Vallási okok miatt nem akart kezet fogni a hivatalnokokkal egy algériai asszony, amikor megkapta volna a francia állampolgársági papírjait. A hivatal erre merészet húzott: megtagadta tőle az állampolgárságot azzal az indokkal, hogy az asszony képtelen az asszimilációra. Az ügy a legfelsőbb szintekig jutott.
Átlagosnak induló kis hivatali ünnepség zajlott 2016. június 24-én a dél-franciaországi Grenoble-ban. Az Isère megyei prefektúrán az új francia állampolgárokat köszöntötték, köztük egy algériai asszonyt, Madame B. A.-t, aki már hat éve élt házasságban francia férjével.
Ennyi év házasság után az állampolgárság megszerzése rutin eljárásnak tűnt, ám a történet ott a hivatalban olyan fordulatot vett, amely komoly vitát váltott ki Franciaországban a bevándorlásról, integrációról és az ezzel kapcsolatos állami feladatokról.
Az asszony ugyanis a sajtó beszámolói szerint jelezte, hogy a dokumentumok átvételekor "vallási okok miatt" nem hajlandó kezet fogni a ceremóniát vezető férfi hivatalnokkal, a prefektúra titkárával, illetve az ott megjelent megyei képviselővel, aki szintén férfi volt. Az iszlám tanítása szerint ugyanis a férfi és a nő közötti testi kontaktus tiltott, ha nem rokonokról van szó.
A prefektusi titkár a történtek miatt ott, helyben úgy döntött, hogy akkor nem is adja át a papírokat, ugyanis Mme A. érdemtelenné vált a francia állampolgárságra.
A kézfogás megtagadásával ugyanis egyértelműen kinyilvánította, hogy "elutasítja a francia közösséghez történő ASSZIMILÁCIÓT".
A 2016-os történet már akkor nemcsak jogi, hanem társadalmi vitát is kiváltott. Hiszen a történet egyfelől azt feszegeti, hogy muszlim bevándorlók (bár a francia sajtó nem fogalmaz egyértelműen, de itt minden bizonnyal egy algériai muszlim nőről van szó) juthatnak-e úgy francia állampolgársághoz, hogy eszük ágában sincs integrálódni és elfogadni a francia élet legalapvetőbb szabályait. Másfelől viszont - így a másik tábor - az állampolgárságnak sehol nem feltétele az, hogy létrejöjjön egy kézfogás, és a francia állam nem kényszerítheti rá senkire, hogy a vallási előírásait tagadja meg.
Mme A. nem is hagyta annyiban a dolgot, és megfellebbezte a döntést. Az ügy 2017-ben a miniszterelnök elé került, és Bernard Cazeneuve akkori kormányfő megerősítette a prefektúra döntését: visszautasította az asszony állampolgársági kérelmét.
Mme A. ezután még tovább ment és a közigazgatási döntéseket elbíráló legmagasabb szervhez, az Államtanácshoz fordult, hogy semmisítse meg a miniszterelnöki döntést. Szerinte a prefektúra és a miniszterelnök "visszaélt a hatalmával", és mivel több, mint öt éve él Franciaországban férjével, igenis igényt tarthat az állampolgárságra.
Ebben a - bevándorlási helyzet miatt - kényes témában döntött pár nappal ezelőtt az Államtanács, és elutasította az algériai asszony kérelmét. Vagyis az Államtanács is a miniszterelnökkel és a prefektúrával értett egyet: megtagadható az állampolgárság a megtagadott kézfogás miatt.
Az Államtanács honlapján is olvasható határozatban a döntést a Code civil, vagyis a francia polgári törvénykönyv egyik passzusával indokolják. Eszerint bár négy év házasság után az algériai asszony jogosult lenne a francia államplgárságra, ám a kormány megtagadhatja azt egyebek mellett "az asszimiláció hiánya" (défaut d'assimilation) miatt.
Márpedig azzal, hogy Mme A. a francia állam egy hivatalos képviselőjével szemben megtagadta a kézfogást,
egy szimbolikus időpontban egy szimbolikus helyen adott tanúbizonyságot arról, hogy nem kíván asszimilálódni.
Vagyis a prefektúra és a hivatal joggal elutasíthatja az állampolgársági kérelmet a Code civil érintett pontja alapján akár a papírok átadásának napján is.
Az Államtanács a döntésében azt is megjegyezte, hogy a döntés nem sérti Mme A. vallásszabadságát. Ugyanis az állam képviselői - az állam és az egyház szétválasztásának elvét betartva - semmilyen vallási előírást nem akart rákényszeríteni az asszonyra. Hiszen a kézfogás nem egy vallási előírás.
Az Államtanács mostani határozata egy önmagán túlmutató döntés. A legfőbb közigazgatási szerv ugyanis most azt mondta ki, hogy a honosításnak mindenképp feltétele az asszimiláció. És ha egy bevándorló ezt nem tartja be, és visszautasítja a francia mindennapi élet legalapvetőbb szabályait, megtagadható tőle az állampolgárság akkor is, ha minden egyéb jogi feltételnek megfelel. Franciaországban - a legutóbbi adatok szerint - 2016-ban 120 ezren kaptak állampolgárságot, 21 ezren házasság útján szerezték azt meg.
Borítókép: muszlim nő sétál Mantes-la-Jolie-ban 2016. június 19-én. Fotó: Eliot Blondet / AFP.