Donald Trump és Kim Dzsongun történelmi csúcstalálkozója miatt a világ figyelme már napokkal a tárgyalás előtt Szingapúrra irányult, ahol kedden először ül majd le egy hivatalban lévő amerikai elnök az aktuális észak-koreai vezetővel. Már nemcsak a hasonmásaik vannak a városban: vasárnap délelőtt először Kim Dzsongun érkezett meg, majd pedig délután a kanadai G7-csúcsról átrepülő Donald Trump is leszállt Szingapúrban.
A délkelet-ázsiai kis városállam több másik felmerülő helyszínnel szemben mindkét félnek számos szempontból a legideálisabb választás volt: semleges terepnek tekinthető, ultrabiztonságos, és már korábbi nemzetközi eseményeknek is helyt adott.
A találkozó előtt két héttel még az is kérdés volt, hogy egyáltalán megrendezik-e, miután Trump egyszer már lemondta az egészet, de aztán néhány kanyar után eldőlt, hogy mégis az eredeti tervek szerint tartják meg a csúcsot a 721 négyzetkilométeres, 5,6 millió lakosú Szingapúrban.
Már a helyszín májusi véglegesítése előtt hetekkel kiszivárgott, hogy az amerikaiak Szingapúrt preferálnák, és azt is tudni lehetett, hogy ez az észak-koreaiaknak is megfelelne. Trump egy pillanatra felvetette a demilitarizált övezetet is, ahol a két Korea közötti csúcsot tartották április 27-én, de aztán ezt elvetették, ahogy az állítólag szintén megfontolt Mongóliát, Svájcot és Svédországot is.
Több luxushotel is szóba került, de egy héttel a csúcs előtt az is kiderült, hogy a tekergő kígyó alakjában elnyúló Capellában lesz a találkozó, ahol pávák is szabadon sétálnak a hotel területén. A Capella egy alig öt négyzetkilométeres luxusszigeten, a Sentosán van, a fő szigettől délre. A Sentosán most luxushotelek, kaszinók, golfpályák vannak, de
a történetének korábban kevésbé csillogó fejezetei is voltak.
A XVIII.-XIX. században kalózszigetnek is tartották, mert félúton Kína és India között a britek ideális kereskedelmi csomópontként tekintettek rá, amiből viszont a helyi kalózok is hasznot húztak, és rendszeresen lecsaptak a szállítmányokra. Később a második világháború alatt a japánok brit és ausztrál foglyokat tartottak a szigeten, és sok Japán-ellenesnek gyanított szingapúri kínait végeztek itt ki. Erre is utalhat, hogy a sziget neve csak 1970-től lett a malájul békét és nyugalmat jelentő Sentosa, előtte Pulau Blakang Matinak hívták, ami annyit tesz, hogy a Hátulról Érkező Halál Szigete.
A két vezető azonban két egészen másik szállodában száll majd meg. Trump a Shangri-La Hotelt választotta, ahol más amerikai elnökök is megfordultak korábban, Barack Obama például a 2009-es APEC-csúcs alatt lakott itt. Kim Dzsongun és kísérete pedig a St. Regis Singapore-ban lesz, itt szállt meg korábban Kim Jongnam névleges észak-koreai államfő is.
A szingapúri külügyminiszter azt mondta, hogy először az amerikaiak keresték meg őket, aztán jöttek az észak-koreaiak is. Egy sor szempont szólt amellett, hogy egy ilyen horderejű csúcstalálkozót pont Szingapúrban tartsanak meg, amit a legtöbb szakértő kockázatmentes, mindegyik félnek megfelelő választásnak nevezett. De miért lett éppen Szingapúr?
Heather Nauert, az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint olyan város kellett, aminek az infrastruktúrája megfelelő ahhoz, hogy kezelni tudja a csúccsal járó óriási nemzetközi érdeklődést – nem mellesleg csak újságíróból 2500-nál is többen regisztráltak be, hogy a helyszínről tudósítsanak a történésekről. Nem kis logisztikai bravúrt követel majd az egész levezénylése, de az sem mellékes, hogy az itteni hotelek személyzete is fel van készülve a nemzetközi találkozók körüli érdeklődésre.
Szingapúrban ugyanis rendszeresen tartanak fontos nemzetközi rendezvényeket, mint amilyenek az ASEAN-csúcstalálkozók, vagy a minden évben a Trump szállásaként is szolgáló hotelben megrendezett Shangri-La Dialogue nevű biztonságpolitikai fórumok, amiken állam- és kormányfők, védelmi miniszterek és magas rangú katonai vezetők szoktak részt venni.
A 2018-ast éppen múlt hétvégén tartották, ezen James Mattis amerikai védelmi miniszter megismételte, hogy addig marad a nyomásgyakorlás Észak-Koreával szemben, amíg nem látnak ellenőrizhető és visszafordíthatatlan lépéseket a nukleáris leszerelés felé. Ebben a hotelben tartották 2015-ben azt a maga nemében szintén történelmi találkozót, amin Hszi Csin-ping kínai elnök és az akkori tajvani elnök, Ma Jing-csiu tárgyalását.
Kína és Tajvan vezetője először ült le egymással 1949 óta.
Alapvető szempont, hogy az ultramodern városállam biztonsági és hírszerzési vonalon is első osztályú: a SafeAround kockázatelemző honlap szerint Szingapúrt tartják a legbiztonságosabb országnak Ázsiában, illetve a hatodik legbiztonságosabbnak a világon. A biztonság garantálását ilyen szinten nem tudták volna szavatolni például a lehetséges helyszínként felmerülő Mongóliában.
Az egyik legfontosabb tényező viszont valószínűleg az volt, hogy Szingapúr egyrészt mindkét országnak semleges terepnek tekinthető, másrészt pedig egyszerre ápolt jó diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és Észak-Koreával is, amit nem olyan sok ország mondhatott el magáról a világon.
Szingapúr és Észak-Korea kapcsolatai több mint négy évtizedre nyúlnak vissza, és éveken át a délkelet-ázsiai ország számított az elszigetelt rezsim nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnerének. 2016 előtt az észak-koreaiak vízummentesen utazhattak Szingapúrba, ezért az elitből szívesen jártak ide vásárolni, szórakozni, vagy éppen különböző orvosi ellátásokat keresve.
Szingapúrban van teljes értékű észak-koreai nagykövetség is.
Állítólag az első ügyvédi irodát és gyorséttermet is szingapúriak hozták létre Phenjanban. Más délkelet-ázsiai országokhoz hasonlóan végül 2017 novemberében függesztette fel a kereskedelmi kapcsolatait Észak-Koreával a Trump által az ENSZ-ben is szorgalmazott keményebb szankciók, és Kim Dzsongun Phenjannal szemben kritikus féltestvérének, Kim Dzsongnamnak a meggyilkolása miatt.
Szingapúr viszont a Világbank adatai szerint az Egyesült Államoknak is az ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere, és biztonsági együttműködéseik is vannak, habár formális katonai szerződés nincs a két ország között. Az amerikai flotta hajói rendszeresen megfordulnak az itteni haditengerészeti támaszponton. Az sem mellékes, hogy a csúcstalálkozón nem jelenlévő, de a Koreai-félsziget körüli konfliktusban valójában rettentő fontos szereplő Kínának is elfogadható helyszín volt Szingapúr.
Végső soron pedig Észak-Korea szemében azért is ideális Szingapúr a csúcstalálkozóhoz, mert a legtöbb felmerülő másik helyszínhez képest nincs túl messze Phenjantól. Kim Dzsongun hivatalosan észak-koreai vezetőként márciusban járt először külföldön, akkor Pekingbe vonatozott el több mint egy nap alatt, míg másodszor már repülővel érkezett Hszi Csin-pinghez Dalianba. Szingapúr 4700 km-re, kb. 6 órányi repülőútra van Észak-Koreától.
Több elemző ezt előzetesen azért is fontosnak tartotta, mert ide egy tankkal is el tud repülni Kim Dzsongun magángépe, egy felturbózott, de a szovjet időkből maradt Iljusin-62M. Az 1970-es években bevezetett géptípus papíron akár 10 ezer kilométerre is el tud érni leszállás nélkül. Kim viszont végül aztán nem is észak-koreai géppel, hanem az Air China egyik repülőjével érkezett meg – Kína fontossága ebben is érződött már a találkozó előtt.
A második kínai útnál egyébként egy Il-76-os teherszállító repülő tartott Kim Dzsongun magángépével, ami a találgatások szerint a páncélozott luxuslimuzinját – és feltehetően a Korea-közi csúcsra is magával vitt személyes vécéjét – szállította. Ez pedig egy üzemanyagtöltéssel 3000 km-re tud eljutni, vagyis ha most is ezzel hozták az autót, akkor valószínűleg meg kellett állnia út közben egyszer.
Többen azt is megemlítik, hogy Szingapúrban szigorú szabályok vonatkoznak a helyi médiára, és a nyilvános demonstrációkra is, ez pedig sokkal kényelmesebb így az észak-koreaiaknak, hiszen nem kell tüntetőkkel és kritikus véleményekkel szembenézniük. Szingapúrban csak egyetlen helyen, a 0,9 hektáros Hong Lim parkban lehet szabadon tiltakozni, ahhoz is a park engedélye kell, minden más gyülekezéshez rendőrségi engedély szükséges. Egyébként egy Kim Dzsongun-imitátort már őrizetbe is vettek egy időre pénteken, miután leszállt a gépe Ausztráliából.
Szingapúr azt is vállalta, hogy a csúcs megrendezésének pénzügyi részébe is beszáll házigazdaként, így ők fedeznek bizonyos logisztikai és biztonsági költségeket. Ez más helyszínek esetén megint nem feltétlen merült volna fel. A történelmi távlatokon túl az egész csúcsnak ez az anyagi része pedig azért sem mellékes, mert az továbbra sem tisztázott, hogy ki fizeti az észak-koreaiak szállás és egyéb költségeit, mert ők maguk biztos nem.