Március elején a dél-angliai Salisburyben egy orosz férfit és lányát súlyos légszomjjal szállítottak kórházba, ahol azóta is válságos állapotban fekszenek. Három héttel később húsz, jellemzően nyugati ország több mint száz orosz diplomatát utasított ki.
A történet akár egy 1960-as évekbeli kémregény is lehetne, már ha a kémregények kitérnének olyan, amúgy a felszínen elég unalmasnak tűnő dolgokra, mint hogy melyik ország hány diplomatát utasít ki a különböző titkosszolgálati akciók folyományaként.
Mindenesetre a briteknek kémkedő kettős ügynök, Szergej Szkripal volt orosz hírszerző megmérgezése valóban visszahozta az 1960-as évek hangulatát a világpolitikába. Az Angliában elkövetett támadásra az Európai Unió és az Egyesült Államok rég nem látott egységben és rég nem látott módszerekkel ment neki Moszkvának: egyszerre ennyi oroszt még a hidegháború leghidegebb éveiben sem küldött haza Washington.
Ha röviden össze lehet foglalni az eset tanulságait:
Bár kellett hozzá néhány hét, a nyugati világ hétfőn meglepően határozottan és egységesen lépett fel Moszkvával szemben, miután kevés kétség maradt afelől, hogy az orosz állam mérgezte meg Angliában Szergej Szkripalt és lányát, Juliját. Szkripal korábban orosz hírszerző volt, de 2006-ban a briteknek való kémkedés miatt hazaárulásért elítélték, 2010-ben egy amerikai fogolycsere keretében szabadult. (Az ügyről itt írtunk bővebben.)
Az Európai Unió még annak ellenére is rendesen beleállt az ügybe, hogy amúgy a britekkel lassan már két éve folyik a parttalan szájkarate a brexitről. A New York Times forrásai szerint a dolog prózaian egyszerű módon zajlott: Theresa May brit kormányfő – aki a brexit miatt általában a szamárpadon ül az uniós tanácskozásokon – a csütörtök-pénteki EU-csúcson a vacsora alatt előadta azokat a hírszerzési információkat, amelyek szerint az orosz állam állhat a mérgezés mögött. Másnap reggelre egyetértés volt az uniós vezetők között abban, hogy egységes válaszra van szükség, mire Emmanuel Macron francia elnök közölte, hogy akkor utasítson ki mindenki néhány orosz diplomatát hétfőn délután háromkor.
Önmagában egy ilyen lépés inkább gesztusértékű. Egyfelől nyílt titok, hogy számos diplomáciai beosztott valójában hírszerzési tevékenységet végez:
egyes becslések szerint a nyugati orosz követségek személyzetének harmada-fele A titkosszolgálatoknak dolgozik.
Emiatt az orosz szolgálatok munkáját biztos meg fogja nehezíteni, hogy mostantól jóval kevesebb, úgynevezett diplomáciai fedésben lévő emberükre számíthatnak. Ugyanakkor a dolog inkább optikailag, mintsem műveletileg jelentős: nagyjából az az üzenet, hogy az EU-t évek óta froclizó Vlagyimir Putyin és rendszere kezdi egy kicsit túlfeszíteni a húrt.
Persze a húr túlfeszítése relatív, hiszen Putyinék az elmúlt években két szomszédos országba is bevonultak és jelentős területeket foglaltak el, aminek következményeként egy utasszállító gépet is sikerült lelőni. Ám a nyugati sajtónak nyilatkozó tisztviselők szerint mégis új szintet jelent, hogy Moszkva egy európai ország területén, egy titkosszolgálati akció során vegyifegyvert vetett be. Ilyesmire még a hidegháborúban sem volt példa.
Ettől függetlenül azért bőven voltak uniós országok, amelyek kimaradtak a buliból: az EU 28 tagjából csak 16 vett részt az akcióban, és többségük csak egy-két oroszt küldött haza. Nem voltak a látványosan szolidaritók között az amúgy túl meleg orosz kapcsolataik miatt Budapesthez hasonlóan sokat bírált görögök és olaszok, ahogy a szintén az oroszbarátabb csoportba sorolt bolgárok, osztrákok és ciprusiak is kimaradtak. (Csatlakozott viszont Ukrajna, Albánia, Kanada és Ausztrália.)
