkapkodják az egyre drágább árukat, amik a szegényebbeknek lassan elérhetetlenné válnak. Ők már most napi két órát állnak sorba a szükséges vízért a közkutaknál. A jómódúbbak közben azt tervezgetik, hogy a kritikus hetekben-hónapokban akár elköltöznek a városból, és máshol vészelik át a válságos időszakot.

Ha eljön a nap, elzárják a csapokat

A városvezetés figyelmeztetett, hogy az eddigi korlátozások ellenére még mindig közel 86 millió literrel több víz fogy naponta, mint ami a kitűzött cél lenne. Január végéig csak a lakosok valamivel több mint fele tartotta be az előírt korlátozásokat. Február közepén még májusra valószínűsítették a Nulladik Napot, a Foreign Policy szerint viszont már az is elképzelhető, hogy csak júniusban, vagyis már az esős évszakban érnének el odáig. Egyelőre azonban továbbra sem valószínű, hogy el tudják kerülni a csapok elzárását, ha marad a mostani szinten a fogyasztás.

A kulcsfontosságú intézmények, mint az iskolák és a kórházak majd továbbra is kapnak vizet, de a Nulladik Nap lesz az a pont, amikor a lakóövezetekben fejenként 25 litert engedélyeznek csak, ezeket meghatározott ellenőrző pontokon osztják szét, amiket a rendőrség, vagy a hadsereg felügyel. Kétszáz ilyen helyet jelölnének ki, ez azt jelenti, hogy átlagosan minden egyes vízosztó helyre 20 ezer lakos jut majd.

Ez önmagában is elég komoly logisztikai kihívásokat jelent, nem beszélve arról, hogy mennyiben lehetne kordában tartani a vízhiány idején az indulatokat. Meg kell szervezni az ellátást azoknak is, akik nem tudnak eljutni a kihelyezett elosztóhelyekre, és az is egy kockázatot jelent, hogy nem áll-e elő valamilyen járványügyi helyzet.

Egy ilyen időszaknak viszont komoly gazdasági hatásai is lennének, és nem csak azért, mert a helyi turizmusból évente 3,2 milliárd dollár folyik be. Sokan feltehetően munkaidőben is sorbanállásra kényszerülnek, miközben a cégek 7 százaléka azt tervezi, hogy lehúzza a rolót a válság alatt. Összességében négyötödük működését komolyan veszélyeztetné a vízhiány. Egy fodrászatban például azt mondták, előfordulhat, hogy saját vizet kell hozniuk maguknak az embereknek, ha azt akarják, hogy hajvágás előtt megmossák a hajukat. A hatóságok egy sor kiválasztott cégnek biztosítanák az ellátást, de ehhez még nincs meg a végleges lista.

Megy az egymásra mutogatás is

A fokvárosi vezetés hét sótalanító üzem felállítását is tervezi, de ebből csak kevés helyen fognak tudni tengervízből méregdrágán ivóvizet előállítani a Nulladik Napig. Arról is szó van, hogy víz nélkül működő vécéket szerezzenek be, de állítólag a házmestertempóra készülve olyan nyilvántartást is közreadnak majd, ahol bárki megnézheti, hogy mennyi vizet használ a szomszédja, vagy valamelyik ismerőse. Külföldön közben több helyen, még Londonban is elkezdtek vizet gyűjteni, hogy ballonokban elküldjék a fokvárosiaknak.

Sok frusztrált lakos azzal vádolja a vezetést, hogy rosszul kezelte a készleteket, túlságosan a víztározókra támaszkodott, későn kezdett alternatív módszerek felé tapogatózni. Patricia de Lille polgármester a múlt héten átvészelt egy bizalmatlansági szavazást, és a városvezetés állítása szerint ők időben léptek, sokkal inkább országos szinten kellene felelősöket keresni. Van olyan szakértő, aki szerint a kormány túl sok vizet használt mezőgazdasági célokra, és nem költött időben a szükséges infrastrukturális fejlesztésekre az elmúlt években. A kormányzó, Jacob Zuma elnököt a múlt héten megbuktató, és alelnökére, Cyrill Ramaphosára cserélő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), és a Nyugat-Fokföld tartományt irányító ellenzéki Demokratikus Szövetség is egymásra mutogat.

A legnagyobb kérdés most mindenesetre az, hogy pontosan meddig tudják kitolni a Nulladik Napot. A helyiek abban reménykednek, hogy júniusban, az esős évszak kezdetén ezúttal megérkezik majd a megváltó csapadék, amivel legalább egy időre fellélegezhetne a város, amíg dolgoznak az alternatív megoldásokon. Elvileg

Nyugat-Fokföld más részein egy fokkal egyébként jobb a helyzet, sőt, vannak olyan települések is, ahol semmilyen korlátozást sem kellett bevezetni. A meteorológusok és klímakutatók szerint azonban a trend több mint aggasztó.

Nem egyedi eset lesz

Szinte biztos, hogy Dél-Afrika nyugati csücske a következő évtizedekben egyre gyakrabban fog szembesülni a mostanihoz hasonló aszályos időszakokkal, csak az a kérdés, mennyire tud felkészülni erre. Azonban a vízhiány gyakori kihívás elé állít majd több várost is Indiában, Indonéziában, Mexikóban és Brazíliában.

Tavaly a bolíviai La Pazban volt súlyos vízhiány. Elég drasztikus módszerekkel elzárták a vizet, aztán a tüntetések hatására odaküldtek egy tábornokot, hogy tegyen rendet és ellenőrizze a vízosztást, amíg meg nem oldódott a helyzet. Úgy számolnak egyébként, hogy akár Melbourne-ben is problémát jelenthet a vízhiány 2028-tól, ha a klímaváltozás hatásai folytatódnak, és nő a népesség. Ott azonban az ausztrál hatóságok komolyan készülnek erre az eshetőségre. Kalifornia átvészelt egy öt évig tartó szárazabb időszakot, ott is vezettek már be korlátozást.

A Világbank tavaly adott ki egy jelentést, ami szerint a klímaváltozás a víztartalékokat érinti a legsúlyosabban, ráadásul a legkülönfélébb módokon. Az egyre melegedő Földön jóval több víz párolog el, mint a korábbi évtizedekben. Emiatt egyes területeken sokkal több lehet a csapadék, más régiókban pedig soha nem látott szárazság köszönthet be. A Himalája hatalmas gleccsereiben van a pólusok után a legtöbb jég a Földön, ezek azonban fokozatosan tűnnek el. A vízhiány fegyveres konfliktusokat okozhat, növelheti a migrációt, recesszióba döntve egész gazdaságokat, hiszen a víz 70-90 százaléka öntözésre megy el.

A Világbank szerint a Földön 1,6 milliárd ember él vízhiány sújtotta országokban, de a washingtoni World Resources Institute jelentése szerint 2025-re a világ lakosságának kétharmadát érinti majd valamilyen formában ez a probléma. Erről itt írtunk bővebben>>>