Nagy Péter Tibor, illetve amerikai névhasználatban Tibor Peter Nagy lesz az amerikai külügy Afrikáért felelős államtitkára, derül ki ebből a májusi bejelentésből és ebből a csütörtöki szenátusi bizottsági meghallgatásból. A diplomata 1949-ben született Magyarországon, majd az 56-os forradalom után édesapjával és annak második feleségével emigráltak Ausztriába, később Amerikába. A Texasban élő Nagy ebben a 2010-es beszélgetésben (pdf nyílik) hosszan beszél az életéről, az afrikai kalandjairól, és arról, mit gondol Magyarországról.

Apja teljesen magyar, anyja ősei osztrákok, akiket, mint mondta, a mongol hordák dúlása után hívtak be a megfogyatkozott ország területére. Ezen az ágon sok művész, építész is volt a családjában, míg árván és szegénységben felnőtt apja katonai mérnök volt, az orosz fronton harcolt a II. világháborúban. Le is tartóztatták utána nyugatiügynök-váddal, de kiengedték, és rehabilitálták. 56-ig katonaként szolgált, akkor a forradalmárok oldalára állt, jó barátja lett Király Bélának. Elfogták, egy időre börtönbe zárták, ezalatt Nagy anyját az állam megzsarolta, hogy amíg a férje tömlöcben van, váljon el tőle. A nő el is vált, aztán újraházasodott, a gyereket az apjánál hagyta, akit időközben kiengedtek.

Nagy azt mondta, már ekkor, hat-hét évesen kapott egy „párhuzamos" nevelést is, ugyanis az apai nagyapja erősen antikommunista volt, és Szabad Európát hallgatott, szóval nagyjából tudta, hogy nem kell mindent elhinni, amit a kommunisták mondanak.

56 novemberében mentek hárman, vonattal a határig, majd éjjel át Ausztriába. Nagy Tibornak azt mondták, piknikezni mennek, nehogy elárulja magát valahol. Az apa '57 januárjában indult is tovább az Egyesült Államokba. Nagy visszaemlékezése szerint az osztrákok végig nagyon jó fejek voltak, hiszen tudták, milyen az, ha a szovjetek teszik pokollá az ember életét. Az amerikai követség segített az apának gyorsan lelépni, mert akkoriban a szovjetek külföldön elkezdték elrabolni az emigránsokat, hogy hazavigyék őket. Nagy és mostohaanyja márciusban követték őt. 

A ma már hetvenhez közeli diplomata azt mondta, ebben a Care nevű genfi központú civil szervezet segített neki, még poszterre is tették őt, amit meg is hálált.

Amikor később diplomata lettem, sok pénzt adományoztam a Care-nek mindenféle civil szervezeten keresztül. 

New Jersey-ben egy magyar menekülttáborba érkezett, majd pár hét után már Washingtonban laktak. Apja először teherautókat pakolt, majd – mivel ugye mérnök volt – kapott egy mérnöki állást alacsony státuszban, alacsony fizetéssel. Lépkedett egyre feljebb, majd az USAID nevű amerikai segélyszervezetnél kötött ki, volt Vietnamban, Olaszországban, Salvadorban, Haitiban és Szarajevóban is. Nagy közben nyelvet tanult, nyári táborba ment, és járt a magyar közösségekbe, ahol

szívott magába, emiatt lett keményen republikánus érzelmű, majd Texas állam műszaki egyetemén végzett 1972-ben, a beugróra a pénzt újságkihordásból szedte össze. Egyetem alatt is dolgozott – csirkét szállított, zöldségesnél segített, virágot hordott ki.

Ezután visszaköltözött Washingtonba a zenész feleségével, és közszolga lett. Első munkája az volt, hogy a kormányzatnak kellett beszereznie kéziszerszámokat. 1977-ben levizsgázott diplomáciából, majd egy hosszú átvilágítás után – mégiscsak kommunista országból jött – állást is kapott az Amerika-ellenes, demokratikus átmenetet élő Zambiában, ahol 79-től 81-ig szolgált. Itt születtek hármas ikreik a feleségével.

Utána jött a Seychelle-szigetek, ahol a helyi KGB-sekkel is sakkoztak együtt, orosz műholdakat figyeltek meg és zsoldosbandákkal küzdöttek. 1983-ban a kenyai követség következett, ahol ismét a KGB-sekkel figyelték egymást, békemissziókat csináltak. Ezután két év Etiópia, ahol hivatalosan rossz volt a viszony Amerikával, de a valóságban szerették őket a helyiek, pult alól kaptak dolgokat az üzletekben, míg a szovjetekkel pont fordítva volt a helyzet – jó hivatalos diplomácia mellé a helyiek gyűlölete társult.

A nemzetközi civil szervezetekkel nagyon jó volt a viszonyunk, függtünk egymástól. Ők is kidolgozták a szívüket-lelküket, mint mi.

Nagy 86-ban, a misszió után visszatért Washingtonba franciául tanulni, majd Togóba ment, három évre, 1990-ig, ami alatt összeomlott a Szovjetunió. Ez Afrikában is éreztette hatását, hiszen kis túlzással fél Afrika marxistaként szovjet, a másik fele pedig amerikai támogatással működött. Eközben pedig az emberi jogi szörnyűségek felett szépen elsiklott mindkét nagyhatalom. 