Bár a magyarországi orosz befolyásnak elég terjedelmes irodalma van, egyes értesülések szerint Orbán Viktor aktív alakítója volt a válaszlépéseknek, az AP amerikai hírügynökség forrásai szerint ő javasolta, hogy hívják haza az unió brüsszeli nagykövetét (egy másik verzió szerint igazából csak viccből dobta be ezt, viszont a többi uniós vezetőnek megtetszett az ötlet). A Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium kérdésünkre nem erősítette meg a hírt, egy diplomatát viszont Magyarország is kiutasított. Mindazonáltal a magyar lépés indoklása kicsit árnyaltabb, mert az MTI híre szerint a kiutasítás összefüggésben lehet Kovács Béla volt jobbikos európai parlamenti képviselő Oroszországhoz köthető furcsa ügyeivel, amelyekről az Index írt először.
Tehát az európai egység kicsit a félig üres vagy félig teli pohár esete.
Ez utóbbi narratívához pedig az is hozzátartozik, hogy hiába az ukrán háború vagy a mostani merényletkísérlet, Európa, és főleg Németország még mindig szeret és szeretne üzletelni Oroszországgal. Miközben az ukrán válság és a Krím megszállása miatt hozott uniós szankciók még mindig életben vannak, tavaly 20 százalékkal nőtt az Oroszországba irányuló német export, és Berlin energetikai téren is kész ágyba bújni Putyinnal, Európa kárára. Másfelől azonban Oroszország is erősen függ az európai gázpiactól, hiszen külső bevételeinek nagy részét itt szerzi; így elvileg Moszkva sem akarhatja odáig feszíteni a húrt, hogy további szankciókat kapjon a nyakába. Nem véletlen, hogy most is elsősorban az amerikaiakkal szájkaratéznak, az európai országokkal kevésbé kemény a hangnem.
De ennél is meglepőbb volt az Egyesült Államok válasza: Donald Trump hatvan orosz diplomatával közölte, hogy egy héten belül el kell hagyniuk az országot, többségüket a washingtoni nagykövetségről küldték haza; valamint bezáratta Moszkva seattle-i konzulátusát is, arra hivatkozva, hogy az túl közel van egy helyi amerikai tengeralattjáró-bázishoz, illetve a Boeing helyi gyárához.
Ezzel Amerika vitte be messze a legerősebb ellencsapást, ami annak fényében különösen érdekes, hogy Trumpot közben hazájában mind ellenzéke, mind párttársai élesen bírálják, amiért túl szívélyesen viselkedik Putyinnal, illetve megpróbálja akadályozni és elbagatellizálni a 2016-os elnökválasztásba (az ő támogatása végett) való orosz beavatkozás ügyében folyó igazságügyi vizsgálatot.
Az amerikai elnököt nemrég még azért bírálták, mert gratulált Putyin egyébként elég látványosan megcinkelt választási győzelméhez, és közben sem a cinkelést, sem az amerikai voksolásba való orosz beavatkozást, sem az angliai mérgezési ügyet nem hozta fel. Hiába kapott egy papírt tanácsadóitól, amire nagy betűkkel az volt írva, NE GRATULÁLJ NEKI.
A kiutasítással kapcsolatban az amerikai sajtó nem győzte kiemelni:
hatalmas szakadék tátong Trump retorikája és Washington lépései között.
Az elnök továbbra is próbál bratyizni Putyinnal, és mind nyilatkozataiban, mind egyébként híresen változatos Twitter-kirohanásaiban kerüli Oroszország bírálatát. Ugyanakkor mégis csak aláírta az öttucat orosz diplomata kirúgását, ahogy korábban az oroszok kibertámadásai és választási beavatkozási kísérletei kapcsán a kongresszus nyomására hozott szankciókon is az ő szignója szerepel.
Washington Trump alatt számos más területen is aktívan nekiment az orosz érdekszférának:
Az amerikai fellépés az utóbbi hónapokban fokozatosan keményedett Moszkvával szemben, és ugyan a mostani kiutasítások kemény eszkalációnak tűnhetnek, valójában egy hosszabb folyamat egy állomása ez. Amelynek az oka amerikai tisztviselők szerint az, hogy az oroszok kezdenek túlságosan is elkanászodni, és a kelleténél több helyen keverik a szart a világban.
A mostani lépést kormányzati források részben azzal is magyarázták, hogy
az utóbbi időben szemtelenül sokan lettek az Egyesült Államokban diplomáciai fedésben tevékenykedő orosz hírszerzők, ezért valamit mindenképpen lépni kellett,
a Szkripal-ügytől is függetlenül. Amerikai kormánytisztviselők szerint nagyjából száz orosz ügynök dolgozik diplomataként az Egyesült Államokban, most a hatvan százalékuktól megszabadulnak.
A nagy talány, hogy minek köszönhető a nagy különbség Trump szövege és a kormánya lépései között. Különböző spekulációk arról szólnak, hogy tanácsadóinak és az alatta dolgozó kormánytagoknak sikerült meggyőzniük az elnököt a szankciók szükségességéről, Trump azonban nem akar az ellenlépések arcává válni, mert valamiért mégis hisz benne, hogy van értelme jó viszonyra törekedni Putyinnal. Tehát a papírokat szingózza ugyan, de közben személyesen nem áll bele a témába.
Más források szerint Trump maga is felháborodott az oroszok veszélyes lépésein, és az amerikai kormány különböző intézményeinek szóvivői is azt hangoztatták a kiutasítások kapcsán, hogy Moszkvának ideje lenne kicsit visszafognia magát. Bármelyik verzió is a valós, az Egyesült Államok Oroszország-politikája egyáltalán nem puhult, még ha Trump tényleg feltűnően próbál is Putyin kedvében járni.
Ezt a kettősséget egyébként az oroszok is kiemelték, az orosz nagykövet például azon lamentált, hogy Washington lépése „ellentmond az elnökeink közti múlt heti telefonbeszélgetésnek”. Moszkva továbbra is tagadja, hogy bármi köze lenne a mérgezéshez, bár az EU és Washington szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nincs más ésszerű magyarázat a dologra.
Mindenesetre a gyakorlatban az oroszok sem finomkodnak: azt ígérték, hogy válaszlépésként legalább ugyanennyi amerikai diplomatát fognak kiutasítani, várakozások szerint elsősorban Moszkvában dolgozókat. A washingtoni orosz nagykövetség pedig a Twitteren szavazást indított arról, hogy melyik amerikai konzulátust zárassa be Oroszország (bár ahogy az elnökválasztás esetén, itt sem biztosított a szavazás tisztasága). Emellett felmerült Trump és Putyin tervezett találkozójának elhalasztása is, amin a fegyverkorlátozásról tárgyaltak volna.
A várakozások szerint tehát egyhamar nem fog javulni a helyzet, sőt egyes szakértők attól tartanak, hogy a feszültségek fokozódása a diplomáciai adok-kapoknál távolabbra is mutathat.
Egy, a Reutersnek nyilatkozó elemző szerint a Közel-Keleten vagy a kibertámadások terén is keményebb válaszcsapások jöhetnek, bár kormányzati források szerint Washington még reménykedik benne, hogy bizonyos kérdésekben, például Észak-Korea ügyében találhatnak közös hangot.
Mindenesetre a hidegháborús hangulat egyelőre folytatódik, és a következő terep az oroszországi foci-vb lehet: a britek és Izland már közölték, hogy politikai bojkottot hirdetnek az esemény ellen, és nem lenne meglepő, ha ehhez több ország is csatlakozna.
Egyes vélemények szerint Putyin saját maga fényezésére akarta felhasználni a vb-t (ezért voltak, akik Hitlerhez hasonlították, aki az 1936-os berlini olimpiából csinált náciünnepet), ezért addig a britek és szövetségeseik mindent megtesznek majd, hogy elvegyék a dolog fényét. Az viszont elég valószínűtlen, hogy (további értelmetlen történelmi párhuzammal élve) megismétlődjön az 1984-es olimpiai bojkott.