Van pár dolog, ami annyira szem előtt van, hogy az ember már megszokásból sem foglalkozik vele, hát még, ha nézni sem kell, mert benőtte az élet: mint Matthew Emanuel kertjében az az ócska rozsdás doboz, valami régi elektromos láda nyilván hajdani vezetékeknek, amit olyan szépen benőtt a borostyán és a fák gyökerei. A New York-i Staten Island csendes kertvárosába pár éve költözött lakót cseppet sem zavarta, hogy elvadult kissé a hátsókert, éppen az volt a baja inkább, hogy a legutóbbi télen megtépázta a növényzetet a vihar, ráadásul a bejárogató őzek is nagyon rákaptak a tujára – fura az ízlésük, az tény, de hát kertváros ez tényleg, és nem a fűnyírós fajtából.

Nem lehetett tovább húzni a dolgot, úgyhogy Emanuel úr úgy döntött, ültet hátra inkább pár bambuszt. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy beavatkozás nélkül a bambusz addig szaporodik, amíg el nem foglalja az egész kertet, és mini-Vietnam nem lesz a virágágyásból, ő úgy döntött, ha már alakítunk, alakítsunk szakértelemmel, és kihívott egy egzotikus növényekre specializálódott kertészt.

A Mester bambuszügyi elhivatottságát már a telefonban is prezentálta: Hívjon csak Bambusz Bobnak – mondta, és az ember ilyenkor, ha nem túl erős jellem, általában tényleg hajlandó Bambusz Bobnak nevezni egy felnőtt ismeretlent.

Mi az a doboz ott hátul, főnököm?

– kérdezte Bambusz Bob a megbízójától.

Nem tudom, Bambusz Bob

– felelte Emanuel az igazsághoz híven. Erre Bambusz Bob a melósával együtt csak megnézte közelebbről, és megállapította, hogy az bizony nem egy szerelvénydoboz. Na de hogy akkor mi, azt már nem tudta megmondani. Az ekkor már az érdeklődés jeleit mutató tulaj segítségével kiásta a földből a dobozt, és megállapították, hogy az egy régi tárcsalapos széf volt. Kinyitniuk nem sikerült, de Bambusz Bob egy csákánnyal felfeszítette, és uram, teremtőm, mit találtak benne? Összeragadt, átázott kötegeket százdollárosokból, az alatt meg aranyat, gyémántberakású gyűrűket, fülbevalókat és más ékszereket. Készpénzben 16 ezer dollár, az arany meg annyi, hogy kellett hozzá a konyhai mérleg: vagy fél kiló.

Van egy fura kérdésem. Nem rabolták ki magukat valamikor?

Ezzel a kérdéssel kopogtatott be a szomszédokhoz másnap kutyasétáltatás közben Mr. Emanuel. Bár a környék kifejezetten biztonságosnak számít, az egyik idősebb házaspárhoz betörtek néhány éve: mint elmesélték a kérdezősködő szomszédnak, 2011-ben mentek be hozzájuk, és vitték el a családi széfet.

Azt hiszem, nálam van a holmijuk. Nincs kedvük átjönni, hogy megmutassam?

 – kérdezte Emanuel, és volt.

Mint kiderült, hat éve a bűnügyi hírekben csak „nindzsa rabló” néven emlegetett illető tört be sok helyre arrafelé; amikor Robert Costanzót 2015-ben elfogták, több mint száz betörést ismert be 4 millió dollár értékben. Ő ment be ahhoz az idős házaspárhoz is, akiktől 2011-ben a rendőrségi jegyzőkönyv szerint 40 ezer dollár készpénzt és ékszereket vitt el egy széfben.

Miért adta vissza a talált kincset?

– kérdezték a riporterek Matthew Emanuelt. „Mert tudtam, hogy kié. Amikor szombat este még nem tudtam, nagyon is megtartottam volna. De eljött a vasárnap, és kiderült” – válaszolta.

Nem sétafikálhatok a házuk előtt, mintha mi sem történt volna, ha egyszer tudom, hogy nálam van a holmijuk.

A Staten Island-i kincs megtalálásáról a New York Times számolt be ebben a cikkben.