Kis kameruni kitérő után a kaotikus Nigéria jött, ahol az amerikai olajtársaságok érdekeit kellett nyomni, valamint a fegyveres rablókkal, vízum- és egyéb típusú átverésekkel megküzdeni. Nagy az állapotokat azzal írta le, hogy egyszer egy amerikai kongresszusi képviselőt vitt autóval, és az úton volt egy széttrancsírozott hulla, akin mindenki áthajtott. Így ők is. A politikus kérdezte, hogy hogy lehet ilyen országban élni, mire Nagy annyit mondott:

Képviselő úr, Nigériában így élünk. Ez ilyen. 

A következő állomás a szintén korrupt, kaotikus diktatúra, a muszlim Guinea volt 96-tól 99-ig. Főként humanitárius munkájuk volt a libériai és Sierra Leone-i menekültek, illetve a terjedő HIV/AIDS miatt. Banánokon mutatták a helyieknek az óvszer használatát, miközben az országból épp kirúgott Mobile olajvállalat visszavitele is a feladatuk volt. Plusz ekkor vezették be az USAID segítségével az internetet is Afrikában. Még lovagi címet is kapott a helyi vezetőtől, aztán szerencsés módon a puccs előtt, 99 nyarán távozott az országból, vissza egy etiópiai misszióra.

„A kommunista időszakban voltam ott utoljára, most pedig visszamentem nagykövetnek azok élére, akik kirúgták a kommunistákat” – magyarázta. De ez mindegy is volt, mert Eritrea megtámadta Etiópiát, és az amerikai diplomácia igyekezett a két féltől egyenlő távolságot tartani, ami feldühítette Etiópiát, úgyhogy végül mégiscsak egy iszonyú ellenséges országba sikerült utaznia, ráadásul egy első világháború méretű konfliktus közepébe. 

Szeptember 11. ráadásul az etiópiai újév napja, úgyhogy Nagy éppen a házában volt a WTC leomlásakor, nem dolgozott. Az etiópiai kormány szinte minden tagja felhívta, beleértve a kormányfőt és az elnököt is, és támogatásukról biztosították. Kérésre tíz perc alatt kaptak például tiszta légteret az amerikai repülőgépeknek, az emberek virágokat vittek a követség elé, mise is volt Amerikáért.

Kalandos sztori volt az is, mesélte Nagy, amikor amerikai politikusok érkeztek az országba, és úgy repültek helikopterekkel, hogy az egyikben a demokraták, másikban a republikánusok ültek. De a republikánus helikopter majdnem lezuhant, az egyik amerikai munkatárs pedig nagyon mérges lett.

Tudod, hogy ha lezuhan a helikopter, akkor megbomlik az egyensúly a szenátusban?

- dühöngött. Azóta szétültetik a két különböző pártban dolgozó vendégeket.

Nagy azt mondta, Etiópiát szerette a legjobban, a legmegindítóbb pillanata is itt volt, egy héttel 9/11 után. Az etióp–eritreai háború zajlott, és az amerikaiak azt próbálták épp eldönteni, hogyan tudnak a legtöbbet segíteni. Kinézték maguknak a leginkább háború sújtotta, elpusztított, végigerőszakolt Irobot, és egy csomó pénzt irányítottak arra. 

Amikor a helyszínen ünnepélyesen átadták valamelyik projektet, a sofőr azt mondta neki, hogy az ottani idősek beszélni akarnak vele. Nagy félt, hogy kérni akarnak egy csomó mindent, de csak annyit mondtak, hogy sajnálják, ami az USA-val történt, és szeretnének segíteni. 

Nagy 2003-as visszavonulása után egyetemi oktató lett Oklahomában, majd Texasban. A hármas ikrei közül a két fia az amerikai külügyben dolgozik diplomáciabiztonsági területen. 2008-ban önkéntesként Obama, 2012-ben már a republikánus Mitt Romney elnöki kampányát segítette külügyi szakértőként. 2016-ban két kampányba is besegített, de nem árulta el, kiknek. Ekkortájt rövid időre újra diplomatának áll, Nigériában volt helyettes misszióvezető, majd visszatért az egyetemre, ahonnan tavaly októberben végleg nyugdíjba ment.

A 2010. decemberi interjú szerint akkor Nagy édesanyja és féltestvérei is Magyarországon éltek. Nagy minden évben meglátogatja őket. Azt mondta, a vasfüggöny lehullása után gondolkodott rajta, hogy hazatelepüljön, ingatlant is vásárolt. 

De sajnos Magyarország a korrupció, a haverság, a nepotizmus útjára lépett. Attól félek, egy olyan utat kell majd bejárniuk, amint az afrikai országoknak. És remélem, gyorsan kijönnek belőle. 

De nincsenek egyenlő esélyek, nincs jogállam, a kisebbségi politika a cigányok felé rasszista és gyűlölködő. Úgyhogy nem vagyok annyira lelkes már Magyarország iránt, mint korábban” – mondta.

A diplomata íróasztalán mindig három zászló volt: amerikai, magyar és a texasi. Magát úgy jellemzi, hogy 110 százalékban amerikai, ugyanakkor 100 százalékban magyar is. 

Borítókép: gyerekek játszanak az etióp hadsereg eritreaiak által kilőtt tankján 1991-ben. Fotó: Alexander Joe / AFP.