Nem a végeredmény kérdés a vasárnapi orosz elnökválasztáson, csak az, milyen lesz a részvételi arány. Az urnazárás utáni eredményeknél csak azt kell figyelni, hogy eléri-e a 70 százalékot Vlagyimir Putyin, ahogy szokta, vagy sem.
Ez az előrejelzések szerint megvan: magyar idő szerint 19 órakor a legnyugatibb időzónában is lezárult a szavazás. Az állami VCIOM és a FOM közvélemény-kutatók 73,9 és 76 százalékos győzelmet mondanak exit-polljaik alapján – írta a Ria Novosztyi.
Az orosz állami hírügynökség a Kreml számára megnyugtató hírt már közölhetett: két órával az urnazárás előtt 59 százalékos volt a részvételi arány, hat éve ugyanekkor még csak 56 százalék volt.
Ennek alapján azonban túl optimista volt az állami VCIOM közvélemény-kutató, amely 80 százalékos részvételt jósolt. A tapasztalat szerint az utolsó két órában látványosan megugranak a szavazatok, így nem lehetetlen, igaz, a jelenséget az eddigi választások alapján a Kremllel kritikus parlamentien kívüli erők inkább a manipuláció bizonyítékának, semmint a választók szavazási szokásainak tudták be.
Egy feljelentést mindenesetre a Központi Választási Bizottság már tett választási csalás miatt, igaz, épp az ellenzéki Grigorij Javlinszkijt indító Jabloko párt megfigyelőjével szemben, aki saját maga hívta fel a figyelmet a választási csalás lehetőségére azzal, hogy próbaképpen két helyen is voksolt. „Furcsa, hogy egy területi választási bizottsági tag nem a törvények betartásával, hanem azok megsértésével foglalkozik” – kommentálta a Newsru.com szerint a Központi Választási Bizottság elnökhelyettese a történteket.
A választáson Vlagyimir Putyinon kívül hat jelölt indul. A már említett, a 90-es évek meghatározó gazdaságpolitikusaként ismert Javlinszkij, a populista Orosz Liberális Demokrata Párt majdnem örökös elnökjelöltje, Vlagyimir Zsirinovszkij, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjától a közelmúltig ismeretlen Pavel Grugyinyin, három parlamenten kívüli párt egy-egy jelöltje és a legismertebb politikus-celeb-műsorvezető Kszenyija Szobcsak.
Szobcsak megjelenése egyébként is pikáns, mert újságíróként ugyan kritikus kérdéseket tesz fel Putyinnak, ám az elnök egykor családi barát volt. Szobcsak édesapja volt ugyanis Szentpétervár polgármestere a 90-es évek elején, az ő beusztottja volt az NDK-ból visszatért Putyin, aki a mai napig mentorának tartja a néhai Anatolij Szobcsakot. Legutóbb még az is felmerült, hogy Putyin Kszenyija keresztapja. Ezt Szobcsak visszautasította, de elismerte, hogy amikor 12 éves korában megkeresztelték, Putyin is jelen volt.
A 35 éves Szobcsak indulását sokan úgy tekintik, hogy ezzel valójában a Kremlnek tesz szívességet, mert valamennyire lenyugtatja azokat, akik hiányolnák a legmeghatározóbb ellenzéki politikust, Alekszej Navalnijt, akinek indulását megakadályozta a a CIK arra hivatkozva, hogy a korrupciófeltárással népszerűvé vált politikus elleni sikkasztásos ítélet ezt nem teszi lehetővé.
A választóhelyeket 2012 óta bekamerázzák, szabadon figyelhető maga az urna és a bizottság, ami technikailag megnehezíti a szavazatok illegális beszórását az urnába.
"Ma már inkább a teljes jegyzőkönyv meghamisítása a reális opció. Azt, hogy azzal mi történik, mire eljut a központi választási bizottsághoz, már nem tudják követni a megfigyelők" - mondta korábban az Indexnek Sztyepan Szulaksin. A matematikus-fizikus, aki az első orosz parlament képviselője volt, majd Jelcin és Putyin kritikusaként létrehozta saját politikai társadalmi intézetét, úgy véli, a választás nem tükrözi a valós társadalmi helyzetet. Szulaksin is kitért arra a korábbi anomáliára, hogy minél nagyobb a részvételi arány, annál nagyobb arányban szokott győzni a parlamenti választásokon a kormánypárt, az elnökválasztáson Putyin – vagy 2008-ban az őt négy évre készséggel helyettesítő Medvegyev.
Az eredmények ilyen szempontú vizsgálata azonban csak később lehetséges.
Kszenyija Szobcsak viszont – nem oszlatva ezzel azok gyanúját, akik szerint a Kreml jó néven vette az indulását – sietett leszögezni, hogy nem volt számottevő csalás a választáson.
Ezúttal nyugati megfigyelők is voltak: A Putyin közvetlen közelében hosszú éveken át dolgozó Andrej Kolesznyikov, a Kommerszant újságírója erről maga is meggyőződhetett az elnök szavazatának leadásakor. Kolesznyikov azonban megjegyezte, hogy a megfigyelők mind a Vlagyimir Putyint potenciális szövetségesüknek tekintő Északi Ligától jöttek és egyikük sem tud oroszul. A megfigyelők azonban biztosították őt arról, hogy itt választási csalás nem történhet – más kérdés, hogy erre nem is abban a választóhelyiségben kell számítani, ahol maga az elnök is voksol. Putyin Kolesznyikovnak megvallotta, nem esett nehezére saját magára szavazni, hiszen őszintén hisz az általa meghirdetett programban.
A felmérések alapján második helyre esélyes Pavel Grugyinyin már nem volt annyira elégedett a választás lebonyolításával, mint Szobcsak. A KPRF jelöltje – ez a pozíció egyébként garancia a második helyre az orosz választásokon – egyenesen azt mondta: ez volt az egyik legtisztességtelenebb választás. „Navalnijnak igaza volt, kétszer-háromszor is lehetett szavazni, erre vannak adatok Moszkva megyéből” –idézte őt a Newsru.com. Navalnij szerint lehetőséget ad a többszöri szavazásra, hogy a választópolgárok jelezhetik előre, ha máshol akarnak szavazni. Az igényt több helyre is benyújtotta ugyanaz a személy, is mindháromra pecsétes igazolást kapott, hogy aznap ott szavazhat. "Egységes, országos névjegyzék hiján nem is ellenőrizhető, hogy az illető többször szavazott-e" – mondta Navalnij az erről szóló videóban. A lakhelytől távoli szavazás lehetőségét az elnökválasztásra több mint négymillió ember igényelte.
Külföldön 145 ország képviseletén szavazhattak az Oroszországtól távolabb élők, vagy épp a szavazás napján külföldön tartózkodók. „Bementem a kulturális központba szavazni. Megnézték az útlevelem, aztán a lakcímemet az oldalsó asztalnál ülő néni leírta egy papírra, de közben azt mondta, hogy az igazából mindegy. Úgy tűnik, szavazhattam volna két helyen is, ha reggel Debrecenben kezdek" – mondta egy választó, aki a szavazás napján Budapesten volt. Szerinte ez épp azt a gyanút erősíti, amiről Navalnij is beszélt.
Az elnökválasztások általában március elejére esnek, ezúttal egy törvénymódosítás tette lehetővé, hogy ez épp március 18-ra essen. A kezdeményezés nem lehetett véletlen, hiszen így az elnökválasztás pont arra a napra esett, amikor Oroszország egyoldalúan, a maga részéről hivatalosan is magához csatolta a Szovjetunió felbomlása után Ukrajna részét képező félszigetet